– Magyarországon reneszánszát éli a bor. Elmondhatjuk, hogy jó időben van jó helyen?
– Kétségtelen, hogy ma óriási divat borozni, a borhoz érteni. Divat szőlőt venni, kézműves alapokon alkotni, kóstolni, megfelelő bort megfelelő étellel párosítani, szüreten részt venni, mustot inni, fajtát, évjáratot, ízeket és illatot elemezni, borbárba járni vagy borbárt nyitni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy felfokozott érdeklődés idején alkothatok, mert erre ma tényleg nyitottak az emberek.
– Kevés gyerekben merül fel, hogy borász szeretne lenni. Ön mégis tisztában volt vele. Miért volt ennyire biztos a dolgában?
– Móron ez adja magát, mondhatni megkerülhetetlen. Ott mindenkinek van egy kis szőlője, ahová szalad a munka után, mert ott bizony akad tennivaló. Erről hosszan tudnék mesélni, de a legjellemzőbb történet, hogy édesapám, aki egyébként tűzoltó, gyakran kapacitált, hogy kísérjem el, és segítsek neki a hobbiszőlőjében. A mezőgazdasági munkákhoz eleinte sehogy sem volt kedvem, de amikor megígérte, hogy ha kapálok, hazafelé vezethetem az autót a földúton, olyannyira fellelkesített, hogy ezután sem a föld, sem a pincemunkáktól nem riadtam vissza. Egy biztos: akkor és ott egy életre sikerült fellelkesítenie.
– Annyira, hogy a lelkesedésével meg is lepte az édesapját…
– Igen, mégpedig akkor, amikor 16 éves koromban megvettem életem első ültetvényét, persze titokban. A Móri Állami Gazdaságnál nyári diákmunkásként dolgoztam, ekkor jött a füles, hogy eladó pár sor szőlő, amit a kéthavi fizetésemből meg is tudtam venni. Így, amikor a család riadóztatott, hogy itt a szüret, ideje lenne dolgoznom, mentem. Mivel épp apa szőlője mellett helyezkedtek el a szóban forgó tőkék, mondtam a családnak, ugyan, szedjük már le még azt a néhány sort, annyira belemelegedtem a munkába. Apa kézzel-lábbal tiltakozott: a szőlőt, fiam, az szedi le, akié. Amikor a tudtára hoztam, hogy én vagyok a szőlősgazda, nagyot nézett, pedig őt ritkán sikerül meglepnem. Azóta mindkettőnknél szüretelünk. Sokat segít nekem, és sokat tett az eddig elért sikereimért, amiért nagyon hálás vagyok neki.
– Például oly módon segítette, hogy amikor a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanult, egymaga dolgozott a szőlőben.
– Így igaz, egy évig nélkülöznie kellett, amikor a Kertészeti Főiskola szőlész-borász hallgatójaként egy szemesztert kint töltöttem. A gyakorlati munkát a tengeren túl egy családi gazdaságban végeztem. A dűlők között ledöcögni egy földmunkagéppel, miközben az óceánon a kaliforniai nap lemenő fénye csillog, életre szóló élmény volt.
– Ezen kívül milyen emléket hozott még haza az Egyesült Államokból?
– A kint töltött idő talán legnagyobb hozománya, hogy megtanultam családi vállalkozásban gondolkodni. Rájöttem, hogy egy olyan vállalkozást szeretnék, ami nem óriási, megmarad az emberi keretek között, ahol a személyes értékesítés során tudom, végül kikhez kerülnek a boraim. Ami nagy tanulás volt még, az a marketing. Ott tettem a magamévá azt a szemléletet is, hogy a bornak kell cégér, mert csak úgy az emberek nem fognak betévedni az utcáról a pincébe.
– A bornevei elég viccesek, ez tudatos döntés?
– Jól csengő és humo
ros névadással, szellemes címkékkel különböztetem meg a termékeimet a versenytársakétól, amilyen a Demi Mór, a Roger Mór, Marilyn Mórról, a Blanné, a Nem férünk a bőröndbe vagy a Szenvedélyes hétköznapok. Figyelemfelkeltés és marketing tekintetében jó leckét kaptam az Egyesült Államokban. Megtanultam, hogy a minőség, a csomagolás és az értékesítés mind fontos eleme a borkészítésnek.
– Melyik a kedvenc borfajtája?
– Természetesen az Ezerjó, ami Mór nevezetes szőlője. Hiszek a fajta sikerében és abban, hogy egyszer hungarikum lehet belőle.
– A környezetére ügyel, elvégre a természetből él?
– Igen. A kezdetektől fogva törekszem a környezettudatos növényvédelemre. Ezt is az édesapámtól tanultam, akárcsak a természet szeretetét. Figyelek arra, hogy olyan kémiai növényvédő szereket használjak, amelyeknek a hatóanyaga is természetes. Rezet, ként, csalánteát alkalmazok, utóbbi a lemosó-permetezésnél hatékony. Mindezek ellenálló területet és szőlőt adnak, növelik a tőke élettartamát, és végeredményben a must is könnyebben erjed tőlük.
– A kórokozók ellen hogyan védekezik a szőlőben?
– Természetes ellenségeikkel: a levéltetvek ellen például katicával vagy fürkészdarázzsal. Ez ugyan drágább megoldás, de nem akarok mérgekkel dolgozni, fontosnak tartom, hogy az unokáim is élhető környezetben nőjenek fel.
– A pincét milyen környezettudatos elvek mentén működteti?
– Kevés áramot használok, amit lehet, a gravitációra bízok, a borokat ejtetem, azaz nem használok szivattyút azért, hogy a bort az egyik hordóból a másikba fejtsem át. Apropó gépesítés és motorizáció. A szőlőben szüretkor nem géppel, hanem kézzel szedjük a szőlőt. A kóstolócsoportokat az ültetvényekre lovaskocsin szállítom, a pincében komposztálok, szelektíven gyűjtöm a hulladékot és ott egy fűszernövénykertet is gondozok, mellette paprikát és paradicsomot termesztek.
– Otthon hogyan takarékoskodik?
– Ha elmegyek otthonról, áramtalanítok, mivel az édesapám gyerekkoromban megismertetett pár csúnya esettel, amivel a munkájából kifolyólag találkozott. Édesanyám sem ismer ebben tréfát, ő az ébresztőórát is kihúzza a konnektorból, ha elmegy otthonról. Az elektromos berendezéseim egyébként „A” energiaosztályúak, az izzóim energiatakarékosak. Ez a mikroszint, makroszinten foglalkoztat a napelemmel történő energiaellátás gondolata, ugyanakkor egy elektromos traktort is vizionálok, de csak álmaimban.
– Virág-nagykereskedőként is ilyen tudatos?
– Nemrég Afrikában voltam. Bejártam Kenyát és Zimbabwét, emellett Zambiát és Ugandát, hogy akkor is tudjak rózsát eladni, amikor idehaza nincs szezonja, vagy nyáron a hőségben, amikor itthon nem olyan jó minőségű ez a virág. A különleges, nagyfejű rózsák, amiket Afrikából importálok, kivétel nélkül „fair trade” farmokról származnak.
– Az jelen esetben mit jelent?
– Olyan farmokat, ahol a termelésen túl óvoda, iskola, közösségi ház és kórház is működik.
– Mi a célja a virág importjával?
– Közelebb hozni az embereket a vágott virághoz, amit itthon sokan drágának találnak. Leendő vállalkozásom ezt a tévképzetet igyekszik felszámolni.
– Hogyan, lenyomja az árakat?
– A termelőtől közvetlenül a lakossághoz juttatom el a virágot, a tőzsdét kihagyom a folyamatokból, így lesz olcsóbb és frissebb a termék, ugyanis ekkor 2 nappal korábban jut el a felhasználóhoz.
Forrás: Kitzinger Szonja / Energia Magazin
Fotó: Tóth Milán
