Gazdaság

Fantomcégek – Mint a kámfor…

Vezető állami tisztségviselők közelében éppen úgy feltűnnek fantomizálódó cégek, mint az átlagos magyar üzleti körökben.

Szokatlan PR-fegyvereket is hadrendbe álilítva kezdett “szerecsen-mosdatásba” az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kommunikációs osztálya. Valószínűleg a nemzetközi gyakorlatban is példa nélkül álló dolog ugyanis, hogy egy vezető állami tisztségviselő évekkel ezelőtti magánjogi szerződését bárki számára közszemlére tegyék a szervezet honlapján. A “nyugati utazó” minden bizonnyal furcsállná, miért is kell nyilvánosságra hozni azt az üzletrész-átruházási megállapodást, amelyben Faragó Csaba, az ÁPV Rt. jelenlegi elnök-vezérigazgatója 1994. március 16-i hatállyal eladja részesedését az M&F Pénzügyi Tanácsadó Kft.-ben, ezzel egy időben lemond az ügyvezető igazgatói posztjáról, és mindennek cégbírósági átvezetését a társaság hivatalban maradt másik ügyvezetője vállalja. A múlt ilyen részletes feltárásának oka, hogy ezen a múlton folt esett, ráadásul minden egyes apró részletnek különös jelentősége van.

Fantomcégek – Mint a kámfor… 1A fő vagyonőr ex-cégét ugyanis a cégbíróság, mi-után a társaság eltűnt a szemük elől, tavaly hivatalból törölte, ennek pillanatában azonban őt magát – a hiteles cégnyilvántartások szerint legalábbis – még a fantomcég egyik ügyvezetőjeként tartották nyilván, vagyis az érvényben lévő törvények szerint két évig egyáltalán nem vállalhatna gazdasági társaságnál vezető tisztséget. Faragó Csaba azonban vállal és magyarázkodik.

SZEMÉLYES BOSSZÚ? A három állami cégben – az ÁPV Rt.-nél, a Dunaferr Rt.-nél és a Simicska Lajos volt adóhivatali elnök tanácsadása mellett működő Magyar Fejlesztési Banknál – vezetőként tevékenykedő szakember éppen aktuális verziója szerint volt üzlettársa felelős azért, hogy nem értesítették a cégbíróságot az 1994-es megállapodásról. Ennek nyomán “felejtődhetett” a neve a nyilvántartásokban, ráadásul Faragó Csaba abban sem lát ellentmondást, hogy 1998-ban – vagyis négy évvel a nevezetes szerződés után – az ÁPV Rt.-nél tett összeférhetetlenségi nyilatkozatában még ő is magáénak vallotta a kft-t. A kizárólag sajtóközlemények útján kommunikált magyarázata szerint egy külön opciós szerződés lehetőséget biztosított számára a részesedés visszavásárlására, és úgy gondolta, akkor jár el korrekt módon, ha erről a jogról is értesíti munkaadóit. Furcsa módon azonban erről az opciós lehetőségről nem tesz említést az eredeti szerződés, az összeférhetetlenségi nyilatkozatban sem szerepel kitétel a tulajdonrész jellegéről, és ezt a megállapodást már nem tették közzé a vagyonkezelő honlapján. Figyelemre méltó az is, hogy Faragó Csaba igazsága az idő előrehaladtával is változott: eleinte az opciós jogról szó sem esett, s az első nyilatkozatok még azt hangsúlyozták, hogy a fantomizálódott céghez 1994 óta semmi köze sincs. A Faragó védelmére kelők szerint ugyanakkor az ÁPV Rt. első embere tényleg jóhiszeműen járt el, az összeférhetetlenségi nyilatkozatban egyszerűen minden érvényben lévő érdekeltségét szerepeltetni kívánta, az opciós jog tényének, majd később a pontos szerződésnek a titokban tartását az üzlettárs kérte, az egész ügy kitálalásának hátterében pedig egy elbocsátott vezető beosztású alkalmazott személyes bosszúja áll.

HÚZÓDÓ ÜGYEK. A Faragó-ügy tehát egy újabb eset a politika közeli fantomok klubjában. A “hírhedtebb”, a 14 Fidesz közelinek mondott, korábban a párt egyes vezetőinek, illetve hozzátartozóinak érdekeltségébe tartozó, később köztartozásokat hátrahagyva a török Kaya Ibrahim kezébe került és eltűnt vállalkozás ügye pedig egyre csak húzódik. A harmadik éve tartó nyomozásban most csődbűntettel és adócsalással gyanúsítják Schlecht Csabát – Simicska Lajos volt üzlettársát, a cégek eladóját -, aki eddig nem kívánt vallomást tenni.

Az előbbi példák is azt bizonyítják, hogy elég csak “felfelé” néznie a hazai átlag-üzletembernek, s a “csúcson” is érdekes ötleteket találhat arra, mit érdemes figyelnie a mindennapokban. “Nemrég megkeresett bennünket egy cég, hogy ellenőrizzük le az egyik megrendelőjét, mely hat alkalommal vásárolt 1-1,5 millió forint értékű árut” – idéz egy esetet Kardos Zsolt, a Safety Invest Kft. magánnyomozó iroda ügyvezető igazgatója. Az illető az első alkalommal készpénzzel fizetett, majd átutalással, hetedszerre viszont 38 millió forintos tételt rendelt – ekkor fordult az irodához a gyanút fogó tulajdonos. Kiderítették, hogy a társaságot lopott személyi igazolvánnyal alapították, s a rendőrséghez fordultak, az eljárás folyamatban van. A magánnyomozó megjegyzi: a konkurencia is szokott létrehozni fantomcéget a versenytárs tönkretételére. Megrendelnek nagy mennyiségű eladhatatlan árut, például tízezer darab Lada féltengelyt – korábban esetleg “beetetésként” vásárolnak néhány kisebb tételt -, majd a kereskedő behozza, de a partner nem jelentkezik az anyagért.

Az áruadás-vételi trükkök mellett remekül jövedelmezhet például a kettős számlázású export esetén. Egy mezőgazdasági termékeket szállító cég idehaza magas számlát állít ki, hogy a felvehető exporttámogatás is nagyobb legyen, a romániai vásárlónak viszont jóval kevesebbet számláz, hogy partnerének ne kelljen akkora vámot fizetnie. Olyan esetekkel is találkozni, hogy fantomcégek befektetőket keresnek külföldi árutőzsdékre. Kardos Zsolt legálisan bejegyzett, most már felszámolás alatt álló céggel is találkozott már, amely ugyanebben utazott. A módszer lényege: felvesznek mit sem sejtő fiatal lányokat, tréningen kiképzik őket telefonmarketingre, s így vesznek rá cégeket és magánszemélyeket például olaj vagy kávé vásárlására. Egy kontraktus akár 4-5 ezer dollárig is elmehet. Első körben az áldozat befizet mondjuk 1500 dollárt, s telefonon tartja a kapcsolatot a “bróker” megbízottjával, aki közli vele, hogy most jóváírtak neki egy bizonyos összeget, és egy adódó kivételes lehetőség felvillantásával újabb befektetésre ösztönzi a kuncsaftot. Amikor pedig az illető kivenné a pénzét, rövid időn belül tájékoztatják, hogy épp most úszott el. Az “ügyfelekkel” előre alá is íratják annak tudomásulvételét, hogy az üzleten bukni is lehet.

Hét tipp, miként kerüljük el a fantomokat1

Alaposan nézzük meg, kivel kötünk üzletet.

2 Néhány pontos teljesítés még nem jelent garanciát.

3 Ha feltűnően megnő a megrendelés értéke, de halasztott fizetést kér a partner, akkor legyünk gyanakvóak.

4 A kis befektetéssel nagy hasznot ígérő cég eleve gyanús.

5 Ha lehet, látogassunk el a partner telephelyére.

6 Kerüljük el a pár hónapja működő, akciós ajánlatokkal kecsegtető társaságokat.

7 Lehetőség szerint magával az ügyvezetővel tárgyaljunk, s ne a megbízottjaival.

HAJLÉKTALAN ÜGYVEZETŐK. A külföldiek közül is sokaknak jelentették a legjobb megoldást a “virtuális” vállalkozások, hiszen csak akkor tartózkodhattak Magyarországon, ha rendelkeztek munkahellyel, vagy gazdasági tevékenységet folytattak. A délszláv válság hatására rengetegen érkeztek, nyilván ez is növelte az álcégek számát. Ma is járja az a módszer, hogy érvényes személyi igazolvánnyal rendelkező hajléktalanokat fizetnek le 5-10 ezer forinttal, végigviszik őket a szükséges hivatalokban, s az űrlapok aláírásával megalapíttatják velük a céget. “Gyakran kocsmában toborozzák, s azonnal kocsiba ültetik a személyeket, akik rendszerint azt sem tudják, miről van szó. Olyan is megesik, hogy valaki bejelenti, hogy ellopták a személyijét, újat kap, s a régivel kamu céget alapít” – mondja a rendőrség egyik embere. “Egy budai cég azért fordult hozzánk, mert egy húsipari vállalkozás gépeket lízingelt nála, melynek tulajdonos-ügyvezetője eladta a társaságot, s a berendezések eltűntek. Kiderült, hogy két hajléktalan vette meg a céget, mely egy üres telekre költözött, s nem lehetett megtalálni. Kinyomoztuk, hogy két héttel a vállalkozástól való megválása után az eredeti tulajdonos értékesítette a gépeket, ezért feljelentést tettünk. Az illetőnek több százmillió forintos adóssága van, s háborítatlanul él egy hatalmas vidéki házban” – meséli Kardos Zsolt.

MEGELŐZŐ SZŰRÉS. Az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzésére az államapparátus most újabb intézkedéssel próbálkozik, melyek célja, hogy kiszűrjék a fantomcégeket. A Fővárosi Főügyészség az év elején nekilátott a munkának, ígéretük szerint az év végéig fel szeretnék deríteni a budapesti fantomokat. Eddig azonban mindössze 700 cég ellenőrzését végezték el, holott az országban 30 ezer, ebből a fővárosban 15 ezer olyan cég található – illetve éppen, hogy nem található -, amely nem lelhető meg a nyilvántartásban szereplő székhelyen, s a képviselőjét sem lehet utolérni. Ezek közül persze nem mindegyik követ el bűncselekményeket, előfordulhat, hogy elmulasztották bejelenteni a megszűnését vagy az adatok megváltozását, melyet a hatóságok ma már szintén szankcionálnak. Ha nem is a cégbíróságon, de egyéb államigazgatási szervek tisztségviselői is jó néhány esetben együttműködtek gazdasági bűnözőkkel, tájékoztatva őket, hogy milyen fantomcéget kell alapítaniuk egy adott állami megrendelés elnyeréséhez – hívja fel a figyelmet az ORFK Bűnügyi Főigazgatóságának egyik vezető beosztású nyomozója. Mint meséli, az első fantomcégek már a gazdasági társaságokról szóló törvény megjelenése után felütötték a fejüket. A nyilvántartások kezdeti stádiumban voltak, személyi igazolványt és egyéb okmányokat könnyen lehetett hamisítani. A cégalapítási ügyeket intéző hivatalok dolgozói nem ismerték fel ezeket. “Eljutottunk mindig az aláírási címpéldányhoz és az azt hitelesítő közjegyzőhöz, aki elmondta, hogy nem szakértő, nem tudja megállapítani egy igazolványról, kicserélték-e benne a fényképet, de nem is jogosult ezt ellenőrizni” – emlékszik vissza a “hőskorszakra” az ORFK munkatársa. Az ellenőrzés annyira gyerekcipőben járt, hogy egy szegedi lakásba például több mint száz cég jelentkezett be anélkül, hogy ez felkeltette volna a cégbíróság gyanúját, de a fantomvállalkozások nyugodtan bejelentkezhettek – s be is jelentkeztek – iskolák, szállodák vagy üres telkek címére, ki-ki ízlése szerint. Gyakorlattá vált, hogy vásárláskor az árut nem azonnal, készpénzben fizették ki, hanem (esetleg hamis) csekkel vagy később, egy adott határidőn belül. Ekkor még, 1989 és 1992 között a banki átutalás nemigen működött. Ez nagyon megkönnyítette a fantomcégek tevékenységét, melyek bélyegzővel megvásároltak például egy kamionnyi árut, élelmiszert, vegyi árut, melyet a piacon könnyen értékesíteni tudtak. A számlát azonban nem egyenlítették ki, a bélyegző hamis adatai pedig arra voltak csak elegendőek, hogy bottal üthessék a cég nyomát. A bélyegzős vásárlásoknak aztán bealkonyult, az emiatt iszonyatos károkat szenvedő cégek – mint például az Alfa áruház vagy a Bétex – ugyanis egy idő elteltével csak az azonnali készpénzes fizetést fogadták el.

Ezt követték az úgynevezett “számlás tunningolások”: a beszerzett árut több fantomcégen keresztül vándoroltatták, sehol sem történt áfabefizetés, az utolsó pedig visszaigényelte a forgalmi adót. Ám az is megesett, hogy a cégek befizették és visszaigényelték az áfát, az utolsó kettő viszont nem utalta át, az utolsó pedig vissza is igényelte. “Nehéz volt felgöngyölíteni az ilyen eseteket, ha valahol megszakadt a lánc. A bizonyításhoz meg kellett találni az első számlát, s végig az összeset. Ezek birtokában hozzájuk kellett rendelni az elkövető személyeket” – beszél az eljárás bonyodalmairól az ORFK nyomozótisztje. Segítette viszont a rendőrség munkáját, hogy a számítógép akkor még nem terjedt el általánosan, s e “cégeknél” főként mechanikus írógépeket használtak. Egy gépírás-szakértő meg tudta állapítani, hogy valamely szöveget egy adott géppel vetettek-e papírra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik