Sokszor nem azért nem haladunk, mert nincs meg bennünk a szándék, hanem mert túl sok mindent próbálunk belepréselni ugyanabba az időkeretbe. A napok eltelnek, a teendők gyűlnek, és egy ponton megjelenik a frusztráció érzése: sokat dolgozunk, mégsem jutunk előrébb. Járdán Tamás Golyóálló önbizalom című könyvében remek hatékonyságnövelő gyakorlatokat találsz – az egyiket itt megmutatjuk.
Mindannyian szembesülünk a végességgel. Hiába maradunk fenn egész éjjel, mégsem tudunk a naphoz újabb órákat adni, ahogyan egy cső átmérőjét sem tudjuk kedvünkre megnövelni: pontosan akkora, amekkora.
Nemcsak az időnk véges, hanem a mentális energiánk is. Véges a figyelmi kapacitás, amellyel az életünkben felmerülő feladatokat, döntéseket tudjuk kezelni. Egy ponton elfogy a lendületünk, csökken a lelkesedésünk és a teherbírásunk is.
Miért nem működnek a teendőlisták?
A teendőlisták természetüknél fogva végtelenek, mindig újabb feladatok adódnak hozzájuk. Amikor a teendőlistához újabb tételt adunk, általában nem számolunk a rendelkezésre álló idővel és energiával. Nem is erre való. Arra szolgál, hogy összegyűjtsük mindazt, amit valakinek valamikor meg kellene csinálnia. A kapacitáscső használatával ezzel szemben arra kényszerülünk, hogy szembenézzünk a realitással: mi fér bele most, és mi nem.
