Egyáltalán nem túlzás, hogy működésképtelen ország lett Venezuelából – a The Atlantic ezen a héten megjelent riportja konkrét történetekkel világított rá, hogy a mindennapi élet agyrémmé vált a dél-amerikai országban.
Áruhiányt okozott az árszabályozás
A portál szerint egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lenne pénze a hatalmas olajkészletekkel rendelkező országnak, és az sem igaz, hogy az olajár-válság tette volna tönkre Venezuelát, amelynek lakói már akkor súlyos áruhiánnyal küzdöttek nap mint nap, amikor még száz dollár felett kereskedtek hordónként a kőolajjal. Az igazi bajt a rossz kormányzás jelenti, tetézve az eget rengető korrupcióval és a demokratikus intézményrendszer szétverésével.
A hatósági árszabályozás, amit azzal a szándékkal vezettek be, hogy a szegények számára is megfizethető legyen az áru, a boltok kiürüléséhez vezetett. Az élelmiszeren és a gyógyszereken kívül azt is megszabták, mennyibe kerüljön például a dezodor, a vécépapír vagy az autóakkumulátor. Csakhogy ha a hatóságilag megszabott ár alacsonyabb, mint a javak előállításának költsége, nem nagy csoda, ha a termékek eltűnnek az üzletek polcairól. Eközben az infláció az egekbe szökött, az IMF idén 720 százalékos, jövőre 2200 százalékos áremelkedést jelez előre.
Iskola helyett sorban állnak a bolt előtt
Februárban egy 14 éves epilepsziás fiú azért halt meg, mert a gyógyszer, amivel kezelték, elfogyott az országból, egyszerűen azért, mert a gyógyszertáraknak olcsóbban kellett árulniuk, mint amennyiért beszerezhették volna. Mint sok más venezuelai, a fiú édesanyja is a közösségi oldalakon keresztül próbált segítséget kérni, hogy van-e valahol a gyógyszerből, órákat autózott, amikor kapott egy értesülést, hiába. A család tehetetlenül nézte végig, ahogy a fiúnál egy roham során légzési elégtelenség lépett fel, és belehalt.
Az állam a közrend fenntartását sem tudja már ellátni. A bűnszervezetek egyre durvább fegyverekkel mászkálnak az utcákon, a gránáttámadások már mindennaposak a hírekben. Nemrég a rendőrök tankelhárító rakétát foglaltak le egy bűnözőtől. A kisstílű bűnözés is csúcsra van járatva, előfordult, hogy egy iskolában egy hétig nem tudtak a gyerekeknek enni adni, mert betörtek és elvitték a konyháról az alapanyagokat. De olyan iskolák is vannak, ahol már nem működik a menza, mert az állam nem tudja fenntartani. Sok szülő inkább kiveszi a gyerekét az iskolából, mondván, hasznosabb, ha a boltok előtt kígyózó sorokban állnak napközben.
Két hónap alatt tizenegyszer törtek be
Ezalatt Venezuelát Zika-járvány is sújtja. A vírus elleni harc legfontosabb színtere a venezuelai központi egyetem volt, ahová az idei év első két hónapjában 11-szer, nem tévedés, tizenegyszer törtek be, míg végül egyetlen mikroszkópjuk sem maradt a kutatóknak. A betörők viszont felforgatták a laboratóriumot, összetörték a veszélyes mintákat tartalmazó edényeket.
Az egészségügyi helyzetnek az sem tesz jót, hogy a szárazság miatt sok helyütt a vezetékes vízellátással is gondok vannak. Az emberek kénytelenek vödrökben vizet tartalékolni, ami kedvez a szúnyogok elszaporodásának, ezzel együtt a Zika és más trópusi vírusok terjedésének.
A bűnnek nincs következménye
A szárazság a vízerőművekre épülő energiaellátást is ellehetetleníti. Pedig 2009 óta dollár-százmilliókat költöttek földgázzal és gázolajjal működő erőművek építésére. Ezeknek a létesítményeknek a legnagyobb része azonban soha nem készült el, a rájuk elköltött pénzt viszont senkin nem kérték számon.
A következménynélküliség mindennapossá vált. Márciusban 28 bányász eltűnt, szemtanúk szerint lemészárolták őket. Az üggyel összefüggésben négy embert tartóztattak le, de nem a gyanúsítottakat, hanem az áldozatok családtagjait, akik igazságtételt követeltek.
