A politikai intézményekbe vetett bizalom jelentősen visszaesett az elmúlt egy évtizedben Európa-szerte. Ennek ugyanakkor nem a válság az egyetlen oka, hiszen a folyamat már jóval a válságot megelőzően megkezdődött. Bár a bizalomvesztés általánosan jellemző, az unió intézményei (Bizottság és Parlament) iránt még mindig erősebb a bizalom, mint a nemzeti kormányok és parlamentek iránt. A bizalmi válság tehát nem csupán az EU vonatkozásában megmutatkozó bizalomvesztést jelenti, hanem a képviseleti intézmények iránti bizalom visszaesését nemzetállami és uniós szinten egyaránt. A menekültválság tovább erősítheti a bizalomvesztést az Európai Unióba és a tagállami politikai intézmények iránt is.
Tíz állítás a bizalom alakulásáról Európában
- Az elmúlt egy évtizedben drámaian csökkent az európai intézményekbe vetett bizalom.
- Európában ma a bizalmatlanság dominál.
- A válság nem okolható önmagában.
- Az EU-ba vetett bizalom rendkívül törékeny.
- Az EU intézményei iránti bizalom mégis magasabb, mint a nemzeti politikai intézmények iránti.
- Bizarr módon úgy tűnik, az unió állampolgárai azokban az intézményekben bíznak a legkevésbé, amelyeket maguk választanak.
- A szocio-demográfiai változók általánosságban kevéssé jósolják be a bizalmat.
- A bizalom erősen összefügg a szubjektív jóléttel.
- A társadalmi beágyazottság mértéke, a személyes kapcsolati háló kiterjedtsége, a másoktól kapott segítség és támogatás fokozzák a másokba vetett bizalmat.
- A bizalom mértéke szerint négy országcsoportot különböztethetünk meg. Ezek a felosztások keresztülmetszik a Kelet-Nyugat felosztást.
A közösségi média a politikai mobilizáció fontos csatornája azon pártok és mozgalmak számára, amelyek politikájukat a bizalmatlanságra építik. Ezt erősíti a „visszhangkamrahatás”, amely szerint a hasonlóan gondolkodó emberek radikalizálják egymást. A közösségi média nemcsak a földrajzi, hanem az ideológiai határokat is lerombolja: a politikai bizalmatlanság közös nevezőre hoz olyan felhasználókat, csoportokat és politikai mozgalmakat, melyek gyakran a politikai spektrum két ellentétes végén helyezkednek el.
A menekültválság az összeesküvés-elméletek korábban nem tapasztalt burjánzását hozta el, és a bizalmatlanság teljes spektrumát felöleli. A menekültválság összeesküvés-elméleti magyarázataiban két fő irányzat tapintható ki: a hívők egyik csoportja a cionista összeesküvés-elméletben hisz, amely szerint a zsidók és Izrael állam a felelősek a menekültek áramlásáért, mások szerint a menekültek az ISIS terrorszervezet trójai falova, a menekültválság az ISIS eredménye. Kicsit leegyszerűsítve: akik a zsidókat okolják, különböznek azoktól, akik a muszlimokat hibáztatják – ugyanakkor a két elmélet között vannak kapcsolódási pontok, és vannak csoportok, akik kombinálják a két magyarázatot.
A teljes elemzés elolvasható itt:
Tovább csökkenhet a bizalom az Európai Unióban a menekültválság hatására
