Ha akkumulátorhulladék-feldolgozó cég jelenik meg egy településen, borítékolható a lakossági felzúdulás. Emlékezetes az Andrada Group esete, a céget hulladékfeldolgozó terveivel előbb Alsózsolcáról ebrudalták ki, azután Sóskúton fulladt botrányba a bemutatkozása. Az ellenkezést az üzemekkel kapcsolatos rossz tapasztalatok alapozták meg: határértéket meghaladó légszennyezettség, rákkeltő anyagoknak kitett dolgozók, a munkavédelmi előírások sorozatos megszegése, illegálisan tárolt akkumulátorhulladék, a környezetvédelmi előírások figyelmen kívül hagyása, halálos balesetek.
Eközben Magyarország öles léptekkel halad az Európa legnagyobb akkumulátorgyártója cím felé. A világ tíz legnagyobb akkugyártója közül öt már itt van, óriási kapacitásokkal épültek és épülnek országszerte. A méretek érzékeltetésére: a már teljes gőzzel működő, gödi Samsung SDI Magyarország Zrt. a tavalyi, bő 6 milliárd eurós árbevételével stabilan a tíz legnagyobb árbevételű magyarországi cég között van az Audi, a Mol és az MVM társaságában.
Veszélyeshulladék-termelés tekintetében pedig a 2022-es hivatalos adatok alapján a Samsung SDI volt a második, 35,1 ezer tonnával, megelőzve a Molt. 2022 óta a Samsung bővült, sőt tovább terjeszkedik a jövőben, tehát a gödi monstrum az ország első számú veszélyeshulladék-kibocsátója is lehet – vetítette előre Éltető Andrea, a HUN-REN KRTK Világgazdasági Intézet főmunkatársa. A Külgazdaságban megjelent cikkében azt taglalja, hogy
a magyar erőltetett akkumulátorosítás sajátos ismérvei miatt annak költségei és kockázatai magasak, és ha az eddigi gyakorlat nem változik, az okozott környezeti, egészségügyi és társadalmi károk közvetlenül a lakosság számára súlyosabbak lesznek a hasznoknál.
A meglévő törvényeket nem igazították hozzá az óriásira tervezett akkumulátor-iparág kihívásaihoz. Ahol pedig megfelelők lennének a szabályok, ott a hatóságok elnézőek, sőt maguk is szabályt sértenek a cégek érdekében. Az újonnan hozott kormányrendeletek nem a lakosságot, hanem a cégeket segítik – foglalta össze a problémákat.
Ebbe a sorba illik az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek létesítését érintő törvénytervezet, amelynek a parlamenti vitája a múlt héten kezdődött és a zárószavazásra vár. A szabályokat A pénzügyi közvetítőrendszert érintő és egyéb törvények módosításáról szóló salátatörvénybe foglalták bele, és – nem tudni, miért – A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló törvényt egészítik ki velük.
Előbb kijelölik, aztán megvizsgálják
A tervezet definiálja az akkumulátor-újrafeldolgozó üzem fogalmát, és rögzíti, hogy ezek helyszínét az iparügyekért felelős miniszter, azaz Nagy Márton jelöli ki rendeletben. A kijelölés feltétele, hogy
- elvégezzék a külön jogszabály szerint kötelező, előzetes vizsgálatokat és azok ne azonosítsanak kizáró okot,
- valamint, hogy a helyszínen legalább egymilliárd forint teljes költségigényű építési beruházás vagy kármentesítési eljárással egybekötött építési beruházás valósuljon meg.
A miniszter döntését követően kezdődhetnek meg az egyes hatósági eljárások, így az üzem létesítéséhez szükséges környezetvédelmi eljárások – beleértve a stratégiai környezeti vizsgálatot –, valamint a hulladékgazdálkodási és más hatósági eljárások.
A javaslat szembemegy a meglévő környezetvédelmi jogszabályokkal és az alaptörvénnyel is, újabb elem abból a sorozatból, amely az ázsiai akkumulátorgyárak Magyarországra telepítésével elkezdődött – értékelték egybehangzóan a lapunk által megkérdezett környezetvédelmi és jogi szakértők a tervezetet. Az emberi életet és létfeltételeit – így különösen a termőföldet és hozzá kapcsolódóan a biodiverzitást – olyan módon kell védeni, hogy az a jövő nemzedékek életesélyeit biztosítsa és a visszalépés tilalmának általánosan elfogadott elvéből következően semmiképpen se rontsa – ez levezethető az alaptörvényből, és alátámasztják az Alkotmánybíróság határozatai is.
A tervezet alapján viszont megfordítanák a jelenlegi jogszabályokban foglalt intézkedési sorrendet, és elfogadása esetén előbb jelölnék ki az újrafeldolgozók helyszínét, utána következne csak a környezetvédelmi eljárások sora. A stratégiai környezeti vizsgálat ugyanis jelenleg az iparfejlesztési stratégia elfogadásához kell: fel kell mérni az összes szóba jöhető helyszínt, a rendelkezésre álló erőforrásokat (víz, energia, munkaerő, alapanyag, ártalmatlanító, hasznosító kapacitások stb.) és ezt nyilvánosan meg kell vitatni, ezt követően jöhet csak a döntés a stratégiáról, illetve a helykijelölésről. A sorrend megfordítása a szakértők szerint visszalépést jelentene az eddigi gyakorlathoz képest, hiszen jelenleg az alapján a miniszter, a stratégiai környezeti vizsgálat készítése során, minden olyan helyszínt meg tud vizsgáltatni, mely ilyen létesítmény befogadására alkalmas lehet, és ezekből választható ki a megfelelő. E szabályozás megváltoztatása környezetvédelmi szempontból biztosan nem szükséges.
Kihagynák a lakosságot
A Greenpace nyílt levélben követeli az országgyűlési képviselőktől, hogy ne támogassák a törvényjavaslatot, amely a szervezet szerint a hazai és nemzetközi joggal szembemegy, az akkumulátoripar egyik legyszennyezőbb iparágát segítené. Ha elfogadják a javaslatot, a nyilvánosság nem juthatna információhoz és nem szólhatna bele egy beruházás helyszínének megtervezésébe, hiába garantálják ezeket nemzetközi jogszabályok is. A javaslat azt is célozhatja, hogy megelőzze a helyi tiltakozásokat – írja a Greenpeace.
A törvényjavaslat sérti a környezetvédelmi jog társadalmirészvétel-alapelvét – mutatott rá Aujeszky Nóra Ilona, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. A helyszín kijelölését közvetlenül a nemzetgazdasági miniszter végzi, sem szakmai szervezet, sem az érintett lakosság bevonását nem követeli meg a jogszabály. A lakosság kihagyása a gyár kijelölésének döntéséből sérti a Magyarországra is kötelező Aarhusi Egyezményt, ami a környezeti ügyekben a civilek információs, társadalmi részvételi és jogorvoslati jogairól szól, és az alapján az érintett nyilvánosságot tájékoztatni kell a beruházások terveiről és biztosítani kell „a nyilvánosság korai fázisban való részvételét, amikor az összes választási lehetőség még nyitott, és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg” – idézett az egyezményből. Azzal, hogy csak az üzem helyének kijelölése után történne meg a környezetvédelmi hatásvizsgálati eljárás (így a közmeghallgatás), nem valósul meg a „korai fázisban” való bevonás. A törvényjavaslat éppen azt jelenti, hogy az érintettek számára már nem nyitottak a választási lehetőségek, a miniszter már döntött az érintettek bevonása nélkül, az utána levő eljárások már csak kötelező körök – vezette le a szakértő.
Nagy Márton kettős szerepben
Paradox helyzet, hogy Nagy Márton az iparügyekért felelős miniszter, a tervezet szerint ő jelöli ki az akkumulátor-újrafeldolgozó üzemek helyszínét, egyben ő a kormány társadalmi párbeszédért felelős tagja is. Vagyis eljár a lakossággal történő egyeztetést kiüresítő jogszabály felhatalmazása alapján, miközben másik szerepkörében éppen neki kellene ügyelnie az egyeztetésre.
Az Aarhusi Egyezmény szerint ráadásul az érintett nyilvánosságot a „környezeti döntéshozatali folyamat korai fázisában, megfelelően, időszerűen és hatékonyan tájékoztatni kell”, a többi között
- a javasolt tevékenységről,
- a lehetséges döntések természetéről vagy a döntés tervezetéről,
- a nyilvánosság részvételi lehetőségeiről,
így még a döntésbe bevonás előtt tájékoztatási kötelezettsége is van a kormánynak. Társadalmi párbeszédért felelős miniszterként a nemzetgazdasági miniszternek ennek tudatában és ezzel összhangban kellene részt vennie a törvényjavaslat megalkotásában. Jelenleg az érintett nyilvánosság tájékoztatásáról sem esik szó a rendeletben, kérdéses, hogy a kijelölésről mikor és kitől értesülnének az emberek.
A lakosság bevonásának nincs értelme úgy, ha az eredmény már előre eldöntött. A társadalmi részvétel lényege, hogy a polgárok befolyással vannak a döntésre, a döntéshozók figyelembe veszik a hozzájárulásukat a döntés meghozatalához. Nem utólagos véleménynyilvánítás a szerepe az érintetteknek, hanem a döntés eredményére való, érdemi hatás. Az érintettek bevonásának a kijelölés előtt kell megtörténnie, ahogy a környezeti hatásvizsgálati eljárásnak is. Ezért mind a környezetvédelem, mind a társadalmi részvétel szabályait sérti a törvényjavaslat – összegezte Aujeszky Nóra Ilona.
