Jogerősen tényleges életfogytiglani fegyházbüntetéssel sújtotta a Győri Ítélőtábla kedden azt a várpalotai férfit, aki 2012 húsvétján ittasan agyonverte nőismerőse idős főbérlőjét, és közben megpróbált erőszakot tenni az asszonyon. Az ügyészség a Veszprémi Törvényszék elsőfokú ítélete tényállásának kiegészítését, a vádlott és védője pedig a feltételes szabadon bocsátás lehetőségének megadását kérte fellebbezésében.
Kovács Tamás tanácsvezető bíró az elsőfokú döntést helybenhagyó ítélet kihirdetésekor elmondta: szabályos eljárással, okszerű és helyes következtetésekkel határozott az ügyben korábban a Veszprémi Törvényszék. A védekezésre csak igen korlátozottan képes áldozatra támadó, többszörösen büntetett előéletű férfi esetében így nem volt ok a minősítés és az ítélet módosítására – tette hozzá.
A bíró a társadalom védelmének szempontját hangoztatva azt mondta, összességében nem aránytalan, nem eltúlzott és nem indokolatlan a tényleges életfogytiglan kiszabása.
Azt is kiemelte: nem sikerült egyértelműen megállapítani, miért kezdte a vádlott bántalmazni az idős nőt. Egy korábbi vallomása szerint azon dühödött fel, hogy az asszony nem engedte használni a vonalas telefonját. Az elsőfokú ítélet szerint a férfi legalább másfél tucat erős ütést mért a 73 éves áldozat fejére és felsőtestére, majd magára hagyta áldozatát. A nő halálát a fojtogatás és az orrcsonttörésből származó vér légutakba kerülése okozta.
A támadó mindvégig azzal védekezett, hogy nem akarta megölni az általa régi ismerősét.
Az ügyész azt mondta, a gyilkosság idején csak a vádlott volt jelen, a tagadás után tett beismerő vallomást teljes mértékben alátámasztották a szakértői vélemények, a testi sértés szándékát pedig megkérdőjelezi, hogy kihallgatásakor a férfi úgy nyilatkozott, “egy halotthoz minek mentőt hívni”.
A vádlott egész eddigi életvezetése azt mutatja, hogy alkalmatlan a társadalommal való együttélésre, tette hozzá, kiemelve, hogy a korábban több erőszakos cselekményt elkövető férfi az elmeorvosi szakvélemény szerint teljesen érzéketlen cselekedeteinek következményei iránt.
“Elvettem egy emberéletet, de nem azt akartam, hogy meghaljon” – mondta az utolsó szó jogán a vádlott, azt emelve ki, hogy józanul nem tett volna ilyet; soha senki életére korábban nem tört és nagyon megbánta tettét.
