Vác, illetve Tököl börtönét ajánlotta a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága a lehetőségekről érdeklődő Pintér Jánosnak, a PeP tulajdonos-ügyvezetőjének, aki végül az előbbi helyszín mellett döntött. Az ügy előzménye, hogy a papírgyár ez év februárjában a papírtekercsek – pénztárgép-papírok, faxpapírok és a vázlatokhoz használatos skiccpauszok – gyártását a Pep-roll Kft. néven létrehozott külön cégbe vitte. E társaság dolgoztat április óta bérmunkában a váci börtönben. Az átköltöztetés 8-10 millió forintot vett igénybe, az üzletág éves forgalma pedig eléri a 150 millió forintot.
Iparági impulzusok 
A papírgyártás átlagosan 8-12 százalékos nyereséggel végezhető. Az iparágat már a cellulóz árrobbanása is érzékenyen érintette, a tavalyi 40 százalékos gázáremelés pedig egyenesen sokkolóan hatott, hiszen az önköltség harmadát erre az energiahordozóra fordítják. “A papíriparban éves szerződések köttetnek, ám a kormány ezt nem vette figyelembe, nem adott időt a felkészülésre. Az első háromnegyed éves nyereségünket így elvitte a hátralévő időszak” – tárja szét a karját Pintér János. Szerinte a felszökő gázár küldte padlóra a Fűzfői Papír Rt.-t is, amely a múlt év végén bezárta kapuit, s pillanatnyilag felszámolás alatt áll. A felszámoló félmilliárdos hitelt szeretett hitelt szeretett volna felvenni a több mint 1 milliárdos tartozásállományú cég újraindítására, ám a bankokkal folytatott tárgyalásai nem jártak sikerrel. A PeP tulajdonosa azonban abszolút életképesnek tartja ezt a céget, mert úgy látja, hogy a potenciális ereje jóval nagyobb, mint amenynyit az utóbbi időben produkált. Dolgozóinak nagy részét a felszámoló elbocsátotta, 200 embert tartott állományban. A PeP bérleti szerződés keretében májusban újraindította Balatonfűzfőn a termelést, és további 70 főt is felvett, akiket saját alkalmazottjaként foglalkoztat. Célul tűzték ki, hogy az év végéig elérjék a fűzfői gyár kapacitásának 80 százalékos kihasználását. A felszámolóval történt megállapodásuk másfél évre szól, de Pintér János szeretné még az idén megvásárolni a gyárat, s ezt az elképzelést a felszámoló mellett a hitelezői választmány is támogatja. Ha megvehetnék az üzemet, akkor piaci részesedésük is jócskán megerősödne, ami nyilván megnövelné a tekintélyünket. A fűzfőiek 80 százalékos részesedéssel magasan piacvezetők voltak a füzetgyártásban, s e profil újraindításával a PeP szeretne 25 százalékos hányadot elérni.
A papíriparra a lassú változások jellemzőek, nagyobb “drámák” általában nem történnek (sokat elárul erről, hogy a Magyarországon jelenleg működő legrégebbi berendezés még 1792-ből származik, de a gépek 30 százaléka Nagy-Britanniában is 1900 előtt készült). Ha megvalósulnak a PeP tervei, az utóbbi esztendők minden bizonnyal legnagyobb átrendeződésének lehetünk tanúi a hazai papíriparban.
Az egy főre jutó 1000 forint körüli óránkénti bérmunkadíj tartalmazza a terem bérleti díját, a raktározási díjat, a felhasznált energia napi költségét és a foglalkoztatottak órabérét. A gyárban dolgozóknak csak 700-800 forintot fizetnek óránként, Pintér szerint a börtönben viszont nem fordulhat elő, hogy a végtermékek egy részét ellopják. A rabok foglalkoztatásának nagy előnye a megbízhatóság és a fegyelem, hiszen nem írathatják ki magukat indokolatlanul betegállományba, nem jelennek meg ittasan a munkahelyükön, s hamarabb pótolható, ha valamelyikük betegség miatt egy időre kiesik a munkából.
A Váci Fegyház és Börtön rabjait foglalkoztató Duna-Mix Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. – az igazságügyi miniszter által alapított cég – többféle szakmunka elvégzését is vállalná, de a megrendelők többsége leginkább betanított munkásokat igényel. A PeP is ebbe a körbe tartozik. Jelenleg egyetlen gépsor üzemel Vácott, az is egy műszakban, három-négy fővel, ám ha a termelés felfut, három műszakban a betelepített három berendezésen naponta 27 ember dolgozhat. Az alap- és segédanyagot a PeP szállítja, a gépsorokat is a megrendelő telepítette, s szolgáltatta a betanító szakembereket. A fogadó részt – a helyiséget, az elektromos csatlakozást, a préslevegő-hálózatot – a Duna-Mix alakította ki, s a civil munkairányító is az utóbbi cég alkalmazottja. Az elítéltek 8 órát dolgoznak – a szombat és a vasárnap ott sem munkanap -, felügyeletüket a Duna-Mix látja el. A megrendeléseket naponta küldi faxon a PeP. Magyarországon egyébiránt 12 kft. működik a börtönökön belül. Mindegyik cég elítélteket foglalkoztat, közülük három textilipari, két faipari, egy cipőipari, három mezőgazdasági jellegű, a fennmaradó három vegyes profilú. A Duna-Mix Kft. elődje az ötvenes évek elején alakult, s a társaság jelenleg asztalos üzemet, konfekcióműhelyt, nyomdát, galvanizáló részleget, épületlakatos-műhelyt működtet, de igény szerint egyéb megbízásokat is elvállal. Futball-labdákat készít például megrendelésre, papírhulladékot válogat gyártók, illetve ebben “utazó” kereskedők részére. Főként olyan munkák után érdeklődnek, amelyeknél viszonylag sok kézre van szükség, de a képzett elítélteket igyekeznek a szakmájukban foglalkoztatni, így szakipari megrendeléseket is vállalnak. Intézetükben szakképzés is folyik, egyrészt a szabadulásra való felkészítés végett, másrészt a külső megrendelések kielégítése céljából, végül a börtönbéli karbantartási és egyéb munkák elvégzésére, amelyek többek között szobafestő-mázolót, targoncavezetőt, szakácsot igényelnek. Az elítéltek 40 órás munkahetet teljesítenek. Aki hajlandó dolgozni, annak évi 20 nap fizetett szabadság jár, amelyet külön körletben tölthetnek el, ahol nincs kötött napirendjük, s kulturális és sporttevékenységet folytathatnak. Utógondozás hiányában arról nincs adat, hogy a szabadult elítéltek mennyire tudnak elhelyezkedni annál a cégnél, amelynek megrendelésére a börtönben dolgoztak, de vélhetően ilyen is előfordul.
ERZSÉBETI VÁLTOZÁSOK
A pesterzsébeti üzemet még a Reimann testvérek alapították 1929-ben, Nyerspapír és Fedéllemezgyár néven. A háború után államosították, jogutódja, a Pesterzsébeti Papírgyár privatizáció során, 1994-ben került magánkézbe 1,5 millió dolláros (akkori értéken 94 millió forintos) vételáron, s eddig körülbelül ugyanennyit költöttek a fejlesztésére. A Pesterzsébeti Papírgyár Kft. tulajdonosa a családi vállalkozásként működő Papironi Kft., amelynek nagyobb részét Pintér János, kisebbik hányadát pedig a felesége birtokolja. Az ő érdekeltégi körükbe tartozik az Innoline Kft. is, amelynek többségi tulajdonát a feleség jegyzi (a kisebbség a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Remingtonsales Corporation birtokában van). Az Innoline Kft. 10 százalék erejéig a börtönben bérmunkáztató Pep-roll Kft.-ben is tulajdonos, míg a 90 százalékos többség a közvetve szintén Pintér-tulajdonú papírgyáré.
Az erzsébeti telephelyen főként csomagoló- és hullámpapírok készülnek. A PeP fő megrendelői bútorgyárak, konzervipari cégek, csirkefeldolgozók, építőipari társaságok, s valamicskét exportra is termelnek. A forgalom az 1999-es 583 millió forintról tavaly 698 millióra nőtt, s a tervek szerint az idén eléri majd a 735 milliót. A jelenlegi 134 fős alkalmazotti létszám másfélszerese a magánosítás előttinek.
A gyár újrahasznosításból származó másodlagos nyersanyagot használ; a hulladékot tavaly októbertől – a különböző tevékenységek átláthatósága érdekében – önálló cég, a Smart Recycling Kft. szerzi be, amelynek 90 százalékban a PeP, 10 százalék erejéig pedig a Smart programmal beszálló angol társaság a tulajdonosa. E programmal főként a gyermekeket és a fiatalabb felnőtteket igyekeznek meggyőzni a szelektív hulladékgyűjtés előnyeiről, s Pintér János szeretné, ha ennek köszönhetően a saját gyűjtésből származó alapanyaguk 5-10 százalékos aránya 3-5 éven belül elérné az 50 százalékot. Ezért többek között iskolákkal és zöld szervezetekkel is együttműködnek.
