Június a kertészek pihenős hónapja. Már terem a borsó, a cékla, a saláta, a rukkola már virágzik, és elég nagy a karalábé. A nyári zöldségek – a paradicsom, a paprika, a cukkini, már a földben vannak. Alig maradt vetnivaló, csak a télre szánt káposztaféleségekkel és némi kis babvetéssel kell foglalkozni. Öntözni (remélhetőleg) alig kell majd, hisz június Magyarországon a legcsapadékosabb hónap.
Jó is lesz pihenni kicsit, mert júliusban és augusztusban meglepően megerőltető szüretelés vár ránk – aminek a szüneteiben pedig ismét előkerülnek a magtasakok, mert lesz még tél, és mi egyértelműen hangyák vagyunk, nem tücskök!
Példakertünk ágyásai
Az első ágyásban már a végét járja a spenót és a rukkola, vagyis virágozni kezdtek. A növényeket egy ideig még lehet azzal fiatalítgatni, hogy az ember levágja a magszárakat vagy visszanyesi pár centivel a föld fölöttig a növényeket, de egy ponton túl már nem érdemes: vegyünk tőlük érzékeny búcsút, és csináljunk helyet a szezonban jól teljesítő növényeknek. A rukkola virágja egyébként nemcsak, hogy ehető, hanem őrült finom is és feldobja bármilyen olivaolajos-ecetes típusú salátalevélválogatást. Nagyjából kész lesz a karalábé is, ha sikerült valóban rövid növekedési idejű fajtát (a szakkifejezés a tenyészidő, de nekem erről mindig a tehenek jutnak az eszembe) választanunk. A május második felében kiültetett paradicsomaink szépen cseperednek, valószínűleg pár levelüket eldobták, ha kicsit ügyetlenül ültettük ki őket és megsérült a gyökérzet, de ez igazából nem para, gyorsan helyrejönnek majd.
Ezen a ponton érdemes elvetni pár káposztát a két sor paradicsom közé – a paradicsomok buja fejlődésükkel kicsit elnyomják majd a káposzták növekedését, és nem lesz annyira tömör a fejük. De azért így is finomak lesznek, csak nem félmázsásak. A káposztáknál érdemes megemlíteni, hogy ha az ember egy egy-két-három fős háztartásban él, akkor közelebb kell vetni őket egymáshoz a normális 40-50 centinél. A közelebb ültetett káposzták kisebb fejet növesztenek majd, és nem kell annyit kidobni majd, ha a főzéshez elég egy kisebb adag is. A közelebb az 25-30 centis távolságot jelent.
A második ágyásból kikapkodott retkek helyére mehet kis fejessaláta, jól jön még majd az később.
A következő ágyásból elkezdhetjük kiszedegetni az újkrumplit, aminek mesés ízétől minden évben elájul az ember.
A negyedik ágyásban is lesz kis mozgás: már kiettük a fokhagymasorok közül a salátát, de ide legfeljebb egy adag retket érdemes tenni, mert júliusban nagy földmozgással jár majd, amikor felszedjük a fokhagymát és az nem tenne jót a fiatal gyökereknek. Ilyen melegben a retket lehet, hogy elfogyasztja majd a földibolha, erre készüljünk fel lelkileg. Sokat tenni ellene nem lehet, mert ezt az ágyást már nem lenne jó fátyolfólia alá tenni, fújkodni meg nem annyira érdemes.
Az ötödik ágyásból is kiszegetjük folyamatosan a salátát és a retkeket, ráadásul egyelés örvén szedhetünk bébirépát is bőven. A bébirépa azért is csodálatos, mert édes, zamatos és csak pár percig kell főzni.
A hatodik és hetedik ágyásban most nincs más dolgunk, mint gazolni és szüretelni. Az a cékla már jó lesz!
A képen latin nevén szereplő sarkantyúkának pedig kóstoljuk meg a levelét és a virágait – egyik csodásabb, mint a másik és egészen kiváló kiegészítő elemei egy salátának! v
Mulcs és mulcsfajták
Június elején érdemes lemulcsozni a szabad földfelületeket. Ennek az a jelentősége, hogy nem szárad majd ki úgy a talaj felszíne amikor hétágra süt a nap, s így sokkal jobban tudják a növények hasznosítani a vizet. De semmiképp ne a kertészetekben mulcsként forgalmazott fenyőkérget vegyük meg, mert azt nem szeretik a zöldségek.
Jó mulcs viszont a sima komposzt, ha 2-5 centi vastagon szétteríti az ember, s még egy jókora löket tápanyag is a földnek. A kert más részeiről levágott füvet vagy szalmát érdemes ennek a tetejére ráhordani – csak arra ügyeljünk, hogy egyszerre ne kerüljön annyi rá, hogy berohadjon az alja. (Ez egy sokkal kisebb veszély, mint az ember gondolná, a füvet simán le lehet tenni 1-2 centi vastagon.)
A komposzt fekete színe még melegíti is a talajt a melegigényesebb növények számára, mint a dinnyék vagy babok. Amikor pedig rátesszük a szalmát (ha elkezd egyszer ismét meleg lenni), az inkább visszatükrözi majd a fényt.
A hatását úgy tudjuk felmérni, hogy egy jó meleg napon, amikor sisteregve reped a föld, kicsit félrehúzzuk és megnézzük, milyen nedves, hűvös a talaj alatta. Tényleg hihehetlen.
A mulcsozásnak egyetlen – megkerülhető – hátránya van: ahogy felfelé nehezebben jön a víz, úgy lefelé is. Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy egy levágott aljú PET-palackot szájával lefelé kicsit beások a növény tövéhez, és abba öntözök. Egy-egy másfél literes palackot akár többször is megtöltök vízzel egy locsolás alkalmával. Ez arra is jó, hogy kisebb a párolgási felület. (Amúgy egy erős vízsugár egy helyre irányítva szintén jó kis gödröt tud ásni magának.)
Szóval, ha lent van a mulcs, csak dőljünk hátra és figyeljük hogy eszi meg a talaj – augusztusra már alig lesz belőle.
Én a talajtáplálás miatt jobb szeretem a természetes mulcsokat, de egyébként létezik mulcsfólia is, ami (méregdrágán) ugyanúgy melegíti a talajt, átengedi a vizet, de csökkenti a párolgást és leszorítja a gazt. Ha az ember ilyesmiben gondolkodik, akkor talán valamivel olcsóbb a legyökeresedés ellen forgalmazott tartós fekete agroszövet.
