Gazdaság

Középfölde azé, aki megműveli


Középfölde azé, aki megműveli 1

Azok, akik nem érik be a “Elvis-dalok gregorián kórussal” típusú “izékkel”, vagy a “Carmina Burana diszkórit-musban” eretnek felfogással, nos, ők úgy veszik majd magukhoz A Gyűrűk Ura – A király visszatér filmzenét, mint a tündekenyeret a kis hobbitok. Mivel a korábbi részekhez (A gyűrű szövetsége, A két torony) is önálló soundtrack jelent meg, természe-tesnek vettük, hogy a promóciós háborút ezúttal is felvértezik majd a lélektani hadviselés egyik legtökéletesebb fegyverével, a filmzenealbummal.

A soundtrackek tényleges divatja az Arizonai álmodozók és a Pulp Fiction című mozikkal kezdődött, természetes volt, hogy A Gyűrűk Ura alkotói sem hagyják ki ezt a ziccert, főleg akkor, ha a zeneszerző az a Howard Shore, aki korábban a Bárányok hallgatnak és a Philadelphia című alkotásokkal már komoly szakmai tekintélyt vívott ki magának. (Tolkien művének zenés adaptációjához Shore már nem támaszkodhatott kizárólag a szakmai rutinjára, számos IX. századi ős-kottát is tanulmányozott.)

A film első részének zenéje pedig (amely a 74. Oscar-díj átadáson már elhozott egy szobrocskát), felújította azt az ál-vitát, hogy “ki a legjobb filmzeneszerző széles e galaxisban”? John Williams, James Horner vagy Howard Shore.

Nos, nem foglalunk állást, viszont megemlítjük, hogy az album kitüntetett pillanatai közé tartozik a The Steward Of Gondor című tétel, Billy Boyd ihletett előadásában. Továbbá: szimpatikus, hogy a korábbi részek emblematikus motívumai (például a Concerning Hobbits, vagy a a Foundations Of Stone című víziók nem terpeszkednek el az új korongon. Mindhárom lemez önálló entitás, saját szerkesztési elvekkel, mégis, egybetartozóak az albumok.




Paraméterek 
A Gyűrűk Ura – A király visszatér; Soundtrack • Warner 72 perc, 19 szám • Poptőzsdei árfolyam: *****

A zene ezúttal is pontosan leköveti a történet hangulati változásait, és csak annyira hatásvadász, amennyire az egy heroikus alkotástól elvárható. Nincs tele kórusokkal, a szférák hangján szóló “nem evilági lények” énekével; a jól karbantartott, és megfelelő ízléssel komponált lemezt elkerülte a giccs “sötét démona”. Az albumot tiszteletbeli hobbitoknak ajánljuk, és azoknak a pároknak, akik szeretnek kockás plédbe takarózva “együtt olvasni”.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik