Az MNB az MTI érdeklődésére kifejtette, hogy a hitelkiváltással összefüggésben az ingyenesség követelménye arra a pénzügyi intézményre vonatkozik, amellyel szemben megszünteti a szerződést a fogyasztó. Az új – hitelkiváltó – szerződést kötő másik pénzügyi intézményre nem vonatkozik a tilalom.
Hangsúlyozták azt is, hogy a tilalom csak a felmondott szerződésből eredő fizetési kötelezettség teljesítésével, vagyis a fennálló tartozás rendezésével összefüggésben áll fenn. Azok a költségek nem számíthatók tehát fel, amelyek a tartozás rendezésével kapcsolatosak. Az összefüggést ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank álláspontja szerint tágan kell értelmezni a fogyasztóvédelmi érdekek érvényre juttatása érdekében.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy amikor a fogyasztó a fennálló tartozásról igazolást kér a pénzügyi intézménytől, akkor még nem biztos, hogy meg is szünteti a szerződést. Ha utóbb felmondja a hitelszerződést, akkor az összefüggés megállapítható, hiszen azért kérte az igazolást, hogy az alapján kiválthassa a tartozást, sőt lehet, hogy az ügyintézés csak így lehetséges (a felmondáshoz ekkor szükségképpen kapcsolódik az igazolás költsége.) Ha azonban mégsem mondja fel a szerződést, akkor a tartozás fennállásáról szóló igazolás kiállítása nem tekinthető a felmondással összefüggő költségnek, így azt a bank jogosan számítja fel.
Azt is megjegyezte ezek az általános jogszabályi követelmények a konkrét ügy egyedi körülményei szerint alkalmazhatóak. Ebből következően csak az adott ügy egyedi körülményei alapján lehet megállapítani, hogy egyes költségek felszámítása jogszerűen történik-e.
