Bár még tart az aratás, így egyelőre nincs pontos szám a hazai kukoricatermésről, de a 24. hu által megkérdezett szakemberek közül nem akadt egy sem, akinek a becslése szerint elérhetnénk a 4 millió tonnát. Márpedig átlagos évben 4–4,5 millió tonna a belföldi szükséglet, jó években pedig ennek inkább a duplája szokott megteremni, vagyis bőven jutott exportra. Az elmúlt évtizedben jellemzően 6–8 millió tonna termett stabilan, a leggyengébb, 2012-es évben 4,7 millió tonna kukoricát takarítottak be, de a csúcs 9,3 millió tonna volt 2014-ben. Most nagy valószínűséggel
Ez elég nagy sokk, hiszen kutatók, agrárszakemberek és politikusok teljes egyetértésben úgy tartják, Magyarország akár 20 millió embert képes élelmiszerrel ellátni. Legutóbb Nagy István agrárminiszter ismételte meg ezt a miniszterjelölti meghallgatásán az orosz–ukrán háború miatt esetleg bekövetkező globális éhezési válság kapcsán. Élelmiszerhiányról természetesen nincs is szó, de az idei aszály lefelezte a magyar kukoricatermést.
Raskó György egykori földművelésügyi államtitkár, mezőgazdasági nagyvállalkozó néhány hete még 5 millió tonnás kukoricatermést becsült az aszálytól kevésbé sújtott dunántúli táblák alapján, de most már ő is úgy látja, 4 millió alatt lesz a mennyiség. Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében szépen zöldelltek a táblák, ám az aratásra kiderült, hogy a csövek kicsik, rövidek, kevesebb a sor, mint amire a nagy zöldtömegből következtetni lehetett. Megtermékenyítéskor akkora sokkot kaphattak a növények a hőségben, hogy nem tudtak kiteljesedni a csövek – magyarázta.
Máhr András, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének (MOSZ) a főtitkárhelyettese 2,8–3 millió tonna körüli termésről beszélt, Pótsa Zsófia, a Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és Kereskedők Szövetségének (Gabonaszövetség) főtitkára szerint biztosat senki sem tud, a becslések 2,8–3,6 millió tonna között szóródnak.
Nagy a bizonytalanság abban a tekintetben is, hogy mire lesz elég a belföldi termés. A magas energiaárak miatt az ipari felhasználók várhatóan kevesebb alapanyagot vásárolnak, elképzelhető, hogy a takarmánygyártók is kevesebbet vesznek, és az sem kizárt, hogy a takarmányozás eltolódik a búza felé. (A búzából, ha nem is volt jó termés, nincs hiány, exportra is jut. A KSH adatai szerint 4,186 millió tonnát takarítottak be, az átmenő készlet 400 ezer tonna körül alakult, így egymillió tonna fölött lehet a belföldi felhasználáson felüli búzamennyiség.) Nem tudni, hogy az állattartást mennyire fogják vissza az egyre növekvő árak. Október–novemberben járnak le az áramszerződések, nem tudni, mennyiért sikerül új kontraktusokat kötni, mennyien húzzák le a rolót vagy fogják vissza a termelésüket – sorolta a bizonytalansági tényezőket a főtitkár. És akkor a 430 forint fölé erősödött dollárárfolyam miatti drágulásról még nem is beszéltünk.
A sok bizonytalanság közepette abban mindenki egyetért, hogy szükség van az importra, és egy ideje már érkeznek is a szállítmányok Ukrajnából. Erről nemrég Vitézy Dávid, a technológiai tárca közlekedési államtitkára is beszámolt. Bár a hangsúlyt arra helyezte, hogy a háború miatt Ukrajnában rekedt gabona vasúti szállítását hogyan segítjük, azért megemlítette, hogy Magyarország is vásárol a terményből. Nem hivatalos források szerint elég sokat, állítólag a szállítmányok nagyobb része, akár kétharmada is nálunk landolhat. Pótsa Zsófia kérdésünkre úgy becsülte, hogy
Máhr András tudomása szerint az Ukrajnából érkező kukorica legnagyobb felvevői az ipari felhasználók, hiszen a magyarországi izocukor-, illetve etanolgyártáshoz óriási mennyiségű kukorica kell. Olyan etanol-, illetve izocukorgyártó mamutok vannak a magyar piacon, mint az egymagában több mint egymillió tonna kukorica feldolgozására képes dunaföldvári Pannonia Bio Zrt., illetve a szabadegyházi Hungrana Kft., de nem elhanyagolható Mészáros Lőrinc 530 ezer tonna kukorica feldolgozására méretezett Kall Ingredients Kft.-je sem Tiszapüspökiben. Úgy számolnak a piacon,
- hogy az etanolgyárak évi 2–2,5 millió tonna kukoricát vesznek fel,
- 1,8 millió tonnát takarmányként hasznosítanak,
- humán célokra pedig 200 ezer tonnára van szükség,
így jön ki a 4–4,5 millió tonnás összes belföldi felhasználás.
Minden takarmánygyártó, de legalábbis a nagyobbak Ukrajnából szerzik be a kukoricát – osztotta meg tapasztalatát Raskó György. Jó a minőség, ráadásul jobb árat adnak, mint a magyar termelők, és akinek sikerül közvetlenül ukrán partnerrel szerződnie, vagyis nem kereskedőkön keresztül bonyolítja az ügyletet, az tonnánként akár 130 ezer forint körüli áron is hozzájuthat az áruhoz, mégpedig telephelyre leszállítva. Ez sokkal jobb, mint a 150–160 ezer forintos ár, amennyiért a magyar gazdák szeretnék eladni a terményüket. Nagy pechje a magyar termelőknek, hogy az aszály elvitte a termést, de a piac nem fogja kárpótolni őket a veszteségekért, vagyis Raskó szerint ezen az áron aligha rúgnak labdába.
Lefelé nyomja tehát az árakat az ukrán kukorica, de ugyanez a helyzet az állattenyésztők számára fontos napraforgódarával is, ott 20–25 százalékkal olcsóbb az ukrán import a hazainál. De nemcsak az ukrán import tolhatja lefelé az alapanyagárakat, a világpiacon is lefelé tart a trend. A háború kitörése utáni csúcsidőszakhoz, áprilishoz képest a gabonaárak 15, az olajos magvaké 40 százalékkal mentek lejjebb, miközben dúl a háború. A cukornál 10 százalékkal mérséklődtek az árak, talán csak a tejtermékek és a hús tartja magát, ott 5 százalék körüli árcsökkenés tapasztalható – foglalta össze a trendeket Raskó György. Elméletileg még lejjebb vihetné az árakat az orosz búza: Oroszországban rekordokat döntött a termés, 100 millió tonna gabonáról van szó, aminek a fele a következő 12 hónapban a piacra kerülhet.
