Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint 2028-ra, Orbán Viktor miniszterelnök szerint viszont már 2026–27-re elérhető Magyarországon az egymillió forintos havi átlagkereset és az ezer eurós minimálbér. A Renner Zrt.-nek mennyibe kerülne, hogy ezt kifizesse a dolgozóinak?
Nem árt figyelni a megfogalmazásra. A kormány bruttó átlagkeresetről beszél, ami jelenleg 636 700 (nettó 423 400 ezer) forint, és úgy jön ki, hogy kevesen sokkal többet keresnek ennél, sokan meg jóval kevesebbet. A valós helyzetet jobban tükrözi a mediánkereset, amelynek bruttó összege 524 100 (nettó 362 900) forint. Cseles rendszer a minimálbéré is. Kétféle van belőle: a bruttó minimálbér 266 ezer 800 (nettó 177 ezer 400) forint, a garantált bérminimum pedig bruttó 326 ezer (nettó 216 ezer 800) forint. Ha öt- vagy tízéves távlatról beszélnénk, 400 forint per eurós árfolyammal, jobb gazdasági kilátásokkal, akkor nem volnának olyan messze a valóságtól a beígért összegek. Így azonban azt mondhatom, hogy még a mi 30 éve töretlenül fejlődő cégünk – amely egy speciális területen, a gumi-fém rezgéscsillapító termékekben Európa legnagyobb beszállítója – sem képes ekkora emelést ennyi idő alatt kigazdálkodni. Sőt, a jelenlegi reálbért megtartó, inflációkövető béremelés is problémát okoz.
Mi lesz a kevésbé stabil kkv-kkel?
Tömegesen tönkremennek, ha belekényszerítik őket ilyen mértékű béremelésbe.
Ez nyilván nem lehet a kormány célja választások előtt.
A gazdaságnak viszont a hasznára válna. Mintegy 900 ezer vállalkozás van Magyarországon, jelentős hányaduk a rosszul sikerült gazdasági rendszerváltás óta kényszervállalkozó. Egy ilyen kis ország nem bír el ennyi vállalkozást. Sokan csak vegetálnak, mert tudással, termelékenységgel nem tudják követni a folyamatos technológiai fejlődést. Mindössze 4800 közülük a középvállalat. Ha tisztulna a piac, akkor azok, amelyek eddig is megpróbáltak innovatív termékeket előállítani és bekapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe, gyorsabban tudnának fejlődni.
Logikus várakozásnak tűnt, hogy a kkv-k majd a multik egyre erősödő beszállítói lesznek. Miért nem így történt?
Mert alapvetően nem jó a nagy multiknak beszállítani. Elvárják a kiváló minőséget, a just in time szállítást, de nem érdekeltek abban, hogy a beszállító erősödjön.
Amíg gyakorlatlan egy cég, fizetnek egy termékért, mondjuk 1,20 eurót. Ha már ügyesebb és több haszna maradna, akkor csak 1,15-öt, majd 1,10-et. Mi úgy tudtuk ezt kivédeni, hogy diverzifikáltuk a piacot: szállítunk az autóiparba, a kiskereskedelembe, elvállalunk nagyon munka- és minőségigényes, kis szériákat, hogy kapjunk nagyobbakat, amelyeket egyébként a Távol-Keleten szoktak megrendelni.
Miért nem exportálnak többet a magyar kkv-k?
Mert keveseknek van exportképes terméke vagy tudása. Az 1990-es években nem volt meg az eltökéltségük és a rendszerszintű tudásuk, hogyan kell felépíteni egy céget, hogy hosszú távon sikeres legyen. Aki a profitból nem jachtot vett, hanem beruházott az adott időszak csúcstechnológiájába, az tudott fejlődni. Sokan azonban nemcsak a szocialista üzemtöredékeket vették át, hanem magukkal hozták a Kádár-korszak szemléletét is: a cég arra való, hogy onnan hazavigyük a dolgokat. Kevés volt a jó és sok volt a rossz példa. A közvélemény jó része egyenlőségjelt tett a vállalkozó meg az olajszőkítő, a gazdasági bűnöző közé. A becsületes vállalkozónak ugyanúgy alacsony a társadalmi megbecsültsége, mint a jó tanárnak vagy mérnöknek.
