Nagyon kevés adat nyilvános az állami média gazdálkodásával, működésével kapcsolatban, az intézményt finanszírozó állampolgárok nem tudják, mire mennek el a súlyos tízmilliárdok – írja a Mérték Médiaelemző Műhely. Néhány napja mi is említettük, hogy 2011 és 2015 között 432 milliárd forint közpénzt emésztett fel a „közmédia”, jövőre további 77 milliárddal támogatja a kormány a működését, sőt, az MTVA 47 milliárdos adósságát is átvállalja az állam. Hogy érzékeltessük a nagyságrendet: az elmúlt években a magyar adófizetők fejenként 123 ezer forintot költöttek az állami tévék és rádiók fenntartására.
Idén nyár óta ráadásul még központosítottabb lett az MTVA költekezése. Korábban a Közszolgálati Költségvetési Tanács döntött a közmédia állami támogatásának elosztásáról, de július elseje óta a tanácsnak már csak véleményező joga van, ráadásul kevesebb taggal is működik, miután a Magyar Rádió és a Magyar Televízió beolvadt a Duna Médiaszolgáltató Zrt-be.
A Mérték Médiaelemző Műhely adatigénylésére megküldött, igencsak soványnak mondható dokumentumcsomagból kiderül, hogy 2014 márciusa és 2015 júniusa közt hat ülést tartott a Közszolgálati Költségvetési Tanács, a leghosszabb ezek közül másfél óráig tartott. Az ezeken elfogadott beszámolók alapvetően pozitív kicsengésűek voltak, olyan megállapításokat tartalmaznak, minthogy az MTVA szervezetének hatékonysága javult, a működése teljesen megnyugtató képet fest, a legtöbb nézőt a közszolgálati csatornák érik el. Sőt, olyan önfényező kijelentések is szerepeltek bennük, minthogy „a tartalmi beszámoló ragyog, minden korábbinál teljesebb”, illetve az állami hírcsatornává alakított M1 „sikertörténetnek tekinthető”.
A jelek szerint azonban a tanács tagjai sem tudják, hogy egyes területekre és műfajokra mennyi pénz jut, noha a közszolgálati média állami támogatásának szabályairól szóló európai bizottsági közlemény kimondja, hogy a finanszírozásnak átláthatónak kell lennie. Az sem derül ki, hogy a csatornastruktúra átalakításával – köztük az M1 hírcsatorna és az M4 sportcsatorna elindításával – mi volt a cél és milyen eredményt várt ettől a menedzsment. Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára ugyan azt mondta, hogy a sportesemények jogdíjaira kifizetett tízmilliárdos összeg igazolható lehet, ha van erre közösségigény, de valójában egy „közérték tesztnek” kellene meghatároznia, hogy mire érdemes költeni az adófizetők pénzét. Annak viszont nincs jele, hogy ezt kidolgozták volna.
