Ez már nem az az időszak, amikor a cégeredmények utólag igazolják a korábbi periódus emelkedését – akár ez is lehet a héten véget ért harmadik negyedéves tőzsdei gyorsjelentésszezon tanulsága. Nemcsak azért, mert a profitbővülés jóval visszafogottabb, mint egy évvel ezelőtt – az A kategóriás cégek első kilenc havi 437 milliárdos eredménye „csupán” 18 százalékkal magasabb az előző évinél, ráadásul a harmadik negyed profitja kisebb a másodikénál -, de amiatt is, hogy nincs mit igazolni: a féléves jelentések érkezte óta a BUX semmit sem emelkedett. Pontosabban közben még szép új csúcsokat döntött, de mára visszaesett nyár végi szintjére.
CSENDESEN. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a hangulat borús lenne. Noha bizonyos rövid időtávokon a régióban a BUX esett vissza a legnagyobb mértékben, ám ezt két körülmény miatt nem érdemes túldramatizálni. Egyrészt a felfelében is a pesti börze volt a legjobb, másrészt a gyorsabb mozgást főként az okozza, hogy a magyar index teljesítményét 60 százalékban két papír (a Mol és az OTP), közel 90 százalékban pedig a legnagyobb négy határozza meg. A hangulat tehát ma inkább csendesnek, melankolikusnak tűnik, mint súlyosan depressziósnak. A piaci trendet meghatározó nagy külföldi befektetők jórészt kivárnak: ha semmi sem változik az év végéig, akkor is kitűnő hozamokat tudnak majd felmutatni, eladási kényszer pedig nincs – a pénzkivonás lényegében megállt, vagy minimálisra csökkent. Vevők akadnak, aki ki akar szállni, most ki tud, mégpedig anélkül, hogy drámaian leverné az árat.
Mivel a budapesti ármozgásokat döntően a nagy alapok aktivitása határozza meg, azokét pedig az, hogy a befektetők éppen hozzák az alapba a pénzt, vagy kifelé viszik onnan, az előttünk álló időszakban az egyes papírok nagy valószínűséggel eltérő teljesítményt mutatnak majd. Míg az alapokba történő brutális pénzbeáramlás – láttuk ezt az elmúlt két évben jó sokáig – szinte folyamatos vételeket okozott, s a néhány hetes pénzkivétet is azonnal követni lehetett a BUX-görbén, a kivárásnak is vannak előnyei (lásd külön).
 |
|
A kivárós időszak előnyei
NAGYOBB FIGYELEM. Amíg semleges a pénzáramlás, vagyis se vételi, se eladási kényszer nincs, a piacnak van ideje a fundamentumokra figyelni. Ahol az alapkezelők úgy látják, hogy csökken a kockázat, vagy javulnak a kilátások, vesznek, ahol pedig az ellenkezőjét tapasztalják, eladnak. Esnek azok a papírok, amelyeket korábban irreálisan magasra repített a pénzbeáramlás által táplált optimizmus, s emelkedhetnek azok, amelyeket korábban ok nélkül mellőztek az alapkezelők.
VISSZAIGAZOLÁS. Nem rossz az, ha néhány hónapig nem egyértelmű a pénzáramlás: kicsit fel, kicsit le, de ha összességében a piac nem esik, az alapvetően jó jel. Azt mutatja, hogy az elmúlt két év emelkedése jogos volt, beárazódott. A túlzásból visszakorrigált a piac, de a befektetők – a feltételek változatlanságát feltételezve – elfogadják, reálisnak tekintik a jelenlegi árfolyamokat.
NYUGALOM. A fentiekből az is következik, hogy ha nincs romlás a cégek gazdálkodásában, s nem változik negatív irányba az általános befektetői hangulat a feltörekvő piacokon, akkor a magyar részvénytulajdonosok viszonylag nyugodtan alhatnak. |
|
|
|
|
A globális kockázatvállalási hajlandóság változása természetesen most is kérdéses, de a gyorsjelentési szezon végeztével legalább a hazai cégek eredményességét illetően tisztábban lehet látni. Az OTP negyedéves számaiból nagy vonalakban annyit érdemes leszűrni, hogy a bank halad kitűzött célja felé. Három hónap alatt 41 milliárdos rekordnyereség, jókora növekedés a díj- és jutalékbevételeknél, kitűnő teljesítmény a bolgár leánybanknál. Tovább is lehetne sorolni a pozitívumokat, ezeket azonban az OTP-részvény árfolyama már tükrözi. A továbbiakban arra lehet számítani, hogy a papír enyhén felülteljesítő lehet, vagyis jó hangulat esetén verheti a BUX-ot, rosszban pedig talán kevésbé esik majd annál.
Ezt főleg a miatt állítja egyre több elemző, mert a Molt tartják jelenleg a sebezhető pontnak, a nagy kockázatnak. Azt már a korábbi hetekben tudni lehetett, hogy a cég eredményességét alapvetően meghatározó finomítói árrések hirtelen visszaestek. Ez persze gyorsan meg is fordulhat, de jól jelzi a piac bizonytalanságát. A Mol gyorsjelentése azonban ettől függetlenül csalódást okozott, mivel a kedvező iparági környezetben sem tudta hozni az elemzők által várt számokat. Noha a 12 milliárd forint körüli elmaradást egy 8,6 milliárdos egyszeri tétel csúfította, egyértelművé vált, hogy a magas olajárak terhét nem tudta teljesen a fogyasztókra hárítani a cég. A verseny a következő időszakban is erős marad, ami a Mol piaci részesedésének zsugorodását okozhatja.
A Richternél a helyzet sokkal egyértelműbb, s a leginkább hasonlít a korábban említett „az eredmény követi az árfolyamot” jelenségre. A papír szeptemberben járt 40 ezer forint felett, akkor, amikor véget ért az a negyedév, amelynek kitűnő számairól novemberben a cég beszámolt. Tetszik, vagy nem, ma a Richter a nagybefektetők szemében elsősorban „Russia play”, az orosz piac megjátszására leginkább alkalmas papír. A vártnál jóval magasabb oroszországi eladásokhoz hatékony költségkontroll járult, az eredmény pedig a várakozások több mint 10 százalékos túlteljesítése a nettó profit soron. Ha a régió megítélése nem romlik, a Richter papírja sok szakértő szerint nagy valószínűséggel további emelkedésre van ítélve, legalábbis a következő gyorsjelentésig.
 |
|
BEHATÁROLVA. A Magyar Telekom ismét bizonyította, miként lehet a legtöbbet kihozni abból a kevés lehetőségből, amely számára növekedést kínál. Ettől még nem fog a papír sokat emelkedni, de az osztalék miatt lefelé még inkább behatároltnak tűnik a pálya, legalábbis addig, amíg nem élednek fel a kamatemelési várakozások. Az Egis szintén várakozás feletti eredményt produkált, a Richterhez hasonló okokból kifolyólag.
A második vonalban a befektetők nem szoktak hozzá a kellemes meglepetésekhez, ezúttal is vegyes volt a kép. Meglepően jó lett a Fotex eredménye, az ingatlanhasznosítás felé forduló csoport esetében a befektetőknek el kell ismerniük: az irány helyes. Nagyon régen volt példa a cégnél félmilliárd forintot meghaladó profitra; más kérdés, hogy a pontos okok nem igazán derülnek ki a jelentésből. Annyi biztos, hogy a szigorú költségkontroll itt is tetten érhető, az pedig megkockáztatható, hogy a sokáig csak szenvedő Fotex-csoport történetében fordulópont az idei év.
Szintén meglepően kedvező eredményt publikált a Démász, s az osztalékpolitika alapján ennél a papírnál is erősebben tűnik az emelkedési potenciál az esés kockázatánál. A BorsodChem kissé elmaradt a várttól, de nem sokkal azután, hogy a társaság vezére a túlzott optimizmustól óvta az elemzőket, most a cég alulértékeltségére hívta fel a figyelmet. Csalódást okozott a Rába és az FHB teljesítménye, s a Globus vártnál nagyobb vesztesége sem örömhír.
Aki arra számított, hogy a háromnegyedéves gyorsjelentések szezonja egyértelmű iránymutatást ad majd a piacnak, most minden bizonnyal csalódott. A számok semmiképpen sem vetítenek előre újabb nagy emelkedést, igaz, esésre sem utalnak. A befektetők továbbra is akkor járnak a legjobban, ha a friss céghírek mellett kiemelten figyelik a feltörekvő piacok kockázatát mutató indikátorokat, valamint a nálunk befektető alapok pénzáramlását.
