Vass László

– Úgy tudom, vizsgáztatásból jön. Elárulja, hány ember napját rontotta el buktatással?

– Ma csak kettőét, de inkább a hallgatók rontották el az enyémet azzal, hogy alapfogalmakkal nem voltak tisztában. Maga szerint túl nagy kérés a legitimáció fogalmának definiálása a Budapesti Corvinus Egyetem politológia vizsgáján?

– Nyilván nem, de pihenjen csak, most kérdezek én, és ígérem, nem osztályozom a végén. Állami egyetem docenseként és egy magánfőiskola, a BKF rektoraként mit szól ahhoz, hogy 1 millió forint körüli összegre emelné az oktatási tárca a rektori fizetéseket?

– Vegyesek az érzéseim. Pláne, hogy ez csak egy ajánlás, amelyet a leköszönő miniszter üzent meg utódjának. Úgy fogalmazott: helyesnek tartaná, ha a bérkorrekció bekövetkezne. A versenyképes felsőoktatási intézmények nemzetközileg elismert rektorai, akik komoly gépezeteket tartanak működésben, megérdemelnék ezt az anyagi elismerést, de ugyanebben nem vagyok biztos a középszerű, változni és újítani képtelen felsőoktatási intézmények esetében. Magam a teljesítmény alapú bérezés híve vagyok, és azzal értek egyet, ha ezeket a magas fizetéseket az egyetemeknek maguknak kell kitermelniük. Az ajándékpénzek osztogatásának a dinamizmust mellőző felsőoktatásban – azt gondolom – nincs helye.

– Nyugtasson meg, hogy a BKF-en, ahol tandíj címén szemeszterenként közel 230 ezret kell leszurkolniuk a hallgatóknak, a rektor fizetése már elérte ezt a színvonalat.

– Nem érte el. Téved, ha azt hiszi, talicskával hordom haza a pénzt csak azért, mert magánintézményben dolgozom. A törvény szerint járó alapot kapom meg, a vezetői pótlék alku kérdése. Az összeg főleg azon múlik, hogy az iskola fenntartói, akik évente legalább kétszer szóban értékelik a teljesítményemet, hogyan vélekednek rólam.

– Azt akarja mondani, hogy az állami és magánintézményekben kapott fizetésekben nincs nagy különbség?

– Azt. Amiért ez utóbbiakban inkább érdemes dolgozni, az elsősorban az innovatívabb szellem, és a rugalmasabb környezet. Az nekünk bónusz, ha az állami bérkorrekciók a mi fizetéseinket is feljebb tornázzák. A 2002-es, 40-50 százalékkal emelkedő tanári fizetések hatására, a BKF is módosította üzleti tervét.

– Módosítások a tandíjfizetésben is várhatók. Mit szól az utólagos tandíjrendezés ötletéhez?

– Nem tetszik. Szerintem a szolgáltatás igénybevételekor fizessen a diák. Aki ezt nem tudja megtenni, folyamodjon diákhitelhez. Magam az egyszerű megoldások híve vagyok. Különben sem látok tisztán a tekintetben, hogy az állami behajtási rendszer hogyan tudna rendesen működni.

– A távozó oktatási miniszter teljesítményét hogyan értékeli? Illetve érdekelne az is, mit vár a helyébe lépő Hiller Istvántól?

– Magyar Bálint sikerének tartom, hogy olykor intézményi érdekekkel is szembeszállva, rövid idő alatt sikerült átállítania a magyar felsőoktatást a bolognai rendszerre. Nem örültem viszont, amikor a felvételit kivette a felsőoktatás kezéből. Hiller színrelépésétől az oktatásban nem várok földcsuszamlásszerű változást, inkább egy nyugodtabb építkezést.

– Elnézve a miniszteri névsort, nyilván Ön is konstatálta, hogy sok politikus, de kevés szakember kormányoz majd. Ezzel a gárdával hogy valósíthatók meg a Gyurcsány által hangoztatott reformok?

– Ez most elsősorban nem a gárdán múlik, hanem a miniszterelnökön. Azon, hogy meg tud-e valósítani egy következetes stratégiai kormányzást, amelyben a kitűzött célokat be is vasalja. Gyurcsányban e tekintetben látok elszántságot.

– A lobbitevékenység az Ön kiemelt szakterülete. Mit szól a lobbitörvény elfogadásához?

– Gyenge pontjaival együtt is fontosnak tartom, hogy megszületett. Ezzel a tevékenység kikerül a szürke zónából, és a későbbiekben a szabályozás is javítható.