Differenciált bértáblák
A differenciált bértábla igazán kifinomult változata Puerto Ricoban figyelhető meg, ahol 130 körüli foglalkozásra határoztak meg minimálbért. Azonban a másik véglet, hogy a hazai rendszerhez hasonlatos egységes minimálbérrendszer vonatkozik az egész munkavállalói társadalomra.
A június végén bejelentett kormányzati intézkedések során Gyurcsány Ferenc kormányfő eldöntött tényként közölte a nagyvilággal: emelkedik a minimálbér, és annak összegét végzettséghez kötik. Így 2006. január elsejétől az adómentes minimálbér összege a jelenlegi 57 ezerről 63 ezer forintra nő, ezzel szemben nem lesz adómentes, de kötelező lesz bevezetni az érettségizetteknek járó 70, illetve a felsőfokú végzettségűeket megillető 77 ezer forintos minimálbért.
A hír a minimálbéren foglalkoztatottakat örvendeztette meg. Egyes közgazdászok szerint ez a lépés tovább növelheti a büdzsé hiányát, míg a szakszervezetek szerint mindez kevés a boldogsághoz. A munkaadók sokallják az emelést, és – a szokásos, többször hangoztatott szólamaikat ismét elővéve – a béreket terhelő kiadások csökkentését kérik. Ráadásul tovább csökkentheti a tervezet népszerűségét az az ötlet, hogy a létminimumhoz kötik a minimálbért, ez ugyanis korlátozza az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) amúgy is csekélyke mozgásterét.
Biztosan emelnek
Tanulmányok a szegénység és munkavégzés kapcsolatáról:
„A szegénység (…) egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség, és különösen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás.” FMM–OM–ICsSzEM: Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program 2004–2006, Budapest, 2003. április 30.
„A szegénységet valószínűsítő legfontosabb kockázati tényező a háztartásfő munkanélkülisége. (…) Összefoglalva a lakosság jövedelmi színvonalában, jövedelmi egyenlőtlenségeiben szerepet játszó sajátosságokat: a demográfiai tényezők fontossága a nyolcvanas évek végére egyre inkább háttérbe szorult, s a főszerepet a háztartás tagjainak, elsősorban a háztartásfőnek a munkaerő-piaci pozíciója határozza meg”. J E L E N T É S a Kormány részére a társadalom szociális helyzetéről és a szociális védelmi rendszerről. TERVEZET. Szám: 51.242-2/2003., EGÉSZSÉGÜGYI, SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTER Budapest, 2003. november.
„Az átlagosnál mintegy négyszer magasabb a szegények aránya a munkanélküli és a nem nyugdíjas inaktív háztartásfők családtagjai körében. Az alkalmazott, az önálló, vállalkozó, illetve a nyugdíjas háztartásfők esetében a szegénységi ráta 3-5 százalékos”. (…) A szegénység meghatározói között a háztartásfő iskolázottsága és munkaerő-piaci aktivitása a legfontosabb”. Szivós Péter–Tóth István György (szerk.) Stabilizálódó társadalomszerkezet. TÁRKI Monitorjelentések 2003. Budapest, 2004. március.
Csak ritkán segít
Az elméleti közgazdasági modellek a munkáltatók piaci erejétől függően eltérő hatást várnak a minimálbérek ilyetén emelésétől – mondta a FigyelőNetnek Köllő János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója. Például egy kistelepülésen, egyetlen foglalkoztató – monopszómium – esetén, bizonyos egyéb tényezők egybeesésekor a foglalkoztatás és a bérek emelkedésével is járhat egy emelés – azaz nagyon ritka feltételek teljesülése esetén.
Ezenfelül igazán csak a múlt történéseiből lehet következtetni arra, hogy mit is hoz a minimálbér növekedése. A 2001-2002-es bérfejlesztés mindenesetre érezhető, 1,5–2,5 százalékos foglalkoztatás-csökkenéssel járt. Ezzel párhuzamba állítható, hogy Magyarországon évente mindössze 1 százalékkal tudják növelni a foglalkoztatást. Vagyis több év munkahelyteremtésre fordított erőfeszítését dobta sutba ez az intézkedés. Egy kutatásra alapozva Köllő azt állítja, hogy 1 százalékos béremelkedés 0,3 százaléknyi, az iskolázatlan csoportokon belül pedig 0,4 százaléknyi foglalkoztatáscsökkenéshez vezet. Mindezt azonban a nyers adatokból nem lehet kiolvasni, tisztított adatsorra van szükség ahhoz, hogy lássuk a csökkenést.
Az emelés egyértelműen az alacsony képzettséggel, alacsony presztízsű munkát végzők munkavállalási esélyeit rontja. Ezt támasztják alá az előző radikális béremelést követő kutatások is – tette hozzá Köllő. A lépés mindezen felül a regionális leszakadást is erősíti. Vagyis összességében kimondható, hogy Magyarországon a foglakoztatás csökkenésével jár a minimálbér radikális emelése.
Nem lesz hatása?
Egyes makroközgazdászok kevésbé borúlátóak a bejelentéssel kapcsolatban. Ékes Ildikó, az Ecostat kutatója szerint a minimálbér emelése semmilyen hatással nem lesz a munkaerőpiacra. A lépés egyetlen valószínű hatása az lehet, hogy a ténylegesen minimálbéren alkalmazottak esetében a munkavállalók dönthetnek úgy, hogy néhány – nélkülözhető – alkalmazott bérét nem emelik, azonban a megmaradó alkalmazottak teljesítménykövetelményeit növelik. Ékes valószínűtlennek tartja, hogy nagyon sok vállalkozás menekül a csődvédelembe, hiszen az elmúlt évek minimimálbér-emelései gyakorlatilag felemésztették a nagyon kis profitrátával dolgozó szektorokat. A minimálbérre bejelentett cégekre, egyéni, illetve kényszervállalkozókra – akiknek száma egyébként többszázezerre tehető – azonban csak csekély hatással lesz. Ezek a cégek általában lenyelik a tehernövekedést. Olyan esetben, amikor a fizetés egy része minimálbér formájában, hivatalosan kerül kifizetésre, már kérdéses a helyzet. Ha az alkalmazott alkupozíciója gyengébb, akkor az alkalmazottal nyeletik le az emelés hatását.
Pedig figyelmeztettek
Az előző minimálbér-emelés tapasztalata alapján a költségvetés helyzetét is ronthatja, ha a kormány tartja magát elképzeléseihez, és megemeli, valamint differenciálja a minimálbért – a FigyelőNet információi szerint kormányzati elemzők ezt bizonygatták feletteseiknek a nyár folyamán a minimálbér-emeléssel kapcsolatban. Értesüléseink szerint ugyanakkor ezeket a véleményeket az illetékes döntéshozók nem vették figyelembe.
Csak akkor nőnének ugyanis a költségvetés bevételei, ha az a foglalkoztatás emelkedésével járna, és nem növekedne az adóelkerülés, ami azonban a korábbi emelés hatásvizsgálatai alapján nem valószínű. Az emelés – hasonlóan a 2001–2002-es nagy minimálbérugrásokhoz – csökkenti a munkaerő iránti keresletet, ezáltal csökkenti a foglalkoztatás szintjét és emeli a munkanélküliséget – állították az említett kormányzati elemzők. Ezzel azonban Ékes nem ért egyet, ugyanis szerinte a minimálbér emelése miatt makroszinten nem fog csökkenni a foglalkoztatás mértéke.
Ki jár rosszul?
Felmerült az a kritika is, hogy a munkabér tömegének emelkedése leginkább a kisvállalkozásokat sújtja – amellyel Köllő is egyetért. Pontosan azt a szektort, ahol 2002-től megállt a foglalkoztatottak számának növekedése – és amelynek erősítését a kormányzat már oly sokszor zászlajára tűzte. További probléma, hogy a foglalkoztatottság leginkább az elmaradott régiókban csökkenhet, ez pedig további regionális differenciálódáshoz – egyes régiók leszakadásához – vezet.
A szegényebbeknek sem feltétlenül kedvez az emelés. Több kormányzati dokumentum és kutatási jelentés (lásd az alábbi idézeteket) is kiemeli, hogy a szegénység kockázata az állástalanok körében a legmagasabb, vagyis a legszegényebb rétegeknek általában nincs munkajövedelmük. Nekik tehát nem hoz semmit a magasabb minimálbér, helyette a hazai középréteg – a számlázó kényszervállalkozók, illetve a minimálbérért kisvállalkozásnál dolgozók – terheit növelné.
Uniós elvárások
Bár a bevándorlástól tartó osztrák szomszédaink szívesen vennék, ha az alacsony magyar bérek gyorsabban emelkednének, az uniós irányelvek nem foglalkoznak a minimálbérrel. Számos tagországban nem is létezik ez az intézmény. A munkaerőpiacot érintő uniós ajánlások többsége a foglalkoztatás növelését és a rugalmas alkalmazkodás javítását tűzi ki célul – ezek elérése viszont az emeléssel egyre kétségesebbé válik.
