Váratlanul érte a londoni tőkepiaci szereplőket az orosz Rosznyefty hirtelen támad szerénysége. Az olajtársaság ugyanis május elején bejelentette: júliusban esedékes elsődleges nyilvános részvénykibocsátása (IPO) során az eredetileg tervezett 20 milliárd dollár helyett (Figyelő, 2006/16. szám) jóval kevesebbel, 8-10 milliárdos bevétellel is beéri. Az orosz állam tulajdonában lévő – és így a Kreml közvetlen kontrollja alatt működő – Rosznyefty vezetése azzal érvelt, hogy a társaság az elmúlt időszak csillagászatian magas kőolajárainak köszönhetően annyira megerősödött, hogy tervei valóra váltásához immár nincs szüksége minden idők eddigi legnagyobb IPO-jára. Arról ezúttal nem esett szó, hogy a tízmilliárd dollár körüli bevétel alá viszont a cég nem nagyon mehet, mivel valahonnan elő kell teremtenie annak a 7,5 milliárd dolláros nemzetközi bankhitelnek a fedezetét, amelyet tavaly szeptemberben kapott az ABN Amro, a Dresdner Kleinwort Wasserstein, a JP Morgan és a Morgan Stanley konzorciumától. Erre az összegre a cégnek azért volt szüksége, mert „ki kellett segítenie” az államot, amely csak így vásárolhatta meg azt a 10,7 százalékos Gazprom-részesedést, amellyel 50 százalék fölé tornászta tulajdonrészét a gázipari óriásban.
PRÓZAI OKOK. A Rosznyefty azonban csupán részben mondott igazat, amikor a szárnyaló olajárakra hivatkozott. Múlt heti döntése mögött ennél sokkal prózaibb okok is húzódnak. Jelesül: egyes londoni üzleti és politikai köröket jókora aggodalommal töltötte el a Rosznyefty-részvények piacra dobásának híre. Sokan emlékeznek még ugyanis az idei januárra, amikor a Gazprom – aligha kétséges, hogy a Kreml akaratának végrehajtójaként – finoman szólva is politikai színezetű árvitába keveredett Kijevvel, aminek nyomán átmenetileg nem csupán Ukrajna, hanem Európa többi részének gázellátása is bizonytalanná vált.
A kételyeket ráadásul csak fokozta annak az emléke, miként is lett a Rosznyefty a világ egyik legnagyobb olajtársasága. Legnagyobb értékű tulajdonrészét, a Juganszknyeftyegaz olajvállalatot ugyanis a cég 2004 utolsó napjaiban abból a Yukosból hasította ki – egy fölöttébb sajátos körülmények között lebonyolított „aukció” során -, amelyet az állami hatóságok jogi eszközökkel tettek tönkre alig néhány hónap leforgása alatt, egykori első emberét, Mihail Hodorkovszkijt pedig nyolc évre börtönbe csukták. Mindezek után nem meglepő, hogy Bruce Misamore, a Yukos volt pénzügyi igazgatója máris figyelmezette a Rosznyefty IPO-ját – a tavalyi konzorciális hitelfelvételhez hasonlóan – segítő nyugati bankokat. „Az ügyben tanácsadói szerepet betöltő JP Morgan Chase és a Morgan Stanley igazgatóinak és részvényeseinek át kellene gondolniuk, hogy az általuk remélt kecsegtető díjazást leszámítva vajon miért támogatnak olyan részvénykibocsátásokat, amelyek elkobzott javakra épülnek” – fogalmazott Misamore a Financial Timesnak.
Az orosz energiamonopóliumokkal szembeni ellenérzést egy további értesülés is növelte: úgy hírlik, hogy a Rosznyefty vállalattal egy érdekkörbe tartozó Gazprom szeretne részesedést szerezni a Centrica elnevezésű brit energiacégben. A társaság többek között a British Gas gázszolgáltató tulajdonosa, és a szigetország gázpiacának 20 százalékát tartja a kezében, emellett számos Nagy-Britannián kívüli érdekeltséggel is rendelkezik – Belgiumtól Spanyolországon át egészen az Egyesült Államokig. Az oroszok már a spájzban vannak! – riadtak meg a szigetországi energiaellátás függetlenségét féltők. Talán csak Tony Blair nem ijedt meg: a brit miniszterelnök lapértesülések szerint kizárta, hogy kormánya megvétózná a Centrica orosz kézbe kerülését, mondván: London tartja magát az európai piacok megnyitásának kötelezettségéhez.
|
Londoni intés Putyinnak
Még a legtapasz-taltabb befektetőket és brókereket is meglepte a minap Clara Furse, a londoni értéktőzsde (LSE) elnöke (képünkön), midőn április 25-én levelet intézett Vlagyimir Putyinhoz. Már önmagában az is szokatlan, hogy ebben a székben bárki „politikai” állásfoglalásra ragadtatja magát. Még különösebb azonban, hogy az LSE első embere vette a bátorságot figyelmeztetni az orosz elnököt: „komoly károkat okoz” Moszkva tekintélyének, ha továbbra sem engedik beutazni az országba a legnagyobb ottani külföldi befektetőt, William Browdert. A több mint 4 milliárd dollár értékű Hermi-tage Foundation befektetési alapot irányító amerikai üzletembert tavaly novemberben utasították ki Oroszországból, feltehetőleg pusztán azért, mert bírálta az orosz cégek és nagyvállalatok gyenge szakmai irányítását. Levelében Clara Furse úgy fogalmazott, hogy a beutazási tilalom negatívan befolyásolhatja azt a képet, miszerint Oroszország szívesen fogadja a külföldi befektetőket, ráadásul hatással lehet arra is, hogy „miként lesznek képesek orosz vállalatok külföldi tőkéhez jutni”. |
|
|
|
|
FENYEGETŐZÉS. A meccsbe egyébként maga Vlagyimir Putyin orosz elnök is beszállt, amikor az Angela Merkel német kancellárral közösen tartott, április végi sajtóértekezletén képmutatással és kettős mérce alkalmazásával vádolta az orosz energetikai cégek terjeszkedése miatt aggódó nyugati világot. „Ha a Nyugatról van szó, akkor az befektetés és globalizáció, ha viszont rólunk, akkor az az orosz energetikai szektor nyomulása” – fogalmazott Putyin. Oroszországnak és a Nyugatnak meg kellene állapodnia végre a játék szabályaiban – tette hozzá. Majd alig kendőzött fenyegetésként még leszögezte: az orosz cégek „készek új piacok után nézni Ázsiában”, ha Európában ilyen jellegű korlátokba ütköznek.
Mintha csak Soros György megérezte volna, milyen üzenet megfogalmazására készül az orosz elnök, a magyar származású milliárdos üzletember a Putyin-Merkel sajtótájékoztató napjára időzítve afféle „nyílt levelet” jelentetett meg a Financial Times hasábjain. Soros úgy véli, a Rosznyefty tervezett részvénykibocsátása komoly morális és energiabiztonsági veszélyekkel járhat, szerinte ugyanis a közelmúlt történéseit figyelembe véve nem áll meg az az érv, hogy az IPO növeli majd a társaság áttekinthetőségét. „A Rosznyefty az állam eszköze, amely a részvényeseivel szemben mindig is Oroszország politikai céljait fogja szolgálni” – figyelmeztetett a befektető guru, aki szerint Moszkva nem habozik visszaélni monopolhelyzetével. Ráadásul energiafüggőségük gyakorlatilag kiszolgáltatta az európai országokat Moszkva kénye-kedvének – állapítja meg Soros György. Éppen ezért írása végén közös európai energiapolitikát sürget, amelynek révén Oroszország rákényszeríthető lenne, hogy – amennyiben növelni akarja piacait Európában – változtasson az általa diktálni kívánt játékszabályokon, és például írja alá az Európai Energia Chartát.
A Rosznyefty minden jel szerint meghallotta az Európából érkező aggodalmaskodó hangokat. Válaszul pedig máris azt ígéri, hogy néhány héten belül – még a tervezett részvénykibocsátás előtt – egy átfogó prospektust jelentet meg, amelyben részletesen feltárja, miként is került a birtokába a Yukos-vagyon java. A cég azt állítja: a leendő befektetők így „teljes és igaz képet kapnak majd” a vállalatról.