A lakóhelyüktől messze dolgozók tavaly október óta igényelhetnek lakhatási támogatást, ha a munkahelyük a lakóhelyüktől 100 kilométernél messzebb van vagy hat óránál többet kell utazniuk. A vissza nem térítendő támogatást azok igényelhetik, akiket legalább három hónapja álláskeresőként tartanak nyilván, pályakezdő álláskeresők, csoportos létszámleépítésben érintettek.
Egy személyre az első hat hónapban havi 100 ezer, a második hat hónapban 60 ezer, a harmadik hat hónapban pedig 40 ezer forintot lehet kapni, albérleti díjra és közüzemi díjra. Ha ezt összeadjuk, kiderül, hogy egy mezei álláskereső a másfél év alatt összesen 1,2 millió forint állami támogatást kaphat, ha az ország másik felén talál állást. Utána semmit.
A parlamenti képviselők munkáját ennél sokkal többre becsülik, hiszen jóval több pénz jut lakhatásukra, utazásukra. A lakhatási támogatásuk havi 115 950 forint (az kaphatja meg, akinek a fővárosban vagy a választókerületében nincs lakása). Emellé jön még a választókerületi pótlék, amely 140-672 ezer forint között lehet havonta (attól függően, milyen messze van a fővárostól a választókerület).
Vagyis a munkanélküliek havi 40-100 ezer forintjával szemben a képviselők munkavégzését havi 256-787 ezer forinttal serkentik. Igaz, ebből utóbbiaknak 2009 óta adózniuk is kell, 15 százalékot, de még így is 218-669 ezer forintjuk marad nettóban.
A Blikk top tízes listájából pedig az is kiderült, hogy a legnagyobb képviselői térítések a ciklus alatt elérhetik bruttó negyvenmillió forintot is. Ez nettóban 34 millió forintot jelent négy évre, szemben az álláskeresők 1,2 millió forintos lakhatási támogatásával. A különbség több mint huszonnyolcszoros, hiszen míg egy képviselő négy évig kapja a támogatást, addig az átlagpolgár csak másfél évig, 30 hónapig semmi nem jár neki.
