Gazdaság

Addelhadd

Magyarországot is elérte az amerikai jelzálogpiacról induló eladási láz; a kockázatkerülés legnagyobb áldozata az OTP-részvény. Az amerikai jegybank a diszkontráta csökkentésével bizonyította: valóban nagy a baj.

Nagyjából annyira lehetett előre jelezni, mint a Dean hurrikánt, viszont tény, hogy minket is gyorsan elsodort – mindezt nem egy meteorológus nyilatkozta az augusztus 20-i zivatarláncról, hanem egy tőzsdei elemző mondta a magyar piacot is bedöntő globális eladói hullámról. A tél végi, Kínából indult esés BUX-ra gyakorolt hatása szinte megmosolyogni való, ha ma tekintünk az index grafikonjára, a szakértők egy része így inkább a tavaly májusi nagy korrekcióhoz hasonlítja a mostani esést. Ráadásul ők alkotják az optimista tábort, hiszen tudjuk, hogy 2006-ban a piac három hónap alatt magához tért, s újabb meredek emelkedésbe kezdett. A pesszimisták már inkább 1998-at emlegetik – az emlékezetes orosz válság évét. Ez volt a hazai tőzsde életében a legnagyobb krach, s ennek nyomán hagyott fel a tőzsdézéssel – rossz döntést hozva – több tízezer magyar kisbefektető.


Addelhadd 1

„A hitelpiaci válság egyelőre nem járt együtt a globális kockázatvállalási hajlandóság csökkenésével, ami kifejezetten jó hír a magyar piacok szempontjából is.” Ez a mondat a Figyelő két héttel ezelőtt megjelent számából való. Lapunk címlapsztorijának (Figyelő, 2007/32. szám) két fő kérdése az volt, vajon az Egyesült Államok ingatlanpiacáról, s az ahhoz kapcsolódó másodlagos jelzálogpiacról induló válság visszavetheti-e az amerikai fogyasztást, s azon keresztül a növekedést, s hogy a kedvezőtlen hatások megmaradnak-e Amerika határain, illetve a hitelpiacok keretein belül. Mára egyértelművé vált, hogy a második kérdésre a válasz: nem. A befektetői félelem körbejárta a világot, a kockázatvállalási hajlandóság kimutathatóan csökkent, s ennek nyomán a feltörekvő piacok újra megkapták a magukét. Mindezt a magyar piacon az OTP rég nem látott szakadása illusztrálta a legjobban.

Az első kérdésről azonban ma sem tudunk többet, mint két hete. Az elemzők és befektetők csak találgatnak, hogy beindul-e a lefelé tartó spirál az amerikai ingatlan- és jelzálogpiacon. S persze arról is csak hónapok múlva állnak majd rendelkezésre tényadatok, hogy az amerikai, illetve a világgazdaságra hat-e a hitelválság (három hazai elemző véleményét lásd külön). A piacok viszont addig is nyitva vannak, a befektetők egy része pedig a régi elv alapján cselekszik: amíg nem tisztul le a kép, jobb az óvatosság, a pozíciók leépítése, a kockázat csökkentése. Ha pedig ezt túl sokan teszik egyszerre, az esés gyorsul, s kész is a pánik.

A JEN FELTÁMADÁSA. Ennek nyomán az elmúlt hét már inkább szólt az úgynevezett carry pozíciók leépítéséről, mint az amerikai jelzáloggondokról. Márpedig a carry trade működése, vagy nem működése a magyar piacok szempontjából is igen fontos. Ezek az üzletek ugyanis nagyon leegyszerűsítve arról szólnak, hogy a befektető alacsony kamatozású devizában hitelt vesz fel, majd azt befekteti magas kamatra. Hogy mibe, az majdnem mindegy, de az elmúlt évek jellemző tendenciája szerint egyre kockázatosabb termékekbe áramlottak ezek a pénzek. Mivel a jen az a deviza, amelyben a legolcsóbban lehet eladósodni, a japán pénz mozgásából lényegében a világ befektetőinek kockázati étvágyára is következtetni lehet. Nos, az elmúlt hetek leginkább figyelemreméltó fejleménye éppen a jen feltámadása volt: évek lassú gyengülése után a bepánikoló carry-befektetők megkezdték a pozíciók leépítését, erősítve a japán devizát.


Addelhadd 2

A kockázatvállalási kedv hirtelen csökkenése természetesen nem csak a feltörekvő tőzsdéket érintette kedvezőtlenül, de a devizapiacon is megtette hatását. A forint látványos gyengülésében persze szerepe volt a várttól erősen elmaradó GDP-adatnak is, ezzel együtt tény, hogy már megint a magyar pénz esett a legnagyobb mértékben a régiós devizák közül. A forint könnyedén törte át a 260-as szintet, s csak péntek délután volt képes egy visszaugrásra. Ehhez azonban szükség volt az amerikai jegybank váratlan lépésére is. Az egész világ csodálkozással vegyes megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a Fed még a piacnyitást megelőzően 50 bázisponttal, 5,75 százalékra mérsékelte a diszkontrátát, azt a kamatlábat, amelyen bankok vehetnek fel tőle hitelt. S noha ez nem azonos az irányadó alapkamattal, a döntés nyomán általánossá vált a vélekedés, hogy a Fed azt is mérsékelni fogja, legkésőbb döntéshozó testülete, a nyíltpiaci bizottság következő, szeptember 18-i ülésén.


Addelhadd 3

Az események ilyetén fordulatára nem sokan számítottak. A BusinessWeek üzleti hetilap kolumnistája egy héttel a kamatcsökkentést megelőzően is azt fejtegette például, hogy Ben Bernanke Fed-elnök miért nem nyúl a kamatcsökkentés eszközéhez. Az eszmefuttatás alapját az adta, hogy Bernanke főleg elméleti szakember, aki – ellentétben elődjével, Alan Greenspannel – nem érdeklődik a piacok minden rezdülése iránt, fontosabbnak tartja a Fed előrejelzéseit a gazdasági folyamatokat illetően. S pontosan ez világlott ki abból a kommentárból is, amit a Fed alig két héttel a diszkontráta mostani vágása előtt adott ki. Amikor augusztus 7-én változatlan szinten hagyták az irányadó kamatot, majdnem ugyanazt az üzenetet küldték a döntés mellé, mint amit a korábbi hónapokban is: miközben a hitelválság eszkalálódott – a Figyelő erről szóló címlapsztorija pedig már a nyomdába került –, még mindig az infláció miatt aggódtak elsősorban, s csak annyit tettek hozzá, hogy valamicskét nagyobb lett a gazdaság lassulásának kockázata is.

BERNANKE MEGLEPETÉSE. Két hét tehát nagy idő; Bernanke az elmúlt napokban már bizonyára figyelte a piacokat, hiszen a múlt héten hétfőtől szerdáig világszerte igen nagyot estek a tőzsdék, majd éppen a megfelelő lélektani pillanatban csökkentette a diszkontrátát (akkor, amikor az első reménysugár feltűnt azzal, hogy csütörtökön egy újabb méretes zakóból nulla közelébe jöttek vissza az amerikai börzék a kereskedés végén). A jó hírre kiéhezett piac persze a lépést kitörő örömmel fogadta, Bernanke és a Fed szavahihetősége viszont hirtelen kérdésessé vált (kommentárunk a 66. oldalon).


Addelhadd 4

Úgy tűnik, a diszkontráta csökkentésére irányuló kérés kívülről érkezett. A nyíltpiaci bizottságban döntő többségben elméleti közgazdászok ülnek, s két regionális Fed-vezető javasolta a manővert. E mellett a Fed más eszközökkel is dollármilliárdokat pumpál már hetek óta a pénzügyi rendszerbe, s hasonlóan cselekszik az Európai Központi Bank és a japán jegybank is. A Fed-lépés tehát egyértelmű beismerése annak a problémának, aminek súlyosságát továbbra is csak becsülni lehet. Az biztos, hogy a jelzáloghitelezőknél beindultak a tömeges elbocsátások, a fiókokat megrohanták az aggódó ügyfelek, s a kockázatos ügyletek finanszírozása továbbra is igen nehéz. Az is egyértelmű, hogy a piac tényként kezeli a szeptemberi kamatcsökkentést, olyannyira, hogy e hét hétfőn zárásra a határidős árak alapján már 50 százalékos valószínűséggel kezelték a befektetők azt, hogy a Fed nem 25, hanem mindjárt 50 bázispontos vágást jelent majd be. Ennek várható hatásaival kapcsolatban azonban továbbra is ellentmondásos előrejelzések érkeznek.

Egyelőre tehát marad a bizonytalanság. S miután a folyamatok globalizálódtak, a magyar piacok is kénytelenek ennek szellemében működni, a hazai befektetők pedig döntéseket hozni. A magyar piac a hosszú hétvége miatt zárva tartott, ezalatt a külpiacok beárazták azt, hogy a Fed kamatcsökkentéssel is segít a helyzet rendezésében. Miközben azonban a forint helyzete stabilizálódott a Fed-döntés nyomán, a BUX lapzártánkig nem tudott erőre kapni. Már pénteken újra mínuszba került a nap végén, s bár – miután hétfőn átaludta a világpiacok jó napját – kedden 2 százalékos pluszban nyitott, ennek nagy része gyorsan el is tűnt. Egyértelművé vált, hogy a BUX korábbi csúcsaiban oroszlánrészt vállaló OTP gyengélkedése a fő probléma, az egy hónapja még 11 ezer forintot ostromló bankrészvényt ugyanis már harmadik napja csak a 8,5 ezer forintos szint tudta megfogni (az OTP és a BUX együttmozgásáról lásd a grafikont).

Az index legsúlyosabb tagja tehát tetemes átértékelődésen esett át, az viszont nehezen számszerűsíthető, hogy ebben melyik tényezőnek pontosan mekkora szerepe volt. Tény, hogy hosszú idő óta a bankrészvény követi a legpontosabban a nemzetközi trendeket, s az is igaz, hogy a világszerte leginkább kereszttűzbe került szegmensbe tartozik. Noha semmi köze az amerikai jelzálogpiachoz, önmagában az a tény, hogy bank, gyengítő tényező. Világszerte a pénzügyi papírok szenvedték el ugyanis a legnagyobb áresést az elmúlt napokban, az OTP pedig a szektorális tendenciák alól sem tudja kihúzni magát. S persze nem szabad elfelejtkezni a cég gyorsjelentéséről sem. Az OTP igen impozáns terveket vázolt 2007-re, s néhány hete még ez alapján árazták a papírokat a befektetők. A második negyedéves profit ugyanakkor a korábbiakhoz képest csalódást okozott az elemzőknek. Az éves tervnek a 48 százaléka sem teljesült, s néhány leányvállalatnál is akadnak bizonytalansági tényezők. Brókerek szerint a levegőben lóg, hogy egy-két nagy befektetési bank lerontja OTP-re tett ajánlását, s ez is indokolhatja az árfolyam rendkívül heves esését. Akad ugyanakkor olyan üzletkötő is, aki szerint most beszállni már csak azért sem lehet rossz üzlet, mert ha ennél lejjebb esik a kurzus, újra megjelenhet a vételi oldalon Megdet Rahimkulov – az orosz üzletember pedig általában tudja, hogy mit és mikor érdemes vásárolni.

MÁSODIK VONAL. Miközben az OTP – és kisebb részben a Mol – áresése a csúcshoz képest több mint 15 százalékkal vetette vissza a BUX-ot, nem változott az, hogy a második vonal részvényei felülteljesítők maradtak. Elemzők szerint ebben nem is nagyon várható változás, mivel ezeknél az áralakulásban sokkal fontosabb egy-egy sztori, a hazai befektetők aránya pedig itt jóval nagyobb a kereskedésben. Ebből azonban nem feltétlenül következik az, hogy ha a hitelválság elül, akkor felfelé is az OTP fog a legjobban menni, a kicsik pedig lemaradnak. Brókerek szerint a bankpapír akkor sem tud gyorsan újra 10 ezer forint fölé kerülni, ha visszatér a nyugalom, míg a kisebb cégeknél bőven benne van a pakliban az újbóli csúcsrajárás.

Ezzel együtt ma senki sem mer egyértelműen vételre buzdítani, vagy ha igen, hozzáteszi: csak hosszú távra. A prognózisok készítésénél nincs mankó; soha nem volt akkora lividitásbőség, illetve annyi carry pozíció a világban, mint az elmúlt években. Soha nem volt ennyi kockázatos tőkeáttétes üzlet és ennyire felelőtlen hitelezési gyakorlat sem. Menet közben a 2000-es dotcom pukkadás sem volt annyira egyértelmű – emlékezetes, hogy a szakértők felosztották a cégvilágot Régi és Új Gazdaságra –, a hitelválság kimenetele is bizonyára majd utólag szolgál nyilvánvaló tanulságokkal.


Prolongált bizonytalanság

A lapunk által megkérdezett elemzők egybehangzó véleménye szerint hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy pontosan láthassuk a mostani krízis gazdasági következményeit

SARKADI SZABÓ KORNÉL, Cashline Értékpapír Zrt.: „Az elkövetkező hetekben még nagyon érzékenyek maradnak a részvénypiacok, és komolyan ingadozhat a forint árfolyama is. Ma még nem látszik, hogy az amerikai jelzálogpiaci krízishelyzetnek mekkora a reálgazdasági hatása; ez leghamarabb szeptemberben vagy októberben derülhet ki. Akkor dől el, hogy trendfordulóról vagy csak korrekcióról volt-e szó. Addig biztosan marad a bizonytalanság, és ez a pesti tőzsdén forgó papírok közül legjobban az OTP részvényeit sújthatja. Nemcsak azért, mert a mostani bizalmi válság a pénzügyi szektorból indult ki, hanem mert ez volt korábban az abszolút sztárpapír, amelyből a nemzetközi alapok is rendre bevásároltak. Van tehát most miből eladni, ezt az elmúlt napok áresése is szépen érzékeltette. A jelenlegi hangulatban a kisbefektetők jobban teszik, ha kivárnak.”

HERCZENIK ÁKOS, Raiffeisen Bank: „Ma még nem lehet tudni, hogy az amerikai hitelválság megtöri-e az emelkedő trendet, de egy biztos: nagy a gond. Ez mostanra hozzánk is begyűrűzött, és még hosszú hónapokig rányomhatja a bélyegét a befektetői hangulatra. A világ jegybankjainak a beavatkozásai is csak átmenetileg enyhíthetik a gondokat, és nagy kérdés, hogy az amerikai belső fogyasztás visszaesése mennyire lassítja le a fejlett piacok gazdaságát. Mindez csak az amerikai tőzsdei vállalatok harmadik negyedéves gyorsjelentései láttán fog kiderülni, illetve a jövő év első hónapjaiban, amikor is tömegével drágulnak meg a változó kamatozású amerikai jelzáloghitelek. Az alapproblémát ráadásul pszichológiai tényezők is súlyosbíthatják, hiszen a mostani pesszimista hangulat bármikor átcsaphat egy pánikszerű eladási hullámba. Most tehát a magyar tőzsdei befektetőknek is igen volatilis részvény- és devizaárfolyamokra kell felkészülniük, ami az eddigieknél lényegesen dinamikusabb portfólió-kezelést igényel.”

NÉMETH DÁVID, ING Bank: „Van egy optimista és egy pesszimista szcenárióm. Az előbbi szerint sikeresek lesznek a világ jegybankjainak a beavatkozásai, és az amerikai ingatlanlufi nem hatalmas durranással pukkan ki, hanem szép csendesen leereszt. A negatívabb forgatókönyv szerint viszont az amerikai jelzálogpiac problémáinak az orvoslása akár évekig is eltarthat, s a lakossági hitelezési nehézségek a vállalati szektorra is átterjednek, miáltal a részvényárak is visszaeshetnek. Egy biztos: az elkövetkező hónapokban ideges marad a hangulat, lesznek hullámvölgyek a deviza- és a részvénypiacon is, és egyre valószínűtlenebb, hogy visszatérhetünk az egy évvel ezelőtt jellemző igen magas kockázatvállalási és likviditási szintekhez.”


Addelhadd 5

Addelhadd 6

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Creative Worker. Listen Music. Working. Ideas. Light Bulb. Glasses. Laptop. Comfortable. Project. Sit. Brainstorm. Young Guy. Businessman. Work. Office. Businesspeople. Workplace. Inspiration.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.