November 25-én a Moody’s, december 21-én a Standard&Poors’s, Január 6-án pedig a Fitch hitelminősítő intézet sorolta befektetésre nem ajánlott szekcióba Magyarországot. Mivel immár mindhárom nagy hitelminősítőnél a sokat emlegetett bóvli, vagy “junk” kategóriába kerültünk, ideje megnézni, milyen a társaság a szemetesládában, hátha nem is olyan vészes a helyzet.
A repülő osztály
A Fitch-nél cellatársunk többek között Costa Rica, Guatemala, Izland, Macedónia, a Fülöp-szigetek, Portugália, Törökország. A Standard&Poor’s-nál feltűnik mellettünk Azerbajdzsán, Indonézia, Lettország és Románia. A Moody’s-nál ismétAzerbajdzsánt és Indonéziát kapjuk, valamint Írországot, Marokkót és Uruguayt teszik velünk egy polcra.
Lehetne csámcsogni azon, hogy melyik gazdaság hogy jutott el idáig, de már itt éles különbségek mutatkoznának, hiszen vannak államok, melyeknek ez már egy kemény munkával elért eredmény. Habár nálunk is kemény munka kellett hozzá, de mégis kevésbé értékeljük talán a BB+-t, mint például Uruguay, vagy Marokkó.
Süllyedő zászlóshajók
Izland, a teljes pénzügyi rendszer csődjével elsüllyedt északi sziget már visszatalált a felszínre, bár az államadósság még mindig a GDP nyolcszorosára rúg. Az unión belülről csak Portugáliával, Lettországgal, Romániával és Írországgal szívunk egy levegőt. Romániát legutóbb a Standard&Poors minősítette le BB+ szintre, de az ország azóta stabil besorolásba került, egyelőre nem várható újabb leminősítés, ráadásul a többi hitelminősítőnél már ennél pozitívabb besorolásban található a nagyszomszéd. A Fitch júliusban emelte befektetésre ajánlott kategóriába, a Moody’s jövő júniusig nem tervez hozzányúlni a román minősítéshez, így már csak az S&P-nál van bóvliban, azonban stabil kilátásokkal. Tehát a szomszéd költözik.
Írország az egyik a 2008-as válság által leginkább sújtott országok közül, annak hatásai pedig a mai napig elhúzódnak. Az ír ingatlanbuborék összeomlása az egyik legjelentősebb eleme a visszaesésnek. Az ország ráadásul a tagországok közül az első volt, amelyik hivatalosan gazdasági recesszióba süllyedt 2009-ben az ír központi statisztikai hivatal adatai szerint. A romló gazdasági helyzet a külföldi állást vállaló magyarok kedvenc célországában is elvándorlást váltott ki.
A portugál volt a másik válság által telibe trafált, bár egyébként sem szárnyaló európai gazdaság (Szlovákia csatlakozása előtt az EU legszegényebb országa volt). Leginkább a magas államháztartási hiány (2010-ben 9,1 százalék) és az EU-val és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelegyezményben foglaltak teljesítésére való csekély kilátások miatt csúszott a bóvli szintre az ország. A Moody’s júliusban az előbb említettekre hivatkozva cseppet sem úriemberhez illő módon lökte le Portugáliát a lépcsőn, egyszerre négy szinttel rontotta le besorolását Baa1-ről Ba2-esre. A hitelminősítő intézet szerint az ország nem tudja majd teljes mértékben végrehajtani azt a hiánycsökkentő és adósság-stabilizáló programot, amely az EU-val és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelegyezményben szerepel, tekintettel azokra a “félelmetes kihívásokra”, amelyeket a kiadáscsökkentés, az adóelőírások betartatásának erősítése, a gazdasági növekedés beindítása és a bankrendszer támogatása jelent az ország számára.
Rekorderek között
Az már most látszik, hogy az osztályban egy rekorder is melletünk ül, bár nem egy Steinmann grófnő típus, padlót és plafont egyaránt fejelt már le. 2008-ig Lettország volt az újonnan csatlakozott európai országok mintapéldánya, az unióban a leggyorsabb gazdasági növekedés versenyében állt a dobogó tetején. 2003-ban még 7,5 százalékos gazdasági növekedéssel büszkélkedhetett. A munkanélküliség viszont már 2003 és 2005 között is 9 százalékos volt, 2009-ben viszont 23 százalékra nőtt, ami egy újabb, ám immár negatív rekord EU-s szinten. 2009-ben még egy csúcspont, szintén negatív: 18 százalékos gazdasági recesszió, ami ebben az évben az egész világon a legrosszabbnak számított.
Magyarország ebből a körből talán annyival lóg ki, hogy nálunk nem a kedvezőtlen gazdasági mutatók váltották ki elsősorban a hitelminősítők bóvlizó izmozását, hanem a bizalmatlanság. Bizalmatlanság a befektetők részéről a kormány kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája miatt, a pénzpiacok bizalmatlansága a finanszírozhatóságban. Ahogy Romániának láthatóan lassan sikerül, úgy talán nekünk is sikerülhet egy kellemesebb asztaltársasághoz csapódnunk a közeljövőben, addig is maradunk a bóvli-keretben.
