Közélet

“A vezetéssel törődjek, mert az az én dolgom” – kipakol egy BKV-sofőr

Pozíciójukkal visszaélő közteresekre, az utasok közt szelektáló ellenőrökre, indokolatlan fegyelmikre panaszkodik a BKV egyik névtelenséget kérő buszvezetője, aki hosszas gondolkodás után írta le megdöbbentő tapasztalatait. 

Egy hetet rágódtam, mire úgy döntöttem, hogy billentyűzetet ragadok, persze szeretném, ha nevem nem kerülne nyilvánosságra. A két héttel ezelőtt a 112-es buszon történtekről én is értesültem, mivel blogod olvasója vagyok. Bár az esetnél nem voltam ott de az elmúlt 12 év alatt – amióta a BKV egyik buszvezetője vagyok – sok hasonló kaliberű esettel találkoztam.

Mint buszvezető én felelek a járművemen utazó emberekért, méghozzá úgy, hogy a BKV-BKK szamárlétrájának a legalsó fokán állok. A cégnél olyan emberek folytatnak vizsgálatot és ítélkeznek “balhés esetekben”, akik közül sokan még BKV-járművet se láttak testközelből. Gondolom, te is és az olvasók is el tudják képzelni, hogy mekkora felelősség van a vállunkon! Elég egy apróbb hiba és az ember rákerül arra a bizonyos listára ami azt jelenti, hogy leépítésnél feláldozható!

Fotó: Andrew Davidson Photography
Illusztráció: Andrew Davidson Photography

Amit 12 éve szinte napi rendszerességgel tapasztalok:

– Gyerekekkel, kismamákkal, nőkkel négy-öt ellenőr és közteres gond nélkül intézkedést mer foganatosítani, ha van az intézkedésnek jogalapja, ha nincs! Indok az intézkedésre – sajnos – mindig található! Vannak persze karakánabb emberek, de senki sem úgy indul el otthonról, hogy “na, ma balhém lesz az ellenőrrel, vagy valakivel a BKV-n”. Lehet, ez nagy hiba az utazóközönség részéről.

– Ellenben nagyobb létszámú hangoskodó társasággal, nagydarab emberrel vagy hajléktalannal szemben már nem ennyire bátrak. Ha ilyen alakokkal találkoznak a buszon, általában a következő megállóban leszállnak, vagy keresnek más “áldozatot”. 

– Havi rendszerességgel fordul elő – legalábbis az én buszomon -, hogy valakire (általában gyerekre, nőre) azt próbálják bizonyítani, hogy a jegye, bérlete nem igazi. Ezt onnan tudom, hogy végső elkeseredésükben van, hogy tőlem kérnek segítséget – mintha én tudnék bármit is tenni az ügy érdekében. Volt már rá példa, hogy kétgyermekes anyuka tőlem vett jegyet, előttem érvényesítette, majd két megállóval odébb az ellenőrök lefoglalták a jegyét, mondván, hogy érvénytelen. Hiába léptem közbe, az ellenőrök négyen voltak, én meg egyedül és a kirúgatásommal fenyegettek. Közölték, hogy ők többen vannak mint tanúk.

– Volt már rá példa, nem is egyszer, hogy hajléktalan szállt fel a buszomra, aki oda is végezte a dolgát, vagy épp belekötött más utasokba. Én nem tudtam leszállítani. Beszóltam a diszpécsernek, hogy kiállnék a forgalomból és küldjenek rendőrt, de nem engedték. Néhány megállóval odébb ellenőrök szálltak fel közteresekkel. Jeleztem feléjük a problémát, de csak annyit mondtak, hogy a vezetéssel törődjek, mert az az én dolgom, az ő munkájukat ne végezzem. A fantáziádra bízom, hogy szerinted intézkedtek-e a hajléktalannal szemben.

– Az elmúlt évek alatt kétszer kényszerültem arra, hogy rendőri intézkedést kérjek. Egyszer – a HÉV-es esethez hasonlóan – két betépett fiatal lány balhézott, egyszer meg késsel raboltak ki valakit. A rendőrök több mint fél órával később érkeztek a helyszínre, persze a tettesek addigra sehol, arra meg nincs jogosultságom, hogy az ajtókat becsukva visszatartsam az elkövetőket. Egyik esetben sem lettek meg az elkövetők, ellenben én mindkétszer fegyelmit kaptam, mert kiálltam a forgalomból és ezzel nem tartottam be a menetrendet.

Több panaszt is tettek már ellenem, hogy nem biztosítottam elég helyet a piacról érkező vásárlóknak, hogy csomagjaikkal együtt felférjenek és ülőhelyük is legyen. Ezek közül a panaszok közül szerencsére egyiknek se adott helyet a vezetőség.

Olyan viszont már volt pár esetben, hogy az ellenőrök és közteresek a piacoknál csak úgy leszállítottak néhány fiatalabb utast, hogy a több szatyorral rendelkező nyugdíjasok fel tudjanak szállni a buszra. Ezzel kapcsolatban én kétszer is tettem már panaszt, de bizonyítani az esetet nem tudtam. Arra viszont a vezetőség már többször felhívta az én és a kollégáim figyelmét, hogy mindenki törődjön a maga dolgával – magyarán vezessük a buszt, a többit meg hagyjuk az arra jogosult kollégákra. Őszintén szólva valóban ez a munkaköri leírásunk, de ez csak abban az esetben teljesülhet maradéktalanul, ha a más területeken tevékenykedő “kollégáink” is a munkaköri leírásuknak megfelelően dolgoznának.

Erről persze nyíltan nem merek/merünk beszélni. Mindenkinek rezeg a léc a lába alatt – senki sem pótolhatatlan. Annyi munkanélküli van, mint a szemét! Csak az én ismeretségi körömben legalább tíz olyan embert ismerek, akik C vagy D kategóriás jogosítvánnyal rendelkeznek és számukra a BKV felérne egy kisebb Kánaánnal – már ami a fizetést illeti.

Ami a 112-es buszon történteket illeti, számomra teljesen hihető. Ha az megtörténhet, hogy gyerekre, kismamára rászáll négy-öt ellenőr, miközben tőlük pár méterre épp egy hajléktalan piál vagy balhézik, ha az megtörténhet, hogy embereket szállítanak le a buszról, csak mert a piacnál sok nyugdíjas sok csomaggal tolong, akkor sajnos ez is elképzelhető. Egy jegy egy ülő- vagy állóhelyre jogosít. Ezt jó néhány bizonyos kor feletti piacozó jócskán felülmúlja.

Maguk az ellenőrök és a közteresek is eléggé vegyes összetételű társaság. Szinte mindenféle ember megtalálható közöttük. Elvileg mindenkinek van érettségije és erkölcsije, de ezt a magam részéről erősen kétlem. Persze érthető, ha valaki félti a testi épségét (fél, hogy egy nagyobb ember az intenzívre küldi vagy egy hajléktalan megfertőzi), hisz mindenkit vár valaki odahaza, de nem az a megoldás, hogy akkor olyanokba kötünk bele, akik úgymond könnyű prédák!

Vannak ennél még cifrább és valóban a hihetetlenség határát súroló történetek is, de akkor már regényt kellene írni. Az esetek többsége sokszor el sem jut a nagyközönségig, bizonyíték meg végképp nincs rá. Ahogyan fentebb már írtam: senki sem úgy indul el otthonról, hogy “na, ma balhém lesz az ellenőrrel, vagy valakivel a BKV-n”. Senki sem kamerázza körbe magát vagy visz magával még egy embert, hogy ha kell, legyen tanú.

A tömegközlekedés eleve nem is arra van, hogy kellemetlen élményekkel gazdagodjunk, de sokan lenyelik a békát és egy-egy eset megmarad mindenkiben mint kellemetlen emlék. Ha leszállítanak a buszról, max. veszítesz egy fél órát és buksz 350 forintot. Viszont ha rendőrt hívsz és emiatt elkésel a munkából, iskolából, üzleti tárgyalásról, akár többet is veszíthetsz, és ha nincs tanú a részedről, még a végén tényleg te jársz rosszul. Sajnos ez így működik.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.