A gyerek nem születik rossznak. A „bölcső” minden esetben a család, az otthonról hozott nevelési minta. Ezt látják, tanulják és viszik magukkal, akarva-akaratlanul. Később eszerint viselkednek majd az intézmény kapuin belül is, a problémákra hasonló megoldásokat keresnek, mint szüleik – állítja a kriminálpszichológus.
A gyermekek két ok miatt kerülnek intézetbe. Vagy azért, mert komoly magatartási gondokkal küzdenek, vagy valamilyen gazdasági ok áll a háttérben, vagyis a családjuk nem tud megfelelően gondoskodni róluk. Bilkei Pál szerint az első csoportba jóval többen tartoznak, a gyerekek hetven-nyolcvan százaléka agresszív magatartása miatt kerül távol otthonától.
Az erősebb győz
A szakember szerint némely intézmény falain belül komoly hierarchia működik, élén a legerősebb gyerekekkel. Ők azok, akik úgy érzik, mindent megtehetnek. Visszatartó erő nincs.
Vezetők és egyben példaképek a többi gyerek számára, hiszen mind arra néznek fel, aki felettük áll. A rendszer alján azok helyezkednek el, akik nem viselkedésük miatt kerültek otthonba. Belőlük lesznek az áldozatok. Úgy, ahogy tavaly az a szedresi gyermekotthonban is történt. Az ügyben most emeltek vádat.
A történet négy fiatalról szól, akik brutálisan megalázták társaikat. Volt, akit hideg víz alá állítottak, de olyan is, akinek kötelet akasztottak a nyakába, úgy vezették őt. Durva szexuális bűncselekményeket is elkövettek: társaik közül többet is szexre kényszerítettek, még egy tizennégy évnél fiatalabb fiút is.
A fiatalok közül hárman jelenleg is előzetes letartóztatásban vannak. Őket szemérem elleni erőszakkal, személyi szabadság megsértésével és testi sértéssel, negyedik társukat szemérem elleni erőszakkal vádolták meg. Az ügyben azután tettek feljelentést, hogy az egyik sértett az intézet pszichológusának beszámolt az erőszakról. A speciális, alapítványi fenntartású gyermekotthonban egyébként drogfüggő, magatartászavaros fiatalkorúak élnek.
Kínzottból kínzó?
A szakember szerint az áldozatok is igyekeznek kitörni szerepükből. Ők is azokhoz a társaikhoz szeretnének hasonlítani, akik kínozták őket, hiszen elismerésre vágynak. Miután ők kikerülnek az intézményből, gyakran egyfajta lázadáson mennek keresztül. „Ha megváltozik az életem, én is más leszek”- ezt az elvet követik. A bántalmazott gyerekek egy másik csoportja viszont egész életében kisebbrendű érzésekkel küzd, nehezen vágnak bele bármibe is, és nem tudnak beilleszkedni. Azok viszont, akik erejüket fitogtatták az otthon falain belül, várhatóan ezt teszik majd a kinti életben is.
“Nincs szükségem rátok!”
A szökések is igen gyakoriak ezekben az intézményekben. A rendőrség szinte minden nap felhívást ad közzé eltűnt gyerekekről. Bilkei Pál elmondta, a szökés valójában a bátorság próbája. Ha sikerül, a legnagyobb dicsőség. „Nincs rátok szükségem, eltűnök”- gyakran ezzel a gondolattal lógnak ki az otthonból. Sokan már itt bűnözésre adják a fejüket: kocsit, ételt lopnak, rabolnak, hogy ellássák magukat. Ha visszakerülnek, még nagyobb tisztelet övezi őket, mint korábban.
Alig egy hónapja, hogy majdnem tragédiába torkollott két fiú szökési kísérlete a bócsi gyermekotthonból. A 17 éves kamasz és mindössze 13 éves társa kis híján megölték nevelőjüket, csak azért, hogy elvihessék az autóját. Egy vaslapáttal, hátulról ütötték le a férfit, és miután a földre került, többször fejbe rúgták. A fiúk Budapestre készültek, a járműből azonban nem messze a fővárostól, az M5-ösön kifogyott a benzin. A fiatalokat elfogták, a 17 éves fiú ellen eljárás indult, barátja viszont – tekintve, hogy gyermekkorú – nem büntethető. Nevelőjük életveszélyes sérülésekkel került kórházba, koponyacsonttörést szenvedett. Egyes sajtóhírek szerint a férfi meg is vakult.
Zárt világ, láthatatlan sebek
A kriminálpszichológus szerint az, ami a falakon belül történik a gyerekek között, a pedagógusok előtt is láthatatlan. Zárt közösségben, zárt világban élnek, a történtekről nem beszélnek, nem panaszkodnak. Mint fogalmazott, a hierarchia rejtett dolog. Egyrészt szeméremből, másrészt benti helyzetükből adódóan tagadnak.
Bilkei Pál elmondta, azokban a gyermekotthonokban, ahol kevesebb a gyerek, kevesebb a probléma is. A zsúfoltabb helyeken a nevelők nem tudnak annyi időt fordítani az ott lakókra, mint a kisebb létszámú intézményekben. Egyszerűen nincs rá lehetőségük. Csak igen nehezen, vagy egyáltalán nem alakul ki személyes kapcsolat, így személyiségük formálásában is inkább a velük élő társaik viselkedése játszik szerepet. Emellett gyakran előfordul, hogy a pedagógusok is az „erőszakosabb” megoldásokat találják célravezetőbbnek, mert úgy érzik, máshogy nem tudnak hatni ezekre a gyerekekre.
Az otthon melegét semmi sem pótolhatja
A szakember szerint a legnagyobb baj, hogy ezeknek a gyerekeknek is szükségük lenne az otthon melegére. Ezt semmilyen intézmény és nevelő nem tudja pótolni – fűzte hozzá.
