Jövőre már nem a hallgatók jelentkezése, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztérium dönti majd el, mely felsőoktatási intézményben hány hallgató tanulhat állami pénzen. Dux László, a tárca felsőoktatási helyettes államtitkára azt mondja, „bizarr helyzeteket” teremtett az előző kormány által bevezetett felvételi elosztás, amely a piacra, azaz a hallgatók választására bízta a döntést. Szerinte tévedés, hogy a hallgatók reálisan föl tudnák mérni, melyik intézmény mely szakán érdemes tanulniuk, hiszen ebben sokszor erősen befolyásolja őket az aktuális divat vagy a média – írja a lap.
A 2007-ben bevezetett felvételi elosztás lényege, hogy oda kerül a legtöbb államilag támogatott hallgató – és a létszámalapú finanszírozás miatt a legtöbb állami forrás –, ahová a legtöbb jó teljesítményű hallgató jelentkezett első helyen. Vagyis, a korábbi gyakorlattól eltérően, nem osztották le előre az intézményekkel lefolytatott alkuk mentén a felvehető létszámokat, hanem a hallgató ítéletére, vagyis a „piacra” bízták az intézmények sorsát. Az előző oktatási kormányzat nem is titkolt szándéka ezzel az volt, hogy a túl soknak ítélt 70 felsőoktatási intézmény közül csak az igazán jók maradjanak fönn.
Dux László úgy látja: a „szabad piaci feltöltés” következménye, hogy bizonyos népszerű intézményekben olyan létszámok alakultak ki, amelyek már a minőség rovására mennek, míg másutt a létszámhiány az akadálya a minőségi képzésnek. A tárca ezért mindenképpen több állami beavatkozást lát szükségesnek a keretszámok elosztásában: a „korrigálást” már a következő felvételi eljárásban megkezdenék. Hogy mi alapján határoznák meg az egyes intézmények támogatott létszámát, arra Dux László nem adott egyértelmű választ. Mint mondta: majd az intézményekkel és a városokkal egyeztetnek, hogy megpróbálják megtalálni „a közjó, a közösség érdekeit szolgáló irányvonalat”.
A minisztérium az állami helyek központi elosztásával a vidéket erősítené. Dux László úgy fogalmazott: a hallgatók fővárosba koncentrálódása kontraproduktív, a leszakadó régiók fölzárkóztatásához szükség van a vidéki felsőoktatási intézményekre, azoknak ugyanis népességmegtartó, munkahelyteremtő, közösségformáló szerepük van. – De ha nincsenek tartalékaik, mire megtalálják saját profiljukat, a piaci versenyben tönkremehetnek – tette hozzá.
A „korrekció” egyik eleme ezért például az lehet, hogy ha egy hallgatót egy népszerű fővárosi intézménybe hely hiányában már nem vesznek föl, fölajánlják neki valamelyik vidéki intézményt.
Polónyi István oktatáskutató szerint viszont semmilyen más mértékegysége nincs a felsőoktatás színvonalának, mint a hallgatók véleménye. „Becsapjuk önmagunkat, ha nem a piacban, a hallgatói keresletben gondolkodunk” – mondja, hozzátéve: nem életszerű, hogy ha valaki a Corvinus Egyetemre akart volna bejutni, az örömmel menne inkább Szolnokra tanulni.
