Gazdaság

Botrányba fullad?

A korrupciós és más politkai ügyek miatt megbukhat Abe Sindzó kormánya, pedig a japán gazdaság egészséges.

Napfényes hétvégi délután Japánban: fiatalok tömege áramlik ki és be egy nagyáruház ajtaján – elkezdődtek a nyári szezonvégi leárazások. A bolt előtt egy választási plakátokkal teletűzdelt mikrobusz áll, mellette pedig egy kék-narancssárga pólóba öltözött, vékony, középkorú hölgy, aki hangosbemondón keresztül beszél a járókelőkhöz. Az autón virító feliratokból kiderül: a hölgy az ellenzéki Japán Demokrata Pártja képviselőjelöltje a július 29-i felsőházi választásokon. Azé a politikai erőé, amely a hétvégi voksoláson akár győzelmet is arathat, megszerezve ezáltal a japán törvényhozás egyik házát, és hozzájárulva akár ahhoz is, hogy Abe Sindzo kormányfőnek mennie kelljen.

Nem áll ugyanis jól a közvélemény-kutatások szerint a szigetországot (egy 1993 és 1994 között tíz hónapos időszakot leszámítva) 1955 óta megszakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) és vezetője, Abe Sindzo szénája. Japán sorrendben 90. miniszterelnöke tavaly szeptemberben azzal vette át a kormányzást az országot 2001-2006 között gyökeresen átalakító Koidzumi Dzsunicsirótól, hogy tovább folytatja az elődje által elindított reformokat, és tartós növekedési pályára állítja a szigetországot. Csakhogy Koidzumi „csupán” a gazdaságot vezette ki a recesszióból, a társadalmi problémák megoldását, a világ leggyorsabban öregedő társadalmának egészségügyi és nyugdíjreformját az utódjára hagyta. Ez utóbbiakba pedig Abénak könnyen beletörhet a bicskája.

Botrányba fullad? 1


Botrányba fullad? 2

Botrányba fullad? 3

A japán nyugdíj­nyilvántartó rendszer kilencvenes évekbeli átalakításakor 50 millió ügyfél befizetéseinek veszett nyoma, ami egy rohamosan öregedő társadalomban megbocsáthatatlan.

Botrányba fullad? 4

KÍNOS ESETEK. Ráadásul a sorozatos politikai botrányok csak tovább rontottak a kormányfő helyzetén. A múlt év végén az államreform-miniszternek kellett mennie, a hivatalos megfogalmazás szerint „nem megfelelő könyvelés” miatt. Majd Janagiszava Hakuo, az egészségügyi tárca vezetőjének egy elejtett kijelentése miatt fájhatott Abe feje: minisztere ugyanis januárban egy, a szigetországi születési ráta eséséről szóló beszédében „szülőgépeknek” és „bébigyártó automatáknak” nevezte a japán nőket. Ezek az esetek önmagukban is nehéz árnyékot vetettek Abe Sindzo kormányzására, májusban azonban jött a korrupciós botrányba keveredett agrárminiszter, Macuoka Tosikacu öngyilkossága, ráadásul nem kellett sok idő, és az utódja is korrupciós gyanúba keveredett, majd néhány napja általános megdöbbenésre ragtapasszal. és kék-zöld foltokkal az arcán jelent meg a kormányülésen. Néhány nappal ezelőtt, július 3-án pedig Kjuma Fumio védelmi miniszternek kellett távoznia, miután a szigetországban általános botrányt okozott egyik nyilatkozata, amelyben „a háború befejezése érdekében elkerülhetetlennek” nevezte a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákat. Nem átallotta azt is hozzátenni, hogy a bombák megelőzték a szovjet csapatok bevonulását az észak-japán hokkaidói területekre, miáltal elkerülték a szigetország Kelet- és Nyugat-Németországhoz hasonló kettéosztását is.

Mindazonáltal a japán választók idegeit egy nyugdíjbotrány borzolta a legjobban. Nemrég kiderült ugyanis, hogy a 126 millió lakosú ország nyugdíjnyilvántartó rendszerének mintegy tíz évvel ezelőtti átalakítása és összevonása során több mint 50 millió (!) ügyfél befizetéseinek veszett nyoma. Ez pedig egy rohamosan öregedő társadalomban – ahol 2050-re a lakosság közel fele lesz 60 évesnél idősebb – felér egy katasztrófával, és szinte megbocsáthatatlan.

Mindezek tudatában nem csoda, hogy a Jomiuri Simbun című napilapban közzétett legfrissebb közvélemény-kutatás adatai szerint az Abe-kabinet elfogadottsága július első hetében már mindössze 32 százalékos volt, azaz 2,4 százalékponttal kisebb, mint a júniusi felmérés idején. A kormány elutasítása ezzel szemben – 2,1 százalékponttal erősödve – 53,9 százalékra nőtt, ráadásul most először fordult elő, hogy a 70 év fölöttiek körében is többen voltak, akik elítélően nyilatkoztak a kormányról, mint ahányan támogatták azt. Nem csoda: a nyugdíj-nyilvántartási botrány kipattanásakor elhangzott nyilatkozatai azt mutatták, hogy Abét sokkal jobban izgatja a felelősök megtalálása, mint a probléma orvoslása.

Sajátos helyzet, hogy a politikai botrányok éppen akkor ássák alá a kormány tekintélyét, amikor amúgy a japán közvélemény kifejezetten kedvezően ítéli meg az ország külpolitikáját, és ami még fontosabb: a gazdaság is egészséges, felfelé ívelő pályán halad. Tény, az államháztartási hiány tavaly mintegy 4,6 százalékra rúgott, és az idén sem várható számottevő javulás e téren, annál is kevésbé, mivel az államadósság összege jelenleg meghaladja az éves japán GDP 170 (!) százalékát. E problémák orvoslására Abe Sindzo és az LDP arra készül, hogy a forgalmi adó jelenleg 5 százalékos kulcsát fokozatosan 8 százalékra emeli. Ez a terv ugyanakkor minden jel szerint élvezi a közvélemény támogatását, miután egyes felmérések szerint a japánok átérzik a lépés szükségességét.

JENFEGYVER. Sőt, az üzleti bizalmi index is hónapok óta nem látott magasságokban szárnyal, ami érthető, hiszen az exportőrök mostanában szinte soha nem látott nyereséget produkálnak. Igaz, a másik oldalon a belföldi piacra termelő kisvállalatok annál jobban szenvednek a növekvő hitelköltségek és a csökkenő profit szorításában. Mind az exportőrök eufóriájának, mind a kisvállalatok gondjainak a reálértékét tekintve húszéves mélyponton levő japán jen az egyik legfőbb oka. A helyzet mára olyan hangsúlyossá vált, hogy a Bloomberg hírügynökség egyik gazdasági elemzője a minap ironikusan meg is jegyezte: Abe gazdaságpolitikájának egyetlen igazi fegyvere a gyenge jen. Carlos Ghosn Nissan-vezér és néhány más exportőr pedig máris óvatosságra intenek, arra figyelmeztetve, hogy a vállalatok könnyen hozzászokhatnak a túlzottan alulértékelt nemzeti fizetőeszközhöz.

Az LDP és a buddhista kötődésű Új Komeito párt alkotta koalíció esetleges veresége a hétvégi felsőházi választásokon mellesleg nem feltétlenül vonná maga után a kormány és a miniszterelnök bukását, a jóval fontosabb alsóházban ugyanis a kormányzó pártok kétharmados többséggel rendelkeznek. Csakhogy a felsőház elvesztése akár politikai bénultságot is okozhat Tokióban. Ha az LDP csak csekély különbségű vereséget szenved, a voksolás után elemzők szerint az Új Komeito mellett akár a japán származású Alberto Fujimori volt perui elnököt indító Új Néppárttal is szövetségre léphet. Fujimorit Peruban sikkasztással, gyilkossággal és em­beriség elleni bűnökkel vádolják, és éppen chilei háziőrizetben van, a szigetországban viszont a limai japán nagykövetségen lezajlott 1997-es túszdráma sikeres megoldása óta rendkívül népszerű. Egy komolyabb bukás nyomán azonban saját pártja elmozdíthatja Abét. Márpedig ezzel nehéz helyzetet teremtene magának: az LDP-nek ma gyakorlatilag nincs jelöltje, akit a miniszterelnöki székbe ültethetne.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.