Orbán Viktor miniszterelnök ötödik kormánya megalakulásakor közölte, hogy a „veszélyek évtizede” áll előttünk. Az orosz–ukrán háború miatt egész Európában emelkednek az árak, nyakunkon az energiaválság, megpróbáltatások előtt állnak az európai gazdaságok, ráadásul a „járványok korából” sem lábaltunk ki teljesen. Az országot és a kontinenst fenyegető kihívásokra válaszul az új kormányban hat olyan minisztérium is van, melyekhez gazdasági-pénzügyi kompetenciák tartoznak. Így jött létre a gazdaságfejlesztésért felelős tárca nélküli miniszteri poszt is, melyet Orbán egykori gazdasági főtanácsadója, Nagy Márton volt jegybanki alelnök tölt be.
Csák János és Szalay-Bobrovniczky Kristóf mellett Nagy számít teljesen új szereplőnek a kormányban, azonban nem kellett hozzá sok idő, hogy a szélesebb nyilvánosság is megismerkedjen a nevével. Pár héttel az eskütétel után, május végén Gulyás Gergely kancelláriaminiszter mellett Nagy is megjelent az egyik kormányinfón, ahol közölte: a kormány extraprofitadók kivetése mellett döntött. Az első negyedéves költségvetési hiányadatok alapján egyértelmű volt, hogy a választások után az új kormánynak hamarosan költségvetést stabilizáló intézkedéseket kell hoznia, de mivel a Fidesznél a „megszorítás” vagy a „költségvetési kiigazítás” kifejezésektől úgy rettegnek, mint ördög a tömjénfüsttől, végül az Orbán-korszakra amúgy is jellemző, kvázi szektorális különadók kivetése mellett döntöttek.
Nagy már az intézkedések bejelentésekor közölte, a kormány nem fogja engedni, hogy az érintett vállalatok a fogyasztókra terheljék az extraprofitadót, de ekkor még nem sejtették, hogy a fapados légitársaságok Conor McGregorja ragad kesztyűt ellenük. Mivel a különadók a légitársaságokat is érintik, Michael O’Leary, Ryanair-vezér kijelentette, hogy ők bizony átterhelik a fogyasztókra az új adónemet, majd beleszállt Nagyba, egyúttal behúzta az ügybe az ír kocsmai hőbörgések hangulatát: idótázott, ostobázott, hibbantozott, végül dumberezett.
„Ma jobban kell félni a recessziótól, mint az inflációtól”
Sűrű hónapok után érkezett meg tehát az MCC főhadiszállására Nagy Márton, ahol Új kihívások, új megoldások címmel tartott előadást. A rendezvénysorozat nyitó eseményén Csák János kulturális és innovációs minisztertől sok ókori bölcseletet és kevés konkrétumot hallottunk, ennek ellenére bíztunk benne, hogy a hétköznapokat nyomasztó infláció, a globális minimumadó magyar vétója, a forint negatív rekordjai, az MNB újabb kamatemelése, a háború gazdasági hatásai, valamint az energiaválság kapcsán pontos gazdaságpolitikai tervek, értelmezések is terítékre kerülnek.
A cím mögé bújva Nagy akár egy politikusi programbeszédet is kerekíthetett volna előadásból, ehelyett azonban egy rendkívül érdekfeszítő, adatokkal megtámogatott szakmai elemzést kaptuk, amely érthető módon értelmezte a hazai gazdasági kilátásokat.
Nagy az előadását egyetlen állítás köré szervezte: érvelése szerint az immár több országban kétszámjegyűvé dagadó infláció ellenére inkább a recessziótól kell tartanunk. Rögtön az elején leszögezte, hogy a 2024-es esztendő első feléig szeretne kitekinteni a válság kiszámíthatatlan, meglepetésszerű természete miatt. A jegybanknál töltött húsz éve alatt sok válságot követhetett végig a frontvonalból, de meglátása szerint ez a mostani egyikre sem hasonlít igazán.
Nincs pesszimista előrejelzés az inflációra
Az infláció nagy része globális eredetű, melyet elsősorban az energetikai és az élelmiszer szektor hajt (melyek egymással is összefüggenek). Ráadásul az infláció mozgása rendkívül meglepetésszerű, ezért még mindig fogalmunk sincs, hogy hol lehet a teteje. Újabb és újabb csúcsokat látunk, és még a fejlett piacokon, így Németországban és az Egyesült Államokban is kétszámjegyű infláció fenyeget.
Nagy szerint nincs pesszimista előrejelzés az inflációra: az élelmiszerválság, az energiaválság, az ellátási problémák egyre feljebb tolják árszínvonalat.
Ez egy ördögi kör. Van egy magas infláció, amire reagálnak a jegybankok, jellemzően egy agresszív kamatemeléssel, ami lényegében erősíti a dollárt. Ha pedig a dollár erősödik, akkor minden más gyengül. Ha minden más gyengül, akkor mindenhol emelkedik az infláció, hiszen a gyengülő árfolyam az importált inflációt azokban az országokban emeli. Az importált infláció a külföldi infláció és az árfolyam összege. Tehát, ha a dollár erősödik, azzal az Egyesült Államok kinyomja az inflációt a többi országba. Márpedig a dollár erősödik, és a paritás (egyenértékűség – a szerk.) az euró-dollár árfolyamban egyre közelebb van
– magyarázta Nagy.
A jelenlegi magas inflációs környezetben egy olyan válság kezd kirajzolódni, melyet megélhetési válságnak nevez a szakirodalom. Ennek jellemzője, hogy a megélhetési költségek emelkednek, a reáljövedelmek pedig csökkennek. Ez gazdaságilag is komoly kihívás, de politikailag, ha lehet még komolyabb, hiszen az infláció elszegényíti a társadalom bizonyos rétegeit.
A helyzetre Európa minden kormányának reagálni kellett. Magyarország, Szlovénia, Szlovákia és Horvátország az ársapkákkal magára az inflációra reagált, míg Lengyelország, Csehország, Ausztria és Spanyolország transzfereken keresztül (áfacsökkentés, egyszeri juttatások, adócsökkentés) az infláció elértéktelenítő hatásait igyekezett kompenzálni. Nagy szerint ez kérdéseket vet fel, hiszen, ha valaki pénzt kap, annak van egy erős infláció-felhajtó hatása, arra azonban nem tért ki, hogy a magyar kormány ezermilliárd forintot osztott szét jóléti transzferek formájában februárban.
Beléptünk az extrém stagflációs környezetbe
Meglátása szerint a megélhetési válságon 2023-ban túl leszünk, de a neheze még előttünk áll.
A recesszió elkerülhetetlen
– szögezte le Nagy. Az állítással egyre több gazdasági szereplő (Jane Fraser, David Roche, Cathie Wood) és kutatás (Financial Times, Bloomberg) is egyetért.
Az üzleti bizalmi indexek is lekonyulást mutatnak. A számok közelítenek az ötvenhez, ötven alatt pedig biztosnak tekinthető a recesszió. Nagy szerint a pénzügyi piacokon ennél is vészjóslóbb jelek vannak, ugyanis az elmúlt egy hónapban elkezdett csökkenni a gabona, a vasérc és az alumínium ára is.
Ez olyankor csökken, amikor recessziós félelem van. Ez pure (tiszta – a szerk.) recessziós félelem. Hiszen miért kezdene csökkenni a gabonaár, miközben nem történt semmi a gazdaságban? Nem nyitották meg a határokat, nem jött Ukrajnából több gabona. Ez azért van, mert mindenki masszív kereslet-visszaesésre számít
– érvelt a miniszter.
Nagy szerint extrém stagflációs környezetben vagyunk, ahol egyszerre lép fel a kétszámjegyű infláció és a mínuszos növekedés. A válság olcsó kezelése az volna, ha véget érne a háború, a drága módját pedig úgy hívják, hogy mesterséges, erős recesszió.
A mesterséges recesszió az, amikor irányítottan és tudatosan tolják be a döntéshozók az országot egy recessziós környezetbe – munkanélküliség generálása nyomán létrejövő keresletcsökkenéssel – az infláció stabilizálása, lehűtése érdekében. Azt látjuk, hogy kamatemeléssel vagy szankciókkal, de az országok direkt beviszik a gazdaságokat ebbe a recessziós környezetbe. Nagy szerint ez a szakasz 2023-tól 2024 első félévéig is eltarthat.
A miniszter úgy fogalmazott: No Pain No Gain Policy (fájdalom nélkül nincs siker), különösen a fejlett piacokon. Az Egyesült Államok így tudta kivezetni az országot az 1970-es évek stagflációs időszakából, azonban Nagy ezt a megélhetési válság fokozása miatt egy politikai rémálomnak nevezte.
A FED (az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere, amely a legtöbb jegybanktól eltérően nem államilag kontrollált) hosszú ideje agresszív kamatpolitikát folytat. Legutóbb 75 bázispontos kamatemelést hajtott végre, és feltehetően tartja is ezt a szintet, ami Nagy szerint megnehezíti a soft landinget (a gazdasági növekedés lassítását az inflációhoz és a munkanélküliséghez képest is elfogadható mértékben), így „minden kétséget kizáróan” recesszióba készülnek beletolni a gazdaságot.
A miniszter szerint ugyanakkor annyiban előnyösebb helyzetből indulnak, hogy egy túlhevült gazdaságot készülnek lehűteni, az uniót ugyanakkor egy új válság terheli a háború kitörésével.
Az unióban az Egyesült Államokkal szemben kevésbé elasztikus a munkaerőpiac, nálunk az országok hagyományosan beavatkoznak a munkahelyvédelembe. A miniszter szerint ez egy politikai kihívás, amire fel kell készülni.
Politikai válságot idézhet elő a munkanélküliség
Nagy arra figyelmeztetett, hogy a Covid után még rendbe sem jöttek az ellátási láncok, máris érkezett a háború. Mindkét válság esetében kínálati sokkok jelentkeztek, melyek az inflációt felfelé, a növekedést pedig lefelé viszik. Ezért borzasztóan nehéz beleavatkozni a folyamatokba, ugyanis a két érték normális esetben együtt mozog: ha nagyobb a növekedés, több pénz kerül a gazdaságba, ami felhajtja az inflációt. Ebből állnak a gazdasági ciklusok. A jelenlegi abnormális állapotot sokkhatások idézik elő, ami pénzügyi, gazdasági és politikai válságot is indukálhat.
Nagy a mediterrán országok válságát érzi fenyegetőnek, amely, ha nem képes kezelni azt az Európai Központi Bank, erősen kihathat Magyarországra is. A recesszió miatt a nominális növekedés alacsonyabb lesz, még akkor is, ha a miniszter szerint a növekedési többletünk, azaz a felzárkózás az EU-hoz képest fönnmarad. Azonban a munkaerőpiac így is fellazulhat, márpedig a politika számára a munkaerőpiac ciklusai kiemelten fontosak. Amikor a gazdasági hangulat elromlik, akkor a munkaerőpiaci hangulat is lekonyul:
Európában feszes a munkaerőpiac. Nagy szerint a koronavírus-járvány után megszűnt a migrációs válság (Magyarországon ezzel szemben még mindig migrációs veszélyhelyzet van), így gyakorlatilag leállt a külföldi munkaerő beáramlása az unióba, miközben az elöregedés folytatódott. A miniszter ezért féléves csúszásra számít a foglalkoztatottsági mutatók romlása és a recesszió között.
Az unióval meg kell egyezni
Szóba kerültek a feltörekvő országok problémái, ahová a befektetői oldalról nézve Magyarország is tartozik. Az itthon tapasztalható markáns kamatemelési ciklus (mostanra 7,75 százalék az effektív alapkamat, amely sokéves csúcs), továbbá a hosszú hozamok intenzív emelése (8–8,5 százalék) a folyó fizetési mérleg hiánya miatt vált indokolttá.
A folyó fizetési mérleg hiánya Magyarországon ebben a válságban, ebben a sokkban természetes. A nettó energiaimportunk GDP-arányosan négy százalék, ami a németnek több mint a duplája, és az egyik legnagyobb az unióban. De nehogy azt mondjuk, hogy a rezsicsökkentés miatt, mert az egy blődség. Azért történik mindez, mert hatalmas FDI-beáramlás (külföldi tőkebefektetés – a szerk.) és beruházási aktivitás van Magyarországon. A magyar beruházási ráta 27 százalék. Ha le is veszem az állami beruházásokat, a maradék 22 százalék az unióban a legmagasabb. Ez a maradék FDI, ami finanszírozza a folyó fizetési mérleget, de nem mindegy, hogy milyen iparágakba érkezik. A hazai FDI-nak ez a dekompozíciója: akkumulátor, akkumulátor, akkumulátor, akkumulátor…
– utalt Nagy Márton arra, hogy Magyarországon rengeteg, akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházás valósul meg, ami rendkívül energiaintenzív, így egészen biztos, hogy jelentősen nem fog záródni a folyó fizetési mérleg.
A hiány az állami építőipari beruházások átstrukturálásával, valamint az szja-visszatérítés és az egyszeri transzferek kifutásával ugyan mérséklődni fog, de a maradék nem fog megszűnni. A finanszírozási oldal éppen ezért nagyon fontos: Nagy kijelentette, hogy
A miniszter szerint pontosítani kell a számokat, mert erről „összevissza írogatnak néhányan a médiában”.
Engem is sokan sértegetnek mostanában, úgyhogy ennyi belefér
– üzente Nagy, majd rátért a számokra. A teljes uniós csomag 34,5 milliárd euróról szól, melynek a nagy része, 22 milliárd a kohéziós támogatás. Az uniós tagság értelmében nem is kérdés, hogy Magyarország ezt az összeget feltétel nélkül le tudja hívni, tehát egyedül a 15 milliárd euróról szóló helyreállítási alaphoz való hozzáférés bizonytalan. Magyarországnak 5,8 milliárd euró járna a gazdaságélénkítési alapból, de ezen felül a 9,6 milliárd eurónyi fejlesztési hitelre is igényt tart. Ehhez azonban teljesíteni kell a feltételeket. Nagy szerint legkésőbb ősszel meg is születik ez a megállapodás, legalábbis „a kormányon nem fog múlni”.
Végezetül a miniszter ráfordult a politikára, de az elemzői távolságtartástól ezen a ponton sem szakadt el. Kijelentette, hogy a recesszió Magyarországra is be fog gyűrűzni – elsősorban Németországból –, de a kormány újabb kétharmados felhatalmazását ebből a szempontból rendkívül fontosnak tartja. A politikai stabilitás meghatározó a válságkezelés tekintetében, hiszen a bizonytalanság visszahat a gazdaságra, ami egy örvényszerű spirált hoz létre. Európán belül már látszanak a politikai repedések: a megélhetési válság miatti elégedetlenség, a sztrájkhangulat már több országban is megjelent.
„Eurózóna…, hagyjuk már!”
A prezentáció után a miniszter kérdésekre válaszolt. Az inflációkövető béreket nem gondolja jó ötletnek: az ár-bérspirál szerint akkor tud megoldódni, ha a bérek növekedési üteme elmarad az infláció növekedésétől. Sajnos, máskülönben nem lehet stabilizálni a helyzetet, hiszen a magasabb bérből magasabb fogyasztás adódik. Ennek a megoldására az alacsonyabb bérek ideiglenes elfogadását javasolja, ugyanis ezzel együtt a csökkenő inflációra is igent mondanának a munkavállalók.
Nagy azt is elmondta, hogy a rezsicsökkentést leszámítva a többi árstopból idővel fokozatosan ki kell jönni, mert a beavatkozást a piac működésébe nem tartja kívánatosnak. Jelenleg október 1-je ennek a határideje, addig az infláció enyhülésében vagy legalább tetőzésében reménykednek.
Az euróövezethez való csatlakozás kérdése Nagy szerint „a távoli jövő homályába vész”, egyúttal hozzátette, szerinte szakmaiatlan diskurzus folyik a témában.
Volt egy fölmérés arról, hogy mit gondolnak a magyarok az euró bevezetéséről (melyből kiderült, 64 százaléknyian csatlakoznának az euróövezethez – a szerk.). Ha megkérdezem az édesanyámat, hogy szeretne-e euróban fizetni, lehet, hogy azt mondja, hogy igen, mert ha elmegy Ausztriába akkor nem kell váltania, és nézni az árfolyamot. Nem közgazdászokat kérdeztek meg, akik azt is tudják, hogy mit jelent az eurócsatlakozás a versenyképességre és a gazdaságra nézve
– fogalmazott Nagy, majd hozzátette, a korrekt dolog az lenne, ha az ilyen kérdések előtt elmagyaráznák az embereknek az euró bevezetésének az előnyeit és a hátrányait.
A miniszter szerint a jelenlegi fejlettségi fokon nem szabad bevezetni az eurót, ugyanis a különféle gazdasági sokkokat önálló monetáris politika nélkül nem tudnánk kezelni. Példaként a balti országokat említette, ahol 20 százalékos az infláció, a kamat pedig nullaszázalékos. Mindez azt jelenti, hogy elinflálták a megtakarításokat, így viszont 20 százalékot veszít értékéből a bankokban az emberek pénze. Ugyanez igaz Németországra is annak ellenére, hogy a világ legnagyobb pénzügyi megtakarításaival büszkélkedhetnek, a folyó fizetési mérleg többleten áll, és a tőke épül föl. A kamat a németeknél is nulla, méghozzá nyolcszázalékos infláció mellett. Az EKB azonban nem emel, mert azzal bedöntenék az olaszokat és a görögöket.
Én nem szeretnék ma egy olyan eurózónához tartozni, ahol az infláció elmehet húsz százalékig, miközben a kamat marad nulla. Magyarországon nem ez van. Nálunk a kamat sokkal magasabb jelenleg, mint az eurózónában, de ez van az USA-ban is. Ez egy normális dolog. Eurózóna…, hagyjuk már!
– zárja a gondolatait Nagy Márton.
