Szinte más sem foglalkoztatja mostanában a Wall Streetet, mint az, vajon milyen hatással lesz a hurrikánszezon az Egyesült Államok gazdaságára és a monetáris politikára. A Katrina és a Rita nyilvánvalóan fékezik a növekedést, hiszen több millió ember veszítette el a munkahelyét, megsemmisült sokmilliárd dollár értékű lakóingatlan és egyéb vagyon. Ráadásul az energiaárak meredek emelkedése miatt az infláció is megugrott.
Mindezek nyomán az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed döntéshozói között el is indult a vita, hogy a fejlemények hatására lassul-e az aktuális termelékenységnövekedés. Némelyek úgy vélik, hogy igen, és az igazuk alátámasztásául arra hivatkoznak: visszaestek a számítógépekre és egyéb, a hatékonyságot javító eszközökre fordított céges kiadások. Mások ellenben jobbnak ítélik a helyzetet, s kevés jelét látják a lassulásnak.
Sebességhatár
A vita kimenetele nagy hatással lehet mind a gazdaságra, mind a Fed politikájára. A termelékenységjavulás ütemének csökkenése ugyanis lejjebb viszi a gazdaság „sebességhatárát”, vagyis azt a tempót, amellyel a gazdaság tartósan növekedhet anélkül, hogy felszökne az infláció. A Fed arra kényszerülhet, hogy miután szeptember 20-án – sorozatban immár a tizenegyedik alkalommal – 25 bázisponttal, 3,75 százalékra emelte az irányadó kamatot, az árnyomás féken tartása érdekében még többször megismételje ezt a lépést.
Az utóbbi néhány évben határozottan gyengült a termelékenység növekedése: az éves ütem 2003 harmadik negyedében még 5 százalék volt, az idei második negyedévben viszont már csak 2,2 százalék. Az ilyenfajta fluktuáció azonban teljesen normális velejárója a gazdaság ciklikus alakulásának. Fontosabb ennél, hogy milyen a hosszú távú trend. Közgazdászok ezt nevezik fenntartható ütemnek – ám éppen ez az, amit a gazdaság hullámzása közepette roppant nehéz megállapítani.
Alan Greenspan, a Fed elnöke még a kilencvenes évek közepén az elsők között ismerte föl, hogy a hosszú távú termelékenységnövekedés gyorsulni kezdett, amiben akkoriban sokan kételkedtek, a Feden belül és kívül egyaránt. Újabban viszont Greenspan valamivel óvatosabban mond véleményt arról, hogy meddig is tarthat a termelékenységi forradalom.
Revideált mövekedés
A Fed tisztségviselőit a 2002-től 2004-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági adatok revíziója késztette a kérdés újragondolására. A számok arról árulkodnak, hogy az említett három esztendőben a gazdaság kicsivel lassabban gyarapodott, mint azt eredetileg becsülték. Éppilyen fontos, hogy az új adatok szerint a beruházások értéke 2003-ban és 2004-ben is sokkal alacsonyabb volt a kezdetben kimutatottnál.
Néhány Fed-vezető ma már csak 2,25 százalékra teszi az elmúlt időszak termelékenységnövekedési rátáját, pedig azt korábban még 2,50 százalékosnak vagy annál is magasabbnak gondolták. Ha a felülvizsgált adat a helyes, az azt jelenti, hogy a gazdaság sebességhatára – azaz a fenntartható növekedés ütemének maximuma – közelebb van a 3,0 százalékhoz, mint a 3,5-hez. A közgazdászok egy része viszont azzal érvel, hogy a munkavégzés hatékonyságát nem kizárólag a technológiai kiadások határozzák meg, azok mellett tekintettel kell lenni az adott eszközök felhasználásának mikéntjére is. „A technológia persze fontos szerepet játszik a termelékenység javulásában, de igazi hajtóerőként az üzleti folyamatban bevezetett változtatások szolgálnak” – hangoztatja Martin N. Baily, aki Bill Clinton elnöksége idején a Fehér Ház vezető közgazdásza volt. Mindezek alapján a ma a washingtoni Institute for International Economics nevű elemző központban dolgozó Baily úgy véli, az amerikai termelékenységnövekedési ráta 2,5 és 3,0 százalék között van.
Ugyancsak lényeges tényező a versenynyomás. A McKinsey rövidesen kiad egy, az autóiparral foglalkozó tanulmányt, amelyben éppen erre helyezi a hangsúlyt, megállapítva, hogy az amerikai autógyárakat a japán konkurencia kényszerítette hatékonyságuk javítására. Az egyre globálisabbá váló gazdaságban az ilyen nyomás aligha szűnik meg egyhamar.
Az elmúlt tíz évben Greenspan és kollégái számára a gazdaság hajójának kormányzásában nagy segítséget jelentett az erős termelékenység, amely lehetővé tette az alacsony inflációval párosuló gyors növekedést. Most, hogy a 79 éves elnök távozni készül posztjáról, a Feden belül néhányan attól tartanak, hogy elpártolt tőlük a szerencse. Ha igazuk van, az amerikai gazdaság kemény időknek nézhet elébe.
