Híradósként a világot, a Főtér egyik legnépszerűbb riportereként az országot hozta be az otthonunkba, most pedig ő fogad minket délelőttönként televíziós „otthonában”. Novodomszky Éva a Család-barát magazin egyik műsorvezető-háziasszonya. Az m1 stúdiójában berendezett lakásban sztárvendégekkel és szakértőkkel beszélget. Néha egészen különleges ötletekről is hallhatunk. Például arról, hogyan lehet vadgesztenyével vagy a távoli tájakról importált mosódióval mosni.
– Sokszor dolgoztunk együtt, úgyhogy én a képernyőn is látom rajtad, ha valami nemcsak műsorvezetőként érdekel, hanem magánemberként is. Miért csillogott a szemed úgy a mosódiótól?
– Mert érdekes, új, és ha ezzel mosol, elfelejtheted a vegyszereket. De leginkább a mosószódával barátkoztam meg. Egyetértek a műsor szakértőjével, Nyíri Zsuzsa kémiatanárnővel abban, hogy remekül lehet vele mosni, ráadásul barátságos a környezettel. Tudod, amióta megszületett az első fiam, Cristiano, elkezdtem azzal foglalkozni, hogy lehetne vegyszermentesebb az otthonunk, de igazából sehol sem találtam hiteles információkat. A biokínálat persze már akkor is gazdag volt, csak éppen ezek a termékek sokszor másfélszer annyiba kerültek, mint a hagyományos mosó- vagy tisztítószerek.
Aztán amióta belépett az életembe a Család-barát, és megismertem Nyíri Zsuzsát, aki könyvet is írt arról, hogyan lehet kiváltani a durva vegyi anyagokat a környezettel és velünk is barátságosabban viselkedő szerekkel, azóta ecetet használok vízkőoldásra, mosószódát mosásra, fehérítő sót fertőtlenítésre. Mindezek a nagyobb háztartási boltokban is kaphatók.
– De mintha az energiatakarékos autógumik nem hoztak volna lázba. Pedig szerintem érdekes, hogy már ezeket is úgy címkézik energiatakarékossági szempontból, mint a mosógépeket. Hitted volna, hogy az A kategóriás gumival az autód több mint 7 százalékkal kevesebbet fogyaszt?
– Hinni hiszem, de kiszámolni nem tudom. S bár érdekelnek az olyan „fiús” témák is, mint a gumiabroncs, de a minőség-futamidő-fogyasztás kalkulációnál elveszítem a fonalat. Egyébként sokat autózom, és szeretem biztonságban tudni magam, ezért csak minőségi gumikat veszek. Jártam már úgy, hogy mindenki megcsúszott körülöttem, de én meg tudtam állni. Ami pedig az energiatakarékosságot és a spórolást illeti, a műsor nagyon profi szakértőkkel dolgozik, úgyhogy bízhatunk bennük.
– A szakértők az adás ideje alatt fogadják a nézők telefonjait. Akkor is égnek a vonalak, ha zöldtémáról van szó, mint mondjuk a komposztálás vagy az energiatakarékos fényforrások?
– A receptek és az egészségügyi kérdések vezetik a népszerűségi listát, de a környezetvédelem és a takarékosság – energia- és más megtakarítás – is érdekli a nézőket. Így az is, hogy milyen trükkökkel lehet spórolni a villanyszámlán. Az energiatakarékossággal egyébként rendszeresen foglalkozunk.
– Elhangzott olyan tanács a műsorban, amit te is megfogadtál?
– Például azt, hogy ne hagyjam standby üzemmódban a tévét, a videót vagy a CD-lejátszót, ha elmegyünk otthonról. Hányszor jutott eszembe korábban is, amikor elutaztunk valahová, hogy talán áramtalanítani kellene mindent, a hűtőszekrényt kivéve. Na jó, de hogyan? Járjam végig a lakást, vagy csapjam le a biztosítékot, vagy vegyek egy olyan hosszabbítót, aminek külön kapcsolója is van?
– Szerintem azért a biztosítéktáblával nem kellene bajlódni…
– Jó, ez most már nekem is természetes. Elég annyi, hogy mielőtt kilépsz az ajtón, kapcsold ki a tévét és társait.
– Ki veszi nálatok a villanykörtét, te, vagy a férjed, Salvo?
– Mindketten, de cserélni általában én cserélem. A villanykörtének ugyanis van egy furcsa tulajdonsága, mindig akkor ég ki, amikor egyedül vagy a gyerekekkel vagyok otthon.
– És hogy állsz a lassan éledő energiatakarékos változatokkal, amelyek petróleumlámpa üzemmódban kezdik, és néhány másodperc kell, hogy teljes fényükben pompázzanak?
– Nálunk csak energiatakarékos fényforrások vannak. Nem mondom, hogy könnyű volt megszeretni, de hozzászoktam, hogy a kapcsolás után nem lesz azonnal világos, kell egy kis idő, amíg bemelegszenek. A legelső típusoknál egyébként az zavart, hogy hideg fényük volt. De ma már sokféle kapható, olyan is, amelyiknek meleg a fénye, és a formája is hasonlít a régi villanykörtére.
– Ettől aztán barátságosnak mutatkozik. Egyébként ti miért váltottatok?
– Mert nekem, nekünk ez fontos. A gyerekeket is úgy nevelem, hogy nálunk nem folyik a víz a vakvilágba, s ahol nem kell a villany, leoltjuk. Nem a spórolás miatt, mert, hogy őszinte legyek, én azt sem tudom kiszámolni, hogy a takarékos fényforrásaink és háztartási gépeink miatt mennyivel kevesebb a villanyszámlánk. Nekem az energiatakarékosság ugyanazért fontos, amiért nem szemetelek, nem szórom ki a kocsiablakon a rágópapírt, ami miatt elzárom a csapot fogmosás közben, nem engedek le minden vegyszert az ivóvízbázisunkba. Próbálok vigyázni erre a kis földgolyóra a gyerekeim miatt is.
– Abban, hogy így gondolkodsz, közrejátszott a híradós múltad, a természeti katasztrófákról szóló tudósítások?
– Nem, az játszik közre, hogy így nőttem fel. Vidéki lány vagyok, nálunk Szarvason rengeteg a zöld, nagyon szeretem a természetet. Ez nem jelenti azt, hogy minden hétvégén folyómedret tisztítottunk vagy parkot takarítottunk – bár volt ilyen program is az iskolában. Egyszerűen szeretek kinn lenni a szabadban, és nekem az a jó, hogy ha csörgedezik egy patakocska, annak tiszta a vize, vagy ha kifekszem egy tisztásra napozni, nincs szemét körülöttem.
– A fiaidat könnyű a „természetbarátságra” szoktatni?
– Marco még kicsi ehhez, Cristiano pedig abszolút követőm. De nem érzi feladatnak, természetes a számára. Olyannyira, hogy amikor elsős korában a tanító néni megkérdezte tőlük, egészségesen táplálkoznak-e, vagy vigyáznak-e a környezetükre, Cris azt válaszolta, hogy ő nem különösebben. Aztán amikor elkezdték sorolni a példákat – elzárjuk a vizet, elvisszük a gyűjtőbe a műanyag palackot, sok zöldséget eszünk –, akkor megszólalt „Ja, mi ezt pont így csináljuk!” Egyébként imádja laposra taposni a PET-palackokat, és kicsi korától jó programnak tartja, hogy elvisszük ezeket a gyűjtőbe.
Amikor megjelent a kolléganőm és barátnőm, D. Tóth Kriszta meséje, a Kukasziget és palackpulcsi – ami arról szólt, hogy hogyan tanította a kislányát a szelektív hulladékgyűjtésre –, felolvastam az akkor még óvodás Cristianónak. Imádta. Vagy ezerszer el kellett mesélnem neki, és állandóan mennünk kellett a palackokkal a kukaszigetre, vagyis a gyűjtőbe.
– Nem csak itt, Olaszországban is otthon vagy. Van, amit ott tanultál környezetvédelemből?
– Ami a környezettudatosságot illeti, arra Észak-Olaszország lehet jó példa. Olyan vasszigorral vezették be a szelektív hulladékgyűjtést, hogy a barátnőm a múltkor órákat autózott, amíg talált egy helyet, ahol leadhatta a bútorszállításból hátramaradt kartondobozokat. A közeli telepek ugyanis pont akkor vannak nyitva, amikor ő is dolgozik, a ház elé meg nem teheti ki, mert nemhogy nem viszi el a szemetes, még jól meg is büntetik. De azért is jön a pénzbírság, ha nem a megfelelő szelektív gyűjtőbe teszi a szemetet. A ház előtti kukákon rajta van mindenkinek az azonosítója, úgyhogy még tévedésből sem lehet a papírhoz tenni a tönkrement kotyogót.
– Pörgős életet élsz. Hogyan takarékoskodsz a saját energiáddal?
– Az emberi energia szerintem más kategória. Egy bizonyos egészséges szintig minél többet használsz el belőle, annál több termelődik. Ezzel én nem szoktam takarékoskodni. De ma már egyszerre nem két-három, csak egy dolgot csinálok. Ki kellett alakítanom egy rendszert, család és két gyerek mellett ugyanis ez másképp nem megy. Lehet, hogy nem fekszem le éjfél előtt, de amikor hazaérek ötkor vagy hatkor, akkor nem foglalkozom mással, csak a gyerekekkel. Amíg nem alszanak el, addig ők a főszereplők. Utána jöhetnek az egyéb feladataim.
De szánok időt a feltöltődésre, a rendszeres mozgásra és az egészséges táplálkozásra is. Amióta megismertem az olasz Filippo Ongaro doktort, és az ő „rendszerszemléletű medicináját” – aminek a lényegét a magyarul is megjelent könyvének címe fejezi ki a legrövidebben: Úgy egyél, hogy jól legyél – másképp eszem, eszünk, sok zöldséget, gyümölcsöt, halat, friss ételeket. Nincs gondom az energiával.
Szerző: Völgyi Vera
Az interjú az Energia Magazin korábbi lapszámában jelent meg.
