Az állami rendszerbe átlépő egykori magán-nyugdíjpénztári tagok szerencsésebbik fele fejenként 76 ezer forintnyi reálhozamot és munkáltatói nyugdíj-kiegészítést, vagyis egyszerűbben készpénzt kapott átlagosan. Összesen tehát 230 milliárd forint landolt a háztartásoknál, ha így nézzük, markáns összeg. Sokak szemében talált pénz, amit be kell fektetni. Ekkora összegre már biztosan rámozdulnak a szolgáltatók is.
Mielőtt globálisan is nagyon örülnénk a befektethető pénznek, tegyük azért kicsit helyre ezeket a számokat! Átlagosan 76 ezer forintot most befektet a lakosság egy része, de ugyanennek a csoportnak a tagjai éppen elveszítenek átlagosan egymillió forintnyi tőkepiaci befektetést is. Vagy másképpen fogalmazva: szerencsés esetben akár 230 milliárd forint is érkezhet azokhoz a magyar piaci szolgáltatókhoz, alapkezelőkhöz, vagyonkezelőkhöz, akik pont elveszítenek 2950 milliárd forintnyi, eddig általuk vagyonkezelt pénzt.
Vannak megtakarítások
A kesergéstől függetlenül azért valóban sokaknak kell döntést hozni egy kis pénz befektetéséről, és hozzátehetjük, amúgy is éppen nő a háztartások megtakarítási potenciálja. Sokan visznek haza többet, például a családi adókedvezmények miatt, ráadásul a válság óta óvatosabbak is vagyunk, egyre többet takarítunk meg. Hogy végképp elijesszük azon kedves olvasókat, akik türelmetlenül várják, hogy mit is kellene kezdeniük a pénzükkel, írjunk még ide egy szakkifejezést: aktuálisan intenzíven nő a magyar lakosság nettó megtakarítása (a megtakarítások növekménye + az adósság-visszafizetés – új hitelfelvételek).
Ennyi időhúzás után tényleg be kell vallani, hogy nincsenek jó befektetési tippjeink, de ezt azért talán egy kicsit lehet cizellálni.
Hazai eszközök
Magyarok vagyunk, elég logikus, hogy befektetési lehetőség esetén felmerülnek a magyar eszközök. Ha összehasonlítjuk őket sok egyéb befektetési lehetőséggel, nem is olyan rossz a helyzet.
A magyar állam, hála többek között a nyugdíjeinstandnak, megbízható, jó adós. A nyugati befektetők zabálják, de legalábbis zabálták a Széll Kálmán Tervet, sokat javult az ország megítélése, és ez a megbízható adós még ma is, oly sok hozamcsökkenés után még mindig ad 6-7 százalékot a különböző állampapírok után. Nem túl ambiciózus terv, de a cikk végére nem kizárt, hogy ez lesz a legjobb ajánlatunk, érdemes nem elfelejteni.
No persze a hazai kínálatban nemcsak kötvények vannak, hanem például magyar részvények is, de ezek már elég sokat drágultak az idei első félévben, megvertük a világ szerencsésebbik felét a tőkepiacokon, ugye erre mondtuk, hogy kívülről nézve ragyog az a bizonyos Széll Kálmán Terv. Csakhogy ez a magyar részvénypiac nem túl ígéretes. Jók a részvények, de azért az állam fojtogatja őket. Ha megnézzük a nagyobb papírokat, Mol, OTP, Richter, Magyar Telekom, mindegyiknek jut valamilyen különadó, mindegyikben van egy kis állami pakett, amelyet majd el kell adni, és ez eladói nyomás alá helyezheti az adott részvényt. Ott vannak még az alapkellemetlenségek: a Mol horvát frontjai és a kibogozhatatlan állami szándékok, az OTP-nek a svájci frank és a devizahitelesek című mizériája, a Magyar Telekomnak a végeláthatatlan amerikai igazságszolgáltatási ügyei és persze alapüzletének, a vezetékes telefóniának a totális visszaszorulása, végül a Richternél a magyar egészségügy megregulázási kísérleteire és általános helyzetére talán nem is érdemes pontosabban kitérni.
Amúgy mindegyik cégnek vannak remek oldalai is, kiváló a Mol kitermelési és finomítói portfóliója, az OTP tőkeerős és meglepően jól muzsikál egzotikusnak mondható orosz és ukrán piacain, a Magyar Telekom ilyen-olyan új ötletei rendre bejönnek, a Richter akvirál és globálisan is sikeres. Végül vannak persze kisebb cégek is, de azért a magyar részvénypiac most összességében nem a legvidámabb barakk.
No persze, meg lehet a magyar eszközöket máshonnan is közelíteni, elvittek egy fontos öngondoskodási vagyonelemet, tegyük hát a pénzünket egy másikba, önkéntes pénztárba, Nyesz-R–be, unit linkedbe, céldátumalapba, bármibe. Mindezzel csak az a baj, hogy a még oly vonzó előtakarékossági konstrukciók vége ugyanaz: valamilyen végső megtakarítási eszközbe azért csak be kell tenni a pénzt; a forma lehet vonzó, de tartalom is kell.
Minden bizonytalan
Jöhet a külföld, ahol aztán végeláthatatlan a kínálat, sok a trendi elem, arany, nyersanyagok, feltörekvő piacok, megújuló energiaforrások és így tovább és így tovább. Biztosan lesznek jó eszközök a közeljövőben is, de azért szögezzük le gyorsan: jelenleg a világ nagy gazdasági zónái közül csak Európában és az Egyesült Államokban van éppen adósságválság, ott van még Japán, amely pedig nyalogatja a sebeit a szörnyű atomkatasztrófa után.
Már ott elakadhatunk, hogy milyen devizában van értelme befektetni. Ha az euró görög problémáira vagy az amerikai adósságplafonra gondolunk, hamar rájövünk, hogy a mi jó kis forintunk még egész vonzó. Nem beszélve persze a svájci frankról, a szingapúri dollárról és az egyéb menekülő devizákról. Ezek valóban remek befektetésnek bizonyultak a közelmúltban, de ma már olyan elképesztő drágák, hogy minden józan ítélet szerint zuhanniuk kellene. Márpedig nem elég azt megvizsgálni, hogy a frank kilátásai jobbak, mint a dolláré vagy az euróé. Ha a rézpiac kilátásai jobbak, mint az ingatlanpiacé, az nem jelenti azt, hogy egy rézüstért érdemes eladni a rózsadombi villánkat, nem fog minden árazás után is drágulni a frank, valahol egyszer majd előjönnek olyan elavult fogalmak, mint a fundamentális értékek.
Akkor mibe?
Természetesen vannak megkérdőjelezhetetlen megatrendek, a nem megújítható nyersanyag, energiahordozók áremelkedése ilyen lehet, de azért mégsem adhatjuk befektetési tippnek, hogy mindenki menjen le a 76 ezer forintjával a legközelebbi benzinkúthoz és vegyen olajat.
Bizony, mindenféle mixnek lehet értelme, feltörekvő piacnak, magyar állampapírnak, akár a szinte árazhatatlan aranynak is, de ne felejtsük: teljes bizonytalanság és ritka szerencsétlen befektetési momentum van. Az értékelések alapján azt kell venni, amiről rémes hírek vannak (például eurót és dollárt), és azt kéne eladni, ami a legjobbnak tűnik (svájci frankot, aranyat és a kínai papírokat). Aztán lehet, hogy pár hónap múlva 2000 dollár lesz az arany, 300 forint a svájci frank és a kínai részvényárak chartjai kimásznak a monitorról felfelé, de hiába, felelősen ezeket mégse lehet most ajánlani…
Talán a reálhozamra jogosult devizahiteleseknek van a legegyszerűbb dolguk. Nem sokat kell agyalniuk, megy a reálhozam az első törlesztőrészletbe, oszt jó napot!
