Háttérkép

Kilenc évvel ezelőtti árfolyamcsúcsához közelít a tőzsdén jegyzett legkisebb bank, az Inter-Európa Bank (IEB) árfolyama. A spekulánsok – úgy tűnik – a társaság tőzsdei búcsújára fogadnak. Az utóbbi napokban ismét felröppent spekulációk nem teljesen alaptalanok. Miközben figyeljük, hogy a 3 ezer forintos szintet közelíti az árfolyam, arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Földhitel- és Jelzálogbankban (FHB) birtokolt részvénypakett eladása az IEB profitját 1,1 milliárd forinttal növelte. Ekkora növekmény a tavalyi 2,4 milliárdos nettó eredményhez képest számottevő, de csak részben indokolja az eddigi ralit.

A tőzsde elhagyására utaló szálat felgombolyítva nemzetközi területre vezet az út, a spekulációkat az olasz bankszektor vélt átalakulására lehet visszavezetni. Az IEB jelenleg 85,86 százalékban az olasz Sanpaolo IMI és 9,99 százalékban a spanyol Santander közvetett tulajdonában van (ez utóbbi pakettet közvetlenül a Holneth BV tulajdonolja). Egyes olasz piaci értesülések szerint – az ottani bankrendszer most zajló átalakulásának részeként – a Santander szemet vetett az olasz Capitaliára, így a jövőben a Sanpaolo IMI-vel megszűnhet az együttműködése. Ez pedig az IEB számára azt jelentené, hogy a Santander 9,99 százalékos részesedése a Sanpaolo IMI-hez kerülhet.

Erre nagy az esély, mert az IEB két fő tulajdonosának a viszonyát egy korábbi megállapodás szabályozza, amelyet tavaly egy évre hosszabbítottak meg. Ennek értelmében a Santandernek eladási joga van 2006. május 31-ét követő 30 napon belül a 9,99 százalékos IEB-részesedésére, miközben a Sanpaolo IMI június 30-át követően gondolkozhat 30 napot, hogy él-e vételi jogával.

Ez persze csak elméleti lehetőség, nem biztos, hogy lehívják az eladási és vételi jogokat, ahogyan nem került sor erre sem 2004-ben, sem tavaly. Amennyiben viszont megszületik a megállapodás, akkor jön a nyilvános ajánlat, illetve a Sanpaolo IMI 90 százalék fölé kerül az IEB-ben, amelynek nyomán akár ez a cég, akár a kisrészvényesek kezdeményezhetik a kiszorítást. A kiszorításkor – mivel a potenciális ajánlati árral kapcsolatban még találgatni sem tudunk – egyetlen támpontunk az egy részvényre jutó saját tőke lehet, amely 2939 forint. Amennyiben a Sanpaolo és a Santander ennél magasabb árfolyamban egyeznek meg, úgy ebből elvben a befektetők is gazdagodhatnak. Sokkal magasabb árra azonban kedvező körülmények esetén se számítsunk, kisebbségi részesedések tulajdonosváltása esetén nem jellemző a könyv szerinti érték négy-ötszörösének megfelelő kurzus. Igaz, a régió legolcsóbb üzlete – másfél éve a román BRD kisebbségi részesedésének eladása – is 1,75-ös P/BV-mutatót (ár/könyv szerinti érték) hozott.