Míg a név és a forma változhat, a csalás minden scareware esetében egy kaptafára készül.
Első lépésben a csaló valahogy megpróbál a képernyőnkre kerülni: ez lehet egy valahonnan korábbiakban összeszedett kisebb program vagy a böngészőn belül egy honlapon, de akár e-mail formájában is. A csaló üzenetében a gépünkön “talált” vírusokra figyelmeztet – ráadásul annyira kedves, hogy nemcsak a veszély forrására hívja fel figyelmünket, de egyből megoldást is javasol. Arra számít, hogy ijedtségünkben butaságot csinálunk.
A “megoldás” tekintetében eltérések mutatkoznak. Egyes scareware-ek ugyanis egy további, nagyobb, vírusirtónak álcázott program letöltéséről próbálják a felhasználót meggyőzni, melynek telepítése után gépünk megfertőződik és amellett, hogy személyes információkat szivárogtat a csaló irányába, ismerőseink is veszélybe kerülhetnek. Mások kisebb pénzösszegért kínálják az áhított gyógyírt és így próbálják meg a felhasználó bankkártyaadatait kicsalni.
Ahogy az eddig tárgyalt csalásoknál, úgy itt is a józan paraszti észt és az ismeretlen forrású információkkal szembeni bizalmatlanságot kell elővenni. Aki látott már vírusirtót működés közben, pontosan tudja, hogy nem másfél másodperc a számítógép leellenőrzése; aki pedig még nem használt hasonló szoftvert, töltsön le egyet, akár csak a próbaidő tartamára.
Egyébiránt pedig – ahogy a youtube-os vagy nyereményjátékos csalásoknál is -, ha az ember nem kért vírusellenőrzést, éljen a gyanúperrel, hogy át akarják verni.
