Az EU-Fire cégcsoport számos támogatást nyert el az évek során geotermikus fejlesztésekre, a megvalósítás azonban több projektjüknél is megbicsaklott. Így például több milliárd forint európai uniós forrást nyertek arra, hogy geotermikus erőművet fejlesszenek Békés megyében, de ebből nem lett semmi. Mint a 24.hu kiderítette, a támogatásból 2,8 milliárd forint úszott el a Buda-Cash csődjével. A Battonyára tervezett létesítményről februárban még azt lehetett tudni, hogy nem fog megépülni, mint ahogy a Kiskunhalasra tervezett erőmű sem. Mosonmagyaróváron 2,6 milliárdos, vissza nem térítendő támogatásból ígértek erőművet, átadását 2018 végére tervezték, ám azóta sem épült meg. A Pénzügyminisztérium 2020–2021-ben 7,7 milliárd forint, vissza nem térítendő támogatás megítéléséről döntött az EU-Fire Kft. számára.
A 460 millió forintos támogatással 2016–2017-ben Kiskunhalason próbafúrást végző EU-Fire szerint a városban még lehet esély egy kompromisszumos befejezésre. Az MGtE elnöke, Szita Gábor viszont úgy véli, a kifúrt kút hasznosítása olyan jelentős kompromisszummal járna, amely megkérdőjelezi, van-e egyáltalán értelme újabb pénzeket költeni rá. A polgármester közben több szereplő bevonásával próbál megoldást találni.
Lehetett sejteni, hogy hiába fúrnak Kiskunhalason
Kiskunhalas térségében van egy nagyon jó geotermikus mező, amit legalább három évtizede ismerünk, csak viszonylag messze, mintegy 15 kilométerre a várostól – mondta megkeresésünkre Szita Gábor. A geotermikus energia kinyerése általában akkor gazdaságos, ha a kút közel van a felhasználás helyéhez, hiszen a vezetéképítés költsége tetemes. Az ígéretes, ám a hasznosítási helytől messze lévő mezőt saját számításaik szerint csak akkor lehetett volna gazdaságosan hasznosítani, ha a kútfúrásra és a vezetéképítésre is jelentős támogatást kaptak volna, illetve, ha nemcsak lakások fűtését, melegvíz-készítését, hanem számos ipari üzemet is rákötöttek volna, valamint jelentős kertészeti hasznosítás is társult volna hozzá. Az elmúlt bő évtized azonban nem volt elég arra, hogy egy ilyen beruházás megvalósuljon.
Szerinte azt is lehetett tudni, hogy ahol az EU-Fire próbálkozott a fúrással, ott a szakma szerint észszerűtlenül magas volt a fúrás kockázata. Kiskunhalas közelében ugyanis szép számmal vannak szénhidrogén-kutató fúrások, ám termálvíz azokban nem fordult elő. Önmagában ez a tény még nem zárta ki, hogy a város északkeleti határában találjanak termálvizet, de a kockázatot nagyon megnövelte. Ha nem lett volna ennyire kockázatos, akkor más cég már korábban belevágott volna a projektbe – tette hozzá.
Kockázatos volt a fúrás, mégis belevágtak
Az EU-Fire Csoport 2014-ben egy 2,8 milliárd forint összköltségű projekttel geotermikus hőenergiára tervezte átállítani Kiskunhalas távhőfűtéses otthonait, intézményeit, illetve – lehetőség szerint – ipari szereplőket is szándékozott kiszolgálni. A reális megvalósításához az előzetes kalkuláció szerint mintegy egymilliárd forintnyi pályázati forrásra lett volna szükségük, ám ezt a pénzt sem az uniós, sem a hazai döntéshozók nem biztosították a projektnek, épp a fúrási kockázatra hivatkozva. Emiatt úgy tűnt, hogy bele sem vágnak – írták megkeresésünkre.
Ám kínálkozott egy áthidaló megoldás, amivel éltek is: az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus olyan kutatási pályázatot írt ki, amely egy adott térség geotermikus lehetőségeinek, kiaknázásának feltérképezését célozta, és többek között próbafúrást lehetett végezni. A várossal közösen megalapították a Kiskunhalasi Geotermikus Projekt Kft.-t, és beadták a pályázatot, majd 2016 május végén a felek alá is írták a támogatói szerződést. A „Geotermális hő hasznosítása Kiskunhalas város távhőrendszerében” elnevezésű projekt első része, a kútfúrás összesen mintegy 1,352 milliárd forintba került, aminek 34 százalékát (460 millió forintot) kapta meg támogatásként az EU-Fire, a többi költséget ők állták. Mint kifejtették, a projekt maradéktalanul teljesítette a támogatói szerződésében foglaltakat, mert 2017 tavaszára elkészült a 2500 méter mély kút, illetve megvásárolták a kútszivattyút. Csakhogy, mint fogalmaztak, Így a projekt második üteme, a geotermikus hasznosítás el sem kezdődött. Vagyis a támogatott projekt úgy volt sikeres, hogy azóta sincs geotermikus hasznosítás Kiskunhalason.
Az EU-Fire még bízik egy szerényebb verzióban
Adódik a kérdés öt évvel a fúrás után, hogy halott-e a projekt. Az EU-Fire szerint nem, mert a kút alján megfelelő a talphőmérséklet (137 Celsius-fok), így, mint írták, több alternatív megoldás kínálkozik. Az egyik legkézenfekvőbb a „cső a csőben” technológia, amelynek segítségével hőenergiát, illetve áramot egyaránt lehet termelni. A módszer lényege, hogy a rendszer egy vékonyabb csőben technikai folyadékot sajtol a 140 fokos földrétegbe, majd miután a felhevült folyadék a szélesebb csőben visszatér, egy hőcserélő rendszer segítségével ki lehet nyerni hőenergiáját. Hozzátették, egy ilyen szisztéma teljesítménye pár száz kilowattos, ami szerényebb, mint egy geotermikus kútra épülő rendszeré, de úgy vélik, ipari létesítmények, lakóparkok fűtéséhez, meleg vízének biztosításához elegendő.
Szita Gábor a vízkitermelés nélküli (mély)geotermikus energiatermeléssel, a „cső a csőben” eljárással kapcsolatban szkeptikus. Bár az ötlet egyáltalán nem új, legalább fél évszázados, elmondása szerint nemzetközi szakmai konferenciákon nemigen lehet találkozni ilyen jellegű külföldi próbálkozásokkal, helyette a nagy felületű föld alatti „hőcserélő” kifejlesztésére és megbízható működtetésére helyezik a hangsúlyt. Hozzátette, a rendszerváltozás környékén éppen Magyarországon, Szolnokon építettek meg egy kísérleti „cső a csőben” berendezést, ami néhány évig üzemszerűen is működött, de csak nagyon kis teljesítményre volt képes. Pedig ahhoz, hogy egy geotermikus kúttal megérje foglalkozni, megawattos nagyságrendű teljesítmény az elvárás. A szolnoki kísérlet ennek az elvárásnak nagyjából a tizedrészét szolgáltatta, azt is nagyon alacsony hőfokon. A kiskunhalasi fúrásban mért 137 fokos talphőmérséklet természetesen nagyon bíztató lenne, ha az termálvíz előfordulással párosulna. De ez nincs így. A „cső a csőben” eljárás esetleges alkalmazásával ennél a fúrásnál is csak töredék teljesítményre számíthatunk az eredeti várakozásokhoz képest, ami a megcélzott távfűtési célú hasznosítást gazdaságilag valószínűleg kizárja – hacsak nem kap a projekt újabb, nagy összegű, vissza nem térítendő támogatást mindannyiunk adóforintjaiból – magyarázta.
Az, hogy alternatív rendszer mire képes, számos tényezőtől függ, ismerte el az EU-Fire is. Például attól, hogy mekkora a hőveszteség (a kúttól a hőenergiát el kell juttatni – csőhálózat és hőcserélő segítségével – a távfűtéses otthonokig, intézményekig), milyen teljesítményre optimalizálható a „cső a csőben” megoldás, érdemes-e megosztani (és ha igen, milyen arányban) a geotermikus rendszer kapacitását a hőenergia-, illetve az áramtermelés között, illetve miként változtak a kivitelezési költségek az utóbbi öt évben. Mint kiderült, a finanszírozási, ütemezési, kapacitási kérdésekre csak 2023 első félévére lesznek kész a válaszokkal.
Hogy eddig miért nem léptek tovább, arra azt írták: a fúráshoz igénybe vett támogatási szerződés ötéves fenntartási időszakot írt elő akkor is, ha a projekt nem működhet eredetileg tervezett formájában. Addig a pályázatba foglalt technológiától sem lehet eltérni, és a kivitelező csak az öt év letelte után döntheti el, hogyan hasznosítja a kutat – írták. Reményeik szerint 2023 tavaszán már egy működő geotermikus rendszerről számolhatnak be. Ez elég optimista elképzelés ahhoz képest, hogy másik levelük szerint csak 2023 első félévére lesznek válaszaik arra, mire képes a „cső a csőben” megoldás.
A város több vasat is tart a tűzben
Kiskunhalas polgármesterénél, Fülöp Róbertnél is érdeklődtünk az EU-Fire projektről. Ő azt írta, szakértők véleményére szerint csekély kútmélyítéssel kezelhető lenne a helyzet, azonban ehhez először a 2500 méter alatti rétegek eléréséhez szükséges koncessziót kellene megszerezni. Ez folyamatban van – tette hozzá. Meglepődtünk, mert az EU-Fire kifejezetten azt írta lapunknak, hogy a koncessziószerzésbe nem vágtak bele. Pedig, mint írták, a 2500 méter mély „próbakút” alján végzett újabb vizsgálatok valószínűsítették, hogy a fúró jó irányba haladt. Csakhogy a hazai szabályozás egy speciális koncessziós eljáráshoz köti, ha a geotermikus piac szereplői 2500 méter alá kívánnak menni. A koncesszió megszerzése viszont olyan adminisztratív, szakmai és anyagi terhet ró a geotermikus megoldásokkal foglalkozó cégekre, amit egyetlen, hosszú távú megtérüléssel számoló projekt sem bír ki. Éppen ezért nem is folyamodtak koncesszióért. Ezt – úgy tűnik – a polgármester nem tudta, viszont amikor visszakérdeztünk, valószínűsítette, hogy a koncessziós eljárás nehézsége miatt nem vágott bele az EU-Fire.
A város egyébként folyamatosan keresi a lehetőséget szakértői cégek bevonására a geotermikus fűtési rendszerek kialakításához. Az MVM is egy ilyen opció, illetve van kapcsolatuk egy olyan technológiát birtokló céggel, amely a régi, szénhidrogén-termelő kutak geotermikus átállításában hisz – írta még Fülöp Róbert.
