A World Land Fund nevű nemzetközi kutatóintézet ebben arra világít rá, hogy a biomassza energiatermelés céljaira történő termesztése által elérhető környezeti haszon nem számottevő – elsősorban a felhasznált üzemanyagok és kemikáliák előállításának energiaigénye és üvegházgáz-kibocsátása miatt. Mindez a keményítőből – azaz leginkább a kukoricaszemekből – és olajokból készülő üzemanyagokra (bioetanolra és biodízelre) igaz, a cellulózból kinyert úgynevezett második generációs bioüzemanyag esetén már kedvezőbb a mérleg: a gyorsan növő energiafüvekből előállított bioetanol minden tekintetben környezetbarát.
A kutatók a rendkívül szapora és egy idény alatt akár 2,5 méter magasra is megnövő köles (Panicum virgatum) bioetanol célú termesztését követték figyelemmel öt éven át. Az energiamérleg kiszámításához figyelembe vették a felhasznált műtrágyák, növényvédő szerek, a mezőgazdasági gépek energiaigényét is, illetve az etanol finomításához szükséges befektetést. Ezeket levonva a végül előállított üzemanyag energiatartalmából, a nyereség 540 százalékosnak bizonyult – ez pedig alaposan meghaladja a kukorica alapú bioetanolnál kalkulált 10 százalékot. Ezzel párhuzamosan kiderült, hogy egységnyi alkohol előállítása a kölesnövényből 88 százalékkal kevesebb szén-dioxid kibocsátásával jár, mintha ugyanazt kukoricaszemekből nyernék ki. Ha a biomasszát 40-80 kilométernél messzebbre szállítják, lényegesen romlik a fenti mutató.
