A szekrénymenedzser

Jóllehet, nem varázs-, hanem az úgynevezett bányászszekrény volt a segédeszköz, mégis nevezhető varázslatnak a MetaloBox teljesítménye. A hanyatló nehézipar ugyanis nem sok öltözőszekrény-megrendeléssel kecsegtethette az induló vállalkozót. A bányászszekrény összefoglalóan jelenti azt az ormótlan fémkasztnit, amely az elmúlt évtizedekben vigyázta az ipari dolgozók utcai ruháját – lényegében formai és minőségi változás nélkül -, hogy aztán a rendszerváltást követően rendre a MÉH valamely telepén végezze. Sokakkal ellentétben Major Péter úgy gondolkodott, hogy a nagy kidobálás után hiány lesz ebből a termékből, s az idő, illetve cége eredményei őt igazolták. „Nem állítom, hogy így álmodtam meg a felfutást, mert a kezdés elég kalandos volt, bizony többször majdnem feladtuk” – vallja be utólag.

Addigi életében az iskolai öltözőszekrényen kívül nem nagyon találkozott ezzel a termékkel. A siófoki fiatalember a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján tanult külkereskedőnek, hallgatott néhány félévet egy angol egyetemen is, végül pedig 1996-ban a Külkereskedelmi Főiskolán kapta kézhez a diplomáját. Az akkor megtelepedő multik szívesen látták volna a jó papírokkal kidekorált munkaerőt – nyolc helyre pályázott, s mind a nyolc helyen felvették volna -, ám az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát. „Úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy megpróbáljuk ezt a vállalkozósdit” – mondja. A magyarázat: nem érezte magát jó csapatembernek. Mindig is amolyan „különutas” típus volt – például legelső, sikeres szegedi bölcsészkari felvételije után az eskütételnél hagyta ott a „humán” vonalat.

Az árakkal, illetve a személyes varázzsal operáló „kicsik” közüli kitörés lehetőségét egy nagy ötletben látta, amit viszont egy szerencsés véletlen sodort elébe: tanúja volt egy beszélgetésnek, ahol egy osztrák üzletember panaszkodott arról, hogy Magyarországra települő üzemébe sehogy sem képes öltözőszekrényt találni. Azt gondolta, ez az a pici piaci rés, ahová nem nyomulnak be a nagyok. Előny volt, hogy a magyar piacon mindenki ismerte ezt a terméket, csak azt nem tudták, hogy hol lehet megvásárolni. Néhány raktártechnikai cég mintegy mellékesen gyártott termékén kívül lényegében csak külföldi katalógus-áruházak kínálatából választhatott a vevő.

Major Péter

32 éves, Siófokon született. Külkereskedői diplomával a zsebében feleségével 1997-ben alapította a MetaloBox Kft.-t, amely öltözőszek-rények gyártatásával és kereskedelmével foglalkozik.
Az 50-50 százalék-ban tulajdonos házaspár két gyermeket nevel, kedvenc időtöltésük a családi együttlét, a közös utazások, illetve a MetaloBox jövőjét illető „ötletrohamok”.

UNALMASAN EGYSZERŰ.

Az 1997-ben mindössze 1 millió forint törzstőkével alapított MetaloBox Kft. tulajdonosai ebben a helyzetben kevésbé a termékre koncentráltak – mint mondják, ez olyan egyszerű darab, hogy nagy minőségi különbségeket nem lehet produkálni -, inkább a piacot igyekeztek megdolgozni. A zöldmezős nagyberuházások korában adott volt, hogy az invesztorok gondolkodásában az utolsó helyen álló terméket – amely Major szerint unalmasságában nagyszerű – akkor és ott kínálják, amikor az építtető rájön, hogy az még hiányzik a létesítmény indulásához.

„Egy 386-os számítógépen terveztük meg az arculatunkat, ami akkoriban bőven elegendő volt, hiszen a vásárlóink sem fényes irodákban, hanem az építkezés melletti lakókocsiban fogadtak minket, nem beszélve arról, hogy egy ilyen lesajnált termék esetében eszükbe sem jutott a tendereztetés” – írja le a rajt körülményeit. A tárgyalásokra „kis Polskival” járó házaspár első irodájában egy műanyag kerti garnitúrával igyekezett a komolyság látszatát kelteni, így aztán érthető volt a pánik, amikor az egyik épülő Auchan áruház beruházója bejelentette, hogy meglátogatja őket. „A Flair garnitúra varázsát a barátaink tették teljessé, akiknek az volt a feladatuk, hogy a pezsgő üzletmenetet erősítsék sürgés-forgásukkal” – mosolyog korábbi önmagukon Major Péter. Az első komolyabb megrendelő a pécsi uszoda beruházója volt – egyebek mellett ennek is köszönhető, hogy a cég 1998-ban már nettó 200 millió forintos forgalmat könyvelhetett el, rá egy évre pedig megduplázta azt.

Kezdetben tsz-melléküzemágak viszonylag nomád körülmények között gyártott fémszekrényeit kínálták. Ezeken azonban mára túllépett a piac, hiszen szemben azok 30-40 éves élettartamával a mai vásárlói igény 8-10 évenkénti modellfrissítést preferál. Az árbevételének a felét a MetaloBox megrendeléseiből realizáló bakonybánki BITT Kft. tulajdonosa szerint a két cég partneri kapcsolatában Majorék amolyan „élesztő szerepet” töltenek be. „Eszünk ágában sincs kereskedni a saját gyártmányainkkal, ha valaki ezt, és a piac feltérképezését, sőt még az új modellek tervezésekor az ötleteket is készen kínálja” – mutat rá Kiss Dénes.

A MetaloBox első embere szerencsésnek mondja magát, hiszen többnyire etikus üzleti partnerekkel hozta össze a sors, amit azzal is magyaráz, hogy a termék piaca – egyszerűsége okán – mindmáig nagyon tiszta maradt. „Itt a jobb tényleg jobb, akár a mesében” – mondja. Egyetlen furcsaságként említi, hogy jó ideig a saját beszállítóikkal kellett versenyezniük, mígnem kialakult a kizárólagosan nekik gyártott MetaloBox portfólió. A 37 főt foglalkoztató cég jelenleg két magyar, egy német és egy lengyel gyártóval dolgoztat, illetve egy olasz cég termékeit is forgalmazza.

PIACSZERZÉS

. Időközben megerősödött a konkurencia is: a 20-30 szereplős piac alsó szegmensét képviselő barkácsáruházak mellett megjelentek itthon a több százmillió eurós forgalmú katalógus-áruházak is – ezek gyöngesége azonban Major szerint éppen abban áll, hogy az öltözőszekrény csak egy a több száz termékük közül. „Mi arra törekszünk, hogy az ügyfél minimális energia-befektetéssel hosszú távra tudja megoldani ezt a – valljuk be – perifériális kérdést” – enged bepillantást az üzleti stratégiába. „Ennek érdekében állítottuk csatasorba például a bemutatóbuszainkat is.” A pofonegyszerű ötlet első változata egy lószállítóhoz hasonlatos utánfutó volt, amelybe öltözőszekrényeket építettek, különböző beosztással. Major Péter kezdetben ezzel járta az ügyfeleket, mára viszont egy 60 millió forint értékű, jól felszerelt kamionpark áll a rendelkezésükre. Nem szeretnék bővíteni a termékpalettát: az ipari, az uszodás, illetve az iskolás kínálat lényegében ugyanannak a négy alaptípusnak az aktualizált változataiból áll össze.

Az ügyvezető által mintegy 2 milliárd forintosra becsült hazai fémszekrény-piac nem produkál látványos növekedést, becslése szerint évente közel 5 százalékkal bővül. Ennélfogva manapság – köszönhetően a 200 millió forint értékű raktárkészletnek is – a cégvezetés teljes energiáját a piacszerzés köti le: jelenleg árbevételük 95 százaléka itthonról származik. A fejlődés iránya a közeli – szlovák, cseh, lengyel, román és bolgár – piacok meghódítása. Első lépésként szeptemberben Pozsonyban nyitottak irodát. Ehhez kapcsolódó idei tervük egy saját raktárbázis felépítése mintegy 300 millió forintos beruházással.

„Ma már szinte csak a stratégiára korlátozódik a feladatom, illetve újabb őrült ötleteken meditálhatok” – árulja el a cég vezetője. „Mostanság a szívem csücske a suliBox elnevezésű ötletem, amelyben iskolai értékmegőrző rekeszeket adunk bérbe a szülőknek.” A fiatal csapat – amelynek nagy része az összeszerelés, a kiszállítás, illetve a garanciális javítás terén dolgozik, s például egyetlen éjszaka leforgása alatt képes lecserélni akár 400 öltözőszekrényt – teljesen önjáró, így akár több hétre is magára meri hagyni őket. „Lehet, hogy patetikusan hangzik, de a feleségemmel annak idején sem a pénzcsinálásra vállalkoztunk, hanem a szabadságunkat, a függetlenségünket igyekeztünk megteremteni” – teszi hozzá.