Gazdaság

Az ÁPV Rt. gazdálkodása 2001-ben – Valóságos krimi

Fordulatos történet kerekedik az ÁPV Rt. tavalyi működéséről szóló számvevőszéki jelentés alapján.

Kettőt fizet, egyet kap – áll a fordított mondás a CW Bank hányattatott sorsú székházának históriájára, amelyről az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) a vagyonkezelő holding tavalyi működéséről szóló jelentése tudósít.

A CW Bank – a Magyar Nemzeti Bank népköztársasági időkből származó titkosszolgálati ügyeiről elhíresült volt bécsi leánybankja – az évek során 85 milliárd forintos veszteséget hozott össze. Ezt a summát azonban megtoldotta a demokráciában dúló presztízsharc. Pénzügyminisztersége idején Járai Zsigmond többszöri beavatkozással sem hagyta eladni a CW azóta is üresen kongó bécsi székházát, nehogy a korábbi vezetésű jegybanknak némi sikerélménye legyen a csődgondnokságban. Végül, 2000 júliusában a kormány a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (KVI) vetette meg a Kärtner strassei ingatlant, mégpedig a piacon kínált utolsó vételárért, 6,5 milliárd forintért.

Az ÁPV Rt. gazdálkodása 2001-ben – Valóságos krimi 1Ám a KVI-nek nem volt pénze. A szükséges összeget az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. “teremtette elő” még abban az évben – költségvetési támogatásból. Lapunk értesülése szerint ennek elszámolását a székházvételt elrendelő kormányhatározatra hivatkozva “rendezték”. A boldog tulajdonos KVI azonban meg kívánt szabadulni a székháztól. Hogy, hogy nem, a vevő az ÁPV Rt. lett, amely – másodszori fizetségként – három ingatlant adott cserébe (a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt. által bérelt földet, herceghalmi külterületei földeket, valamint a fővárosi Külső Váci úton lévő volt laktanyát), megtoldva mindezt a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft.-vel. Hab a tortán, hogy 2002 elején lépett hatályba az a törvény, amely szerint valamennyi ÁPV Rt. és KVI által kezelt föld a Nemzeti Földalaphoz került.

A portfóliócserét 2001 júliusában hagyta jóvá az igazgatóság, s bár az átadott csomagban 3325 hektár föld szerepelt, még mindig adódott 403,7 millió forint hátralék a CW-székház vételárából. Itt jött a képbe a CD Hungary (CDH) Rt., amelynek privatizációjáról pár hétre rá, augusztusban kötötték meg az egyezséget az OTP Ingatlan Rt.-vel. A diplomatalakásokat kezelő cég 774,5 millió forint osztalékkal tartozott az ÁPV Rt.-nek. A hátralékot a privatizáció során a vagyonkezelő elengedte, ebből az említett 400 milliós különbözetet a CDH Rt. közvetlenül a KVI-vel rendezte, méghozzá nem is készpénzben.

Az ÁPV Rt. 18,2 milliárd forintért adta el a CDH Rt.-t (egyetlen megtartott aranyrészvény kivételével), ebből folyt be a tavalyi teljes privatizációs bevétel 51 százaléka. A vagyonbecslés során 20,4 milliárdra taksálták a portékát, ám a számvevők sem a felértékelésről szóló tanulmányt, sem az ennek költségeiről szóló nyilvántartást nem találták meg az ÁPV Rt.-nél.

Kilenc hónappal később az immár az OTP-csoportba betagolt CDH Rt. – a bank ezzel együtt megkapta Simicska Lajost, aki az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) éléről nem sokkal korábban dobtak át tanácsadónak a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) – két budai ingatlant adott el a KVI-nek: az egyik, a vagyonértékelésben 317,1 millióval szereplő ingatlant (XII. kerület, Határőr út 35.) 273,5 millió forintért, a másikat (XII. kerület, Eötvös út 35.) a vagyonértékelésben szereplő 108,8 millió forinttal szemben 885,5 millióért. Az értékkülönbözet 733,1 millió forint – ennyit nyert tehát a számvevők szerint a privatizált CDH Rt. Az előbbibe a Schmidt Mária irányította Közép- és kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány költözhetett be, a másik ingatlant a Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány bérelheti.

TÖRVÉNYTELENÜL. A számvevők többszörösen is törvénysértőnek minősítik a 12 mezőgazdasági társaság részvényeinek ingyenes átadását az MFB részére, ami után csak egy-egy aranyrészvény maradt az ÁPV Rt.-nél hírmondónak (Figyelő, 2001/13. szám). Az év elején már magánkézbe is adott agrárcégek kormányhatározattal kerültek ki az ÁPV Rt. által kezelt vállalkozói vagyon köréből, holott ez csak törvényi fölhatalmazással történhetett volna meg. Az is sérti a privatizációs törvényt, hogy nem az ÁPV Rt. foglalkozott a magánkézbe adással, miként az is, hogy a kedvezményezettek halasztott konstrukció keretében fizethetnek (két év türelmi idő, 20 évre elnyújtott törlesztés), pedig jog szerint “a társasági részesedések megszerzése csak készpénzért és egy összegben történhet” – fejtik ki a számvevők.

“Az állam vagyon- és gazdaságpolitikai intézkedéseinek támogatása” – e formulát, amely úgyszólván bármilyen intézkedésre alkalmazható, szintén élesen támadja az ÁSZ, és javasolja is a jogcím törlését a törvényből. A klauzula mintegy új “alköltségvetést” nyit meg, külön fölhatalmazást adva a kormánynak a saját elhatározású pénzköltésekre – hangzik a bírálat.

A privatizációs tartalékból 125,0 milliárdot költöttek tavaly, ennek azonban mindössze 4,2 százalékát fordították a magánosítással összefüggő jótállások, szavatosságok teljesítésére, 27,3 százalékát pedig a gázközművekkel kapcsolatos önkormányzati tartozások rendezésére. A kétharmad rész – 82,8 milliárd forint – az ominózus “vagyonpolitikai” célokat szolgálta. Ebből 79,1 milliárdot közvetlenül a költségvetésből finanszíroztak, a fő kedvezményezettek a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt., az egykori postabankos kinnlevőségeket kezelő Reorg Apport Rt. és a Malév Rt. voltak. Ám az is támogatás, hogy a büdzsé elengedte az ÁPV Rt. 36 milliárdos osztalék-befizetési kötelezettségét. Ugyanis a tényleges – az év során egyre csökkenő – privatizációs bevételek (50,9 milliárd forint) még a vagyonkezelő pesszimista forgatókönyvét sem teljesítették (59 milliárd forint), és persze elmaradtak az ehhez képest év közben megemelt tervtől is (66,1 milliárd forint).

Kialakult egy olyan elszámolás, amelyben a vagyonkezelőnél tartalék formájában fölhalmozott vagyont elkülönítve, többé-kevésbé laza előírások alapján kezelik, és csak a folyó bevételek fedezte kiadásokat részletezik a törvényben. Ezek a privatizációval, vagyonkezeléssel összefüggő, “klasszikus” kiadások 52,3 milliárd forintot tettek ki 2001-ben – vagyis messze elmaradnak a privatizációs tartalék pénzforgalmától. Nem beszélve arról, hogy a büdzsé 2001-re nem kevesebb mint 180,5 – illetve egy módosítás szerint 144,5 – milliárd forintnyi ilyen kiadással számolt. Nincs összhang a költségvetés és az ÁPV Rt. üzleti terve között – állapítják meg a számvevők.

GUMIPARAGRAFUS. Meg kell említenünk azonban, hogy az ÁPV Rt. költségvetése már 2000-ben is hasonlóan működött. A privatizációs folyamat már akkor lelassult, a bevételek messze nem fedezték a fizetnivalókat, a privatizációs tartalékból, költségvetési támogatással folyósított kiadás (82,7 milliárd forint) abban az évben is meghaladta a tételes törvényi fölhatalmazás alapján kiadott összeget (60,8 milliárd forint), mely utóbbi úgyszintén elmaradt a törvényes előirányzattól. Sőt: már 2000-ben is beiktattak egy gumiparagrafust, hogy a kormány rugalmasan hozzáférhessen a privatizációs tartalékhoz. Ám a számvevők, élükön Kovács Árpáddal, az ÁPV Rt. egykori elnökével, akkor még kisebb elánnal támadták a vagyonkezelőt mint “alköltségvetést”.

Most nyilván nagyobb esélyt látnak a változtatásra. Salgó Istvántól, az ÁPV Rt.-t felügyelő Pénzügyminisztérium helyettes államtitkárától kapott üzenetben megtudhattuk: jövőre, az európai statisztikához illeszkedő költségvetési kimutatások bevezetésével, az ÁPV Rt. valamennyi kiadása költségvetési előirányzatként szerepel a büdzsében. Továbbá a tárca levélben utasította a vagyonkezelő vezérigazgatóját: tekintse át, milyen intézkedések hozhatók a számvevők által szorgalmazott felelősségre vonások dolgában.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik