Bátorításként értelmezhetik a felügyeleti állásfoglalást a Zalakerámia kisrészvényesei – ismerte el a Figyelőnek Binder István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szóvivője a hatóság múlt héten kiadott tájékoztatójáról. A szervezet ugyanis ebben elismeri, hogy a tőkepiacról szóló törvényben a kiszorításról szóló passzus kétféle értelmezésre is lehetőséget ad. A PSZÁF talányos tájékoztatója ugyanakkor csak az egyik – helytelennek, tulajdonjogi, polgári jogi és befektető védelmi szempontból aggályos – értelmezésről szól. E szerint a kiszorításnál át nem adott, érvénytelenített részvényeket már nem kötelessége a kicsiktől megvennie a kiszorítónak, a papírok eladását a részvénytársaság igazgatóságára testálhatja. A PSZÁF szerint ez a befektetőkre nézve hátrányos értelmezés a hazai tőkepiac nemzetközi megítélése szempontjából is káros. Márpedig a Zalakerámiánál éppen ily módon próbálnak „végezni” a kisrészvényesekkel.
„A felügyelet törvénymódosítást kezdeményezett annak érdekében, hogy a szervezet elképzeléseivel ellentétes, de jogszerű kiszorítás ne a ma jogszabályban lefektetett módon történjék” – ekképp reagált a hatóság állásfoglalására Márton Péter, a Zalakerámia Rt. elnök-vezérigazgatója. „A PSZÁF azért módosíttat, mert az érvényes jogszabály a mi igazunkat támasztja alá, amit jogerős bírósági ítélet is visszaigazolt” – teszi hozzá. A felügyelet állásfoglalása az „alakítsunk bizottságot” kategóriába tartozik, semmire sem jó, bár a jó szándék kétségtelenül kiolvasható belőle” – vélekedik viszont Dióslaki Gábor, a másik fél, a Zalakerámia Rt. 270 ezer darab érvénytelenített részvényének tulajdonosait képviselő Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetségének (TEBÉSZ) vezetője. A felügyelet dolga, hogy a jogszabályokat betartassa – érvel -, amit nem pótol, ha közzétesz egy állásfoglalást.
A TEBÉSZ úgy véli: a PSZÁF szerint is helytelen az a jogértelmezés, aminek alapján a Zalakerámia főtulajdonosa, a Lasselsberger Ceramics Kft. – a kisbefektetők által jogosnak vélt, részvényenkénti 3982 forintos árfolyam helyett – a kiszorítási eljárás során megajánlott 2350 forintot sem fizeti ki azoknak, akik a kiszorítási eljárás során nem adták oda önként részvényüket. Mindössze 1000 forintot szándékozik adni a papírokért – mondván, ez a legmagasabb ár, amit a bevont, majd újra kibocsátott részvényekért egyáltalán kapni lehetett.
Ezt a PSZÁF szerint helytelen jogértelmezést jogerős bírói ítélet erősítette meg a közelmúltban. „Nem lenne szerencsés, ha a Zalakerámia a Figyelő rendelkezésére bocsátaná a bírósági ítélet szövegét, mivel annak elemei a már ma is számos, folyamatban lévő perhez kapcsolódó, fontos információkat tartalmaznak” – hárította el viszont lapunknak az ítélet megtekintésére irányuló kérését a Zalakerámia elnök-vezérigazgatója. Így az ügyben eddig született egyetlen jogerős bírósági ítéletről csupán annyit sejtünk, hogy azt még a PSZÁF sem látta, s hogy abban az áll: a kisrészvényesek kiszorítása során a gazdasági társaságokról szóló törvény (gt) passzusait kell figyelembe venni. Ott pedig sem vételi kötelezettséget, sem árat nem írnak elő a kiszorító nagyrészvényesnek.
Márton Péter rámutatott: ha a Lasselsberger Kft. ki akart volna babrálni a többi befektetővel, várhatott volna még két hónapot a nyilvános vételi ajánlattal. Ekkor nem a kiszorítási eljárás során felajánlott 2350 forintos árat kellett volna fizetnie – ami az ajánlattételt megelőző 180 nap legmagasabb üzletkötési árfolyama -, hanem elég lett volna felajánlania 1965 forintot részvényenként. Ennyi jut ugyanis egy részvényre a Zalakerámia Rt. (nem konszolidált) saját tőkéjéből. Dióslaki szerint mindez csúsztatás, a lényeg az, hogy a TEBÉSZ által hűtlen kezelés, csalás és okirat-hamisítás miatt indítandó büntetőpert, valamint a kártérítés megállapítását kérő polgári pert nagy valószínűséggel megnyerik. A gt szerint ugyanis a részvényeket nem lehet értékük alatt eladni, márpedig azok nem 1000 forintot, de nem is 2350 forintot érnek darabonként, hanem 3982 forintot. Ennyi ugyanis a leányvállalatok saját tőkéjét is tartalmazó egy részvényre jutó könyv szerinti érték.
A felügyelet által is idézett törvénymódosítás annyiban rendbe teheti a zűrzavart, hogy egyértelműen kimondja: a cégcsoport konszolidált saját tőkéje alapján – esetünkben 3982 forinton – kell kifizetni a kisrészvényeseket. Azt azonban nem teszi egyértelművé, hogy a kiszorító nagyrészvényesnek ki kell-e fizetnie a kisrészvényeseknek az ellenértéket akkor is, ha azok nem adják le önként a részvényüket. (Persze esetünkben épp azért nem adták le, mert nem a 3982 forinttal kínálták meg őket.) Az pedig továbbra is kérdés, hogy a jövőbeli kiszorítások esetében alkalmazandó módosítás segít-e a Zalakerámiával pórul jártaknak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
