A vegyesvállalatnál pénteken megerősítették a hátralék-követelés tényét, de összegéről nem nyilatkoztak. A Vedomosztyi című lap korábban “több mint 10 millió dollárt” említett. Az összeg ugyan csekély ahhoz a 25 milliárd dollárhoz képest, amelyet az orosz adóhatóság korábban számon kért az addig legnagyobb orosz olajtársaságon, a Jukoszon, tavalyra már csődbe taszítva a céget, de elemzők szerint ez a követelés is jelzi, hogy az orosz kormány határozottan törekszik az energiaipar megrendszabályozására, szorosabb állami felügyelet alá helyezésére.
Haragszik az orosz kormány
Az orosz kormány már régebb óta neheztel a Shellre egy másik tervezet, a Szahalin-2 olaj- és földgázfeltárás ügyében, melyben a Shellnek 55 százalékos a részesedése. Az orosz környezetvédelmi hatóság bepanaszolta a Shellt, de bennfentesek szerint az orosz kormány azért haragszik, mert a fejlesztés elhúzódik, költsége már eddig a tervezettnek a kétszeresére, 20 milliárd dollárra emelkedett, vagyis az orosz állam csak a tervezettnél jóval később láthat profitot a termelésmegosztási szerződés alapján.
Az orosz elnök szeptember végén “intézkedésekkel” fenyegette meg az Oroszországban koncessziós alapon olajat és földgázt kutató és kitermelő külföldi cégeket arra az esetre, ha nem tartják be szerződéses kötelezettségeiket.
Vlagyimir Putyin az ásványkincsekért felelős orosz miniszterrel, Jurij Trutnyevvel tartott szocsi találkozóján kijelentette: számít arra, hogy a megfelelő hatóságok és a kormány intézkedéseket hoznak azon cégek ellen, amelyek nem “gondosan” dolgoznak, vagy a licencszerződésekben foglalt feltételeknek nem tesznek eleget.
Jurij Trutnyev kedden azzal fenyegetőzött, hogy megvonják a Shelltől a Szahalin-2 olaj- és gázmező kiaknázására jogosító koncessziót, ha a cég nem tisztázza a környezeti károkkal kapcsolatban felmerült kérdéseket. A miniszter azon programok felülvizsgálatát is kilátásban helyezte, amelyeken a francia Total, illetve a brit-orosz TNK-BP munkálkodik.
Megkérdőjelezett szerződések
Egyes bírálók úgy vélik: Oroszország újabban erősen megkérdőjelezi a külföldi energiakonszernekkel még a kilencvenes években kötött szerződéseket, amelyeket újra szeretne tárgyalni, lehetőség szerint magasabb orosz részesedést elérve.
Elemzések szerint Oroszország egyedül nem volna képes a sarkvidéki föld alatt rejlő ásványkincsek kiaknázására. A készletek feltárása és felszínre hozása mindenütt nehézségbe ütközik, drága berendezések használatát, különleges szakmai ismereteket és tapasztalatokat követel meg. Új infrastruktúrát kell kiépíteni, új csővezetékeket lefektetni. Az arktikus vidéken található teljes szénhidrogénkészlet feltárásának a költségeit 70-110 milliárd dollárra becsülik. Szakemberek véleménye szerint az ehhez szükséges beruházásokra csak a legnagyobb nemzetközi konszernek képesek.
Orosz olajkonszernek – köztük a Lukoil, amelyben kisebbsége van egy amerikai cégnek – nemrég adócsökkentést követeltek az orosz kormánytól, arra hivatkozva, hogy enélkül nem képesek a szükséges beruházások finanszírozására. Érvelésük szerint az nem járja, hogy bruttó bevételük 60 százalékát befizetik az államkasszába, miközben az állam elvárja tőlük, hogy gyorsan növeljék a beruházásokat.
Tetézi a nehézségeket, hogy az orosz állam inkább nehezíti, semmint könnyíti külföldi cégek hozzáférését a föld mélyében rejlő ásványkincsekhez. A “stratégiai jelentőségű” készleteket az illetékes minisztérium javaslata értelmében csakis orosz állami kézben lévő cégek tárhatják fel és aknázhatják ki. Arról, hogy hol húzódik a határ, amely fölött egy gáz- vagy olajmező “stratégiainak” minősül, hónapok óta zajlik a vita.
Új mezők kevesebb olajjal
Ágazati elemzők szerint a kelet- és nyugat-szibériai olajmezők háromnegyedét már mintegy 50 százalékig kiaknázták, a kitermelés egyre nehezebbé válik. Az újonnan fölfedezett mezők viszont általában csak ötödannyi kőolajat rejtenek magukban, mint a 30 évvel ezelőtt feltártak. Oroszország északi sarkvidéki szárazföldi talapzatában – feltételezések szerint – a világ ásványi energiahordozó-tartalékának körülbelül az egynegyede található. Különösen gazdag lelőhelyeket sejtenek szakemberek a Barents-tenger, a Pecsora-öböl és a Kara-tenger mélyén. Eddig a sarkvidéken talált olajkészletnek a 7 százalékát, a gázvagyonnak pedig mindössze 3 százalékát aknázták ki.
A Barents-tenger külön mérkőzés színhelye Norvégia és Oroszország között. A két ország évek óta vitázik azon, hol húzódik a határ kettejük között. Oslo a 200 tengeri mérföldes gazdasági övezethatárt tekinti mérvadónak, és ahol – a Spitzbergáktól, illetve Novaja Zemljától mérve – ezek átfedik egymást, ott a felezővonalon húzná meg a határt a Barents-tengeren. Moszkva viszont egy, még a szovjet időkben az ország észak-nyugati csücskétől merőlegesen az Északi sarkig húzott vonalban látja a közös tengeri határt – ez Oroszországnak juttatná a Barents-tenger mélyén rejlő hatalmas szénhidrogén-készletet. Norvég becslés szerint 590 milliárd, orosz vélemény szerint 10 billió köbméter fölgázt rejt a tengeri talapzat. Még a kisebb becslés is 20 százalékkal haladja meg az Északi-tenger teljes földgázvagyonát, amelyet a hetvenes évek óta aknáz ki Norvégia, Hollandia és Nagy-Britannia.
