Három és fél órát zötykölődött a vonaton az edelényi nyugdíjasok küldötte – egy agilis hatvanas úr -, hogy elmondja, mi mindent javasolnak a kisváros idős lakói az ország állapotának javítására. A Nemzeti Konzultáció Madách téri központjában udvariasan tudatják vele: nem elég csak úgy besétálni az ajtón, a fogadóórára előre be kellett volna jelentkeznie. Némi zsörtölődés után mégis kap tizenöt percnyi meghallgatást Kudlik Júliától. És dől belőle a szó – a szóvivő asszony kimérten jegyzetel. „Emeljék fel a minimálbért, az orvosokat ne engedjék kivándorolni…” Kicsit vitatkoznak arról, vajon van-e nálunk háborús hősök napja, avagy nincs, a küldött mindenesetre amellett kardoskodik, hogy legyen.
Kudlik Júlia konzultál. Ötletek a Fidesz-kampányhoz.
A ma is közszeretetnek örvendő egykori tévés személyiség kissé fáradt, de láthatóan élvezi a feladatot. Pedig eddig több száz településen járt a busszal, s a központban is többnyire ő tartja a frontot: fogadja mindazokat, akiket feszít a mondanivaló. Jött már feltaláló, s a Delta egykori műsorvezetőjében bízva átadta a dokumentációt: miképpen lehet vízből üzemanyagot előállítani. Az 5-ös busz egyik sofőrje, egy valóságos „hobbi-alkotmányjogász” tételesen leírta, milyen változtatásokra szorul az alaptörvény – a dokumentumot Pozsgay Imre, a testület alkotmányügyi felelőse kapta továbbgondolásra. Egy szigetelési vállalkozó arról próbálta meggyőzni Kudlik Júliát, mennyi energiát lehetne megspórolni, ha az ő módszerét alkalmaznák országszerte. „Igen komoly gazdaságszervezési elgondolásokat is megosztott velem egy úr, őt Matolcsy Györgyhöz és Navracsics Tiborhoz irányítottam” – magyarázza a konzultáció nagyasszonya. A felvetésre, hogy ők a Fidesz prominensei, annyit mond: „ehhez ők értenek”.
A KONZULTÁCIÓ ÉVE. Az új retorika szerint az „emberekkel” folytatott párbeszéd idei hulláma azzal indult, hogy Orbán Viktor szokásos februári országértékelő beszédében új programot hirdetett: „2005 legyen a konzultáció éve”. Ennek nyomán – Orbán Viktor magánszemély javaslatára – alakult meg nyolc neves értelmiségi és közéleti személyiség részvételével a Nemzeti Konzultációs Testület, amely az országos konzultáció, a faluparlamentek, és az Új Budapest Központ munkáját segíti. „Önnek is joga van beleszólni a jövő alakításába” – biztatta a három és félmillió háztartásba kiküldött kérdőív az állampolgárokat, azt sugallva: ezt a jogot eddig tőlük elbitorolták. Hogy kik? Hát a politikusok. Mert kisajátították a közügyekbe való beleszólás és a döntés jogát. S mi lett a közéletből? Marják egymást a pártok. Az emberek pedig csalódottak. Ez a fogyaszthatóan egyszerű gondolatmenet a summája a testület márciusi megalakulásakor kiadott nyilatkozatának, amelyben azt ígérték: „mindenkit meghallgatunk”.
Azóta a prominens tagok négy adománybusszal járják az országot – meghívásukat Orbán Viktor öt alkalommal elfogadta. A sajtófelelős impozáns számokat sorol: hétszáz településen és a központban eddig másfél millió emberrel találkoztak. (Ez úgy jön ki, magyarázza a kommunikátor, hogy egy-egy helyszínen 25-50 fő várta a buszt, ezenkívül öt városban nagyszabású rendezvényt szerveztek, amelyen meghívottként részt vett Orbán Viktor – itt ő az abszolút szorzó.)
„Nagy a munkanélküliség, nem tudjuk eladni a tejet, senki nem védi a mezőgazdasági piacot” – ezek a vidéken mindenütt hallható panaszok. S hogy mi lesz a temérdek konzultáció eredménye? Decemberben a testület tagjai összeállítanak egy témák szerint csoportosított vélemény-gyűjteményt – részletes jelentést a közhangulatról -, amelyet átadnak majd minden pártnak, és a 2006-ban megalakuló új kormánynak. Kudlik Júlia szerint két tanulság már most látszik: ma Magyarországon nem a magyar ember az első, hanem az unió, és itt csak az összefogás segít. Ezzel kampányolhat a Fidesz jövőre.
KORMÁNYZATI VÁLASZ. A kommunikációs versenyben kitartóan a Fidesz nyomában kaptató kormányoldal – érthető okból – nem a „mit tett értünk az ország, ön miben csalódott, mitől fél” típusú közhangulat-szondázásban érdekelt, inkább a „jövő nagy dilemmái” felé fordítaná a lakosság figyelmét. A miniszterelnök stábja érzékelte, hogy a Fidesz civil külsőségekbe burkolt kommunikációs offenzíváját nem nézheti tétlenül. A 100 lépés program lakossági népszerűsítése emiatt kapott erőteljesebb interaktív jelleget: a kormány tagjaira 159 helyszínen összesen 5-6 ezer ember volt kíváncsi. Ennek ismeretében pedig még inkább indokolt a kérdés, hogy érdemes-e ilyen hatástalan mosolykampányra eltapsolni 150 milliót. Ha lehet, még nagyobb érdektelenség fogadta a kormány hat kérdéses sms-akciójának eddig „fejezeteit” – már ami a válaszolók számát illeti -, igaz, a nyári uborkaszezonban sikerült némiképpen tematizálni a médiát a harmadik gyermek nemének megválasztásának, illetve a minimális alkoholfogyasztással történő autóvezetés engedélyezésének a felvetésével. Az MSZP finanszírozza emellett azt a telefonos kampányt, amelynek során év végéig minden vezetékes előfizetőt felhívnak, és Gyurcsány Ferenc előre rögzített kiselőadását lehet meghallgatni a 100 lépésről és a korszerű baloldalról. Mindenesetre a miniszterelnök és a kormány tettrekészségére építő kommunikáció eredményessége egyelőre elmarad a populizmust célzottan alkalmazó Fidesz-marketing mögött.
Csak részben kell komolyan venni, hogy a politikusok meg akarják hallgatni az embereket – állítja Karácsony Gergely, a Medián Közvélemény-kutató Intézet kutatásvezetője. Úgy véli: a politika szereplői jól érzékelik, hogy az emberek megcsömörlöttek és apolitikussá váltak, ezért most minden azon múlik, melyik párt képes több embert aktivizálni a közönyösök és bizonytalanok tömegéből. A posztmodern politikai kampányban a jól felépített médiaszereplés már nem elég a sikerhez, egyre nagyobb szerepet kap a direkt marketing. Ám ha a politika valóban kíváncsi arra, mit gondolnak az emberek, akkor a közvélemény-kutatást magas szakmai szinten elvégezni képes intézményekre bízzák.
