Ennek okát meg is jelölte: „A Szapáry recept” nem véletlenül készült, és nem a véletlen műve, hogy egyedül ő e név viselői közül, aki Magyarországon él.
Szapáry György a Szapáryak pusztataskonyi ágának leszármazottja. A részletes családfa Pozsonyi József szerkesztésében a Régi Magyar Családok 6. kötetében található. Szapáry György kötődése Magyarországhoz összefügg elődeinek sorsával, munkásságával. A pusztataskonyi ág meghatározó személye, aki kötődik Fegyvernekhez is: gróf Szapáry József és felesége báró Orczy Anna. Ők Szapáry György apai ük szülei.
Szapáry József – aki kapcsolatban volt Széchenyi Istvánnal is – a gazdasági egylet alapítója, elnökhelyettese volt. Báró Orczy Annával kötött házassága révén jelentős birtokot szerzett „puszta” Fegyverneken. Fegyvernek ebben az időben (korábbi mezőváros) a törökdúlás után puszta volt.
Szapáry József – Orczy Annával együtt – tudatosan vállalta, hogy a pusztából virágzó települést hoz létre. Ennek érdekében Friedrich List német közgazdásszal levelezett arról, hogy a fegyverneki és a pusztataskonyi birtokaira Németországból szeretne embereket telepíteni. A levelezésnek csak egyik részét (a kérést) ismerjük. Az viszont tény, hogy az 1850-es évekre Magyarországról német származású földművesek és iparosok települtek Fegyvernekre.
A pusztából 1871-re nagyközség lett, amely jelenleg 7300 lakosú. Ez annak köszönhető, hogy a német betelepültek földet kaptak. Intenzív földművelést folytattak, szőlőt, később gyümölcsöst telepítettek. Tehát Szapáry József és Orczy Anna egy települést élesztett fel, és ha a vasút nem kerüli el Fegyverneket, nagyközségünk ma sokkal jelentősebb lenne.
Szapáry György dédnagyapja Szapáry Gyula miniszterelnök, pénzügyminiszter volt, őt nem kell bemutatni. Nagyapja, György Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja, édesapja Szapáry Gyula, felesége Hadik Etelka – akinek irodalmi vénái is voltak – Pusztataskonyban gazdálkodott a háború után gyerekeivel, köztük Györggyel is; visszaköltöztek, ahol őt is várta az üldözötteket, kitelepítetteket ért megaláztatás. 1956-ban mentek ki Madridba.
A családfa ismeretében már érthető, hogy Szapáry György úr miért élt azzal a lehetőséggel, hogy a MNB elnökhelyettese lehessen, és miért zárkózott el az őseiről való nyilatkozattól.
HUBER FERENC, Fegyvernek polgármestere
• Versenyképesség-romlás
Az adó-összevonási elképzelésekről szóló cikküket (Egyszerre többet – Figyelő, 2007/41. szám) az alábbiakkal szeretném kiegészíteni. A kisadók összevonásának terve kapcsán felvetődik, hogy nem csupán egyszerűsítésnek álcázott adóemelésről és adóalap-szélesítésről van szó; a probléma az érintett ágazatok szempontjából ennél sokkal összetettebb. A kormányzat már a 2006. évi költségevetéstől kezdődően – egy törvénymódosításnak köszönhetően – mentesítette magát a 2003. évi innovációs törvény elfogadásakor vállalt azon kötelezettsége alól, hogy (kétéves csúszással) ugyanakkora összeget tegyen hozzá a vállalkozásoktól az Innovációs Alapba innovációs hozzájárulás formájában befolyó bevételekhez. Ez egyértelműen a hazai K+F ráfordítások arányának csökkenését okozta. Ha ezen túlmenően az eredeti tervek megvalósulnának, akkor a vállalati innováció aránya drasztikusan csökkenne, hiszen éppen napjainkra alakult ki az innovációban kulcsfontosságú „felhasználóbarát” együttműködés az akadémiai és egyetemi szféra, illetve a vállalkozások között. Az intézkedés tehát a szándékokkal ellentétben nem hogy könnyítést, de inkább versenyképesség-romlást fog előidézni a kkv-szektorban, és be nem látható következményekkel jár a felsőoktatásban is.
VASA LÁSZLÓ, a Regionális Egyetemi Tudásközpont igazgatója; Szent István Egyetem, Gödöllő
