Az a képzeletbeli befektető, aki 1950-ben olyan taktikával tett be az amerikai S&P 500-as index cégeibe 10 ezer dollárt, hogy minden év novemberében beszáll, majd májusban eladja részvényeit, 1995-ben már 492 ezer dollár boldog tulajdonosa lehetett. Az a társa viszont, aki ugyanekkora összeget május és október között tartott a tőzsdén, s a fennmaradó időszakban vette onnan ki, 25 év múltán még az eredeti pénzt sem tudta felmutatni: szerény 9700 dollárnál tartott. Ez a tőzsdei körökben gyakran idézett példa illusztrálja talán a legszemléletesebben azt a jelenséget, melyet a világ sok vezető börzéjén feljegyeztek: nyáron igencsak vigyázni kell a részvényekkel, télen sokkal gyakrabban van esély nyereség elérésére.
 |
|
A csúcsrajárás főbb okai
• Enyhülő inflációs félelmek
• Mérséklődő kamatemelési várakozások (4,5 százalék alatt a tízéves kötvényhozam)
• Bizalom az új Fed-elnök, Ben Bernanke iránt
• Öthavi mélyponton az olajár
• Szezonális pszichológiai hatás: túléltük az októbert, jöhet az év végi emelkedés
• Kedvező cégeredmények |
|
|
|
|
NÉGY HÉT FELFELÉ. A jelenséget bemutató mondóka Londonban és a Wall Streeten is ugyanúgy indul: „Sell in May and go away.” Az eladás időpontja tehát nem kétséges, a folytatás azonban többféle. Akad olyan versike, amely már szeptemberre visszavételre biztat, de a többség valamilyen neves novemberi naphoz köti az újbóli részvényvásárlást. A tőzsdei számmisztikában nemigen hívők is kénytelenek elismerni, hogy van valóságalapja a jelenségnek, ha pedig sokan hisznek benne, az még erősítheti is a trendet: az újabb és újabb novemberi vásárlók felfelé nyomhatják a piacokat.
Természetesen senki sem állítja, hogy ez volt a legfőbb oka az amerikai piacok elmúlt hetekben tapasztalt egyértelmű erősödésének, mindenesetre tény, hogy a mutatók négy egymást követő héten is felfelé tartottak, s múlt pénteken mind az S&P 500, mind a Nasdaq Composite index négy és fél éves csúcsra jutott. A hangulat kedvezőnek tűnik, a befektetők egyre inkább elhiszik, hogy a szokásosnak tekintett év végi emelkedés, az úgynevezett Mikulás-rali ezúttal sem marad el.
 |
|
A négy és fél éves csúcs azonban nem azt jelenti, hogy valami fergeteges részvényvásárlási roham indult volna be. A főbb amerikai mutatók az elmúlt évet meglehetősen szűk sávban töltötték, a 2005 eleji értékhez képest plusz-mínusz néhány százaléknál nagyobb mértékben csak pár napra távolodtak el. A sáv tetejének elérése automatikusan csúcsnak számít, nagyjából annyi évesnek, amennyivel eltávolodtunk 2001-től. A nagy internetlufi kipukkadása után a szakadás 2001 nyarán érte el a Nasdaqnál a most is jellemző 2200 pontot, ezért ha a következő fél évben az index egy helyben áll, majd emelkedik 1 százalékot, az rögtön ötéves csúcsnak számít majd.
Ettől függetlenül tény, hogy az utóbbi hónapokban javultak a tőzsdei körülmények. Kicsit csökkentek az inflációs félelmek, hangyányit jobbak lettek a cégeredmények a várakozásoknál. Kiderült, hogy a piac által leginkább támogatottnak tűnő ember lesz Alan Greenspan utódja a világ legbefolyásosabb jegybankja, a Federal Reserve élén, befejeződött az olajár kitartó drágulása – a 100 dolláros olaj rémképe ugyanúgy kiárazódott, mint a hurrikánok gazdaságlassító hatásától való félelem.
|
|
Bernanke kitűnő befektető
 |
|
|
Csodálkozással vegyes elismerés volt az amerikai tőzsdei szakírók reakciója arra az információra, mely az új jegybankelnök befektetéseiről szólt. Kiderült ugyanis, hogy Ben Bernanke egyetlenegy részvényt tulajdonol, ráadásul egy olyat, amit igen sokan nagy ívben kerülnek a Wall Streeten. A cég ugyanis az az Altria Group, korábbi nevén Philip Morris, amely folyamatosan megosztja az elemzőket és befektetőket. Sokan már lelkiismereti okokból sem vennék meg soha a legnagyobb dohánygyár papírját, míg mások attól félnek, hogy bármikor hatalmasat bukhatnak vele. Tény, hogy a cég története során többször is összeomlott a papír árfolyama – a legdurvább eset 1993-ban történt, amikor 40 százalékkal vágták le hirtelen a Marlboro árát, de különböző perek miatt az elmúlt években is többször padlóra került a papír -, viszont hosszabb távon nézve ez a cég a legjobb befektetések közé tartozik. Az Altria az S&P 500-as index legnagyobb osztalékfizetője, 1957 óta évi 20 százalékot közelítő hozamot tehetett zsebre az, aki tartotta a dohányrészvényt. Mindehhez a hírmagyarázók nem sok frappánsabbat tudtak hozzátenni annál, hogy ha Bernanke hasonló sikerrel végzi majd Fed-elnöki munkáját, mint ahogy a részvénykiválasztásnál döntött, igazán jó kezekbe kerül az amerikai monetáris politika. |
|
|
|
|
CSAK KICSIT OLCSÓ. Úgy tűnik, az önmagukban nem igazán piacmozgató aprócska hírek és változások összeálltak annyira, hogy kimozdítsák a piacokat enyhén felfelé. Persze van még valami: a nagy álldogálásban kiderült az is, hogy a cégeredmények lassuló ütemben ugyan, de nőnek, s ez így lesz jövőre is. Ha pedig az árfolyamok nem mennek fel, a piac a mindenható P/E-mutató (árfolyam/eredmény) alapján egyre olcsóbbá válik. A jelenlegi üzemi eredményekkel számolt P/E 16-os értéke kicsit alacsonyabb a historikus átlagnál. Ez talán vételre csábító lehet, de arra sem árt figyelni, hogy a 2006-ra várt profitbővülés is visszasüpped a történelmileg megszokottnak tekinthető 5-7 százalékos sávba. Valószínű, hogy lassul, vagy megáll a kamatemelési sorozat is, ezzel a kamatszint is nagyjából ott landolhat, amit historikusan átlagosnak lehet nevezni. Ebből aztán nehéz lehet arra következtetni, hogy további nagy emelkedésnek tézünk elébe, igaz, legalább azoknak sincs sok muníciójuk, akik mindig piaci összeomlásról vizionálnak.
Túl izgalmasnak ez alapján nem ígérkezik a most csúcsra járt amerikai piacok következő éve, legalábbis indexszinten. Ha viszont lemegyünk cégszintre, érdekes dolgokat találunk. A technológián belül is feltűnő a korábbi kedvencek látványos bukása, s az újak üstökösszerű emelkedése. Miközben az újítással nem foglalkozó Dell Computer sokéves mélypontokra esik, a divatcéggé lett Apple sokszorozza értékét. A PC-üzlet önmagában ma szinte bélyeg, a sikerhez internet, vezeték nélküli technológia, vagy multimédia kell, sőt inkább a háromból legalább kettő. Persze minden sikeres cég külön történet, néha egy termékkel is le lehet tarolni a piacot (lásd Apple: iPod), s az is törvényszerű, ha valaki öt év „királykodás” után megismerkedik a növekedési korlátokkal (eBay). A befektetők számára mindenesetre jó lecke, hogy szinte alig változó indexekkel párhuzamosan néhány hónap alatt mekkora mértékben tudnak megváltozni a cégek értékei: lesajnált kispályás emelkedik a csúcsra, és a nagyok egyike huppan a második vonal aljára. Valószínű, hogy e trendek megjátszása lehet továbbra is a legeredményesebb befektetési stratégia az amerikai piacokon.
