Évszázadokon át az a kép élt a közgazdaságtudományban a külkereskedelem szereplőiről, hogy különböző országokban, különböző tevékenységi körökben működő független termelők, illetve kereskedők, amelyek a komparatív előnyök alapján cserélik el javaikat#<#. Ez a kép azonban a nyolcvanas évtizedtől alapvetően megváltozott.
A működőtőke-áramlás felgyorsulása, a transznacionális vállalathálózatok kiépülése nyomán mindinkább terjedőben van a nemzetközi termelés és a vállalaton belüli kereskedelem, vagyis a határokon átnyúló áru- és szolgáltatásforgalom egy adott transznacionális vállalat anyacége és leányvállalatai között. A multinacionális anyavállalatok száma napjainkban több mint 60 ezer, leányvállalataiké közel 700 ezer. Az elmúlt évben a transznacionális vállalatok külföldi leányvállalatainak kivitele elérte a világexport 46 százalékát, globális bruttó termelésük pedig a világ GDP-jének 10 százalékát.
SZÁMSZERŰSÍTÉSI NEHÉZSÉGEK. A vállalaton belüli kereskedelem értéke nehezen mérhető, hiszen számos áramlás alig vagy egyáltalán nem számszerűsíthető. Ilyen elsősorban a transznacionális vállalatokon belüli szolgáltatások nyújtása. A cégek jelentéseiben döntően a vállalatközi áruforgalom értéke jelenik meg, azt viszont torzíthatja a belső elszámoló árak használata. Pontos adatok híján csak becslésekre hagyatkozhatunk: ezek szerint a kilencvenes évtized közepén az Egyesült Államok összes importjában 43, összes exportjában pedig 36 százalékot tett ki a vállalaton belüli kereskedelem. Ugyanezek az arányok Franciaország esetében 34, illetve 18, Japánban 25 és 14 százalékra rúgtak. Az Egyesült Államok és az Európai Unió kétoldalú forgalmában 45 százalékra, míg Japán és az Egyesült Államok között 71 százalékra tehetjük a vállalaton belüli kereskedelem részesedését.
A cégen belüli értékesítésre a “normál” külkereskedelemhez képest eltérően hathat az árfolyam-, az adó- és a versenypolitika, a jövedelmek alakulása és a kereskedelempolitikai eszköztár egy része. Emeljünk ki a fentiekből az első kettőt.
Az árfolyam-politikát illetően megalapozottnak látszik az a vélekedés, hogy a vállalaton belüli kereskedelem késleltetetten reagál a változásokra. A transznacionális vállalati hálózat – a számos országban elhelyezkedő termelési kapacitások és a vállalaton belüli kereskedelemben alkalmazott belső elszámoló árak miatt – hosszabb ideig képes nem tudomásul venni az árfolyamváltozások hatásait, illetve csökkenteni tudja a számára kedvezőtlen következményeket.
Ezzel ellentétben a vállalaton belüli forgalom erőteljesen reagál az adózási rendszerek módosulásaira. Egyfelől, az alacsonyabb adókulcsok arra ösztönözhetik az anyavállalatokat, hogy az ezeket alkalmazó országban fektessen be, illetve fejlessze tevékenységét. Másfelől, az egyes fogadó országokban alkalmazott eltérő adókulcsok, adókedvezmények- és mentességek arra indíthatják a vállalati központot, hogy a cégen belüli kereskedelemben alkalmazott transzferárak változatásával jövedelmét az alacsonyabb adókulcsú országba összpontosítsa, s így minimalizálja a teljes vállalati szintű adófizetést. Ezért az alacsonyabb adókulcsú országok – minden más feltételt egyenlőnek véve kedvezőbb lehet külkereskedelmi mérlegük egyenlege, illetve a folyó fizetési mérlegükben nagyobb mértékű profitrepatriálással számolhatnak.
Magyarország is részévé vált a transznacionális vállalatok hálózatainak. A világ 100 legnagyobb multinacionális cégéből 2000-ben már 76 telepedett meg nálunk. Az első tíz mindegyike befektetett hazánkban, közülük öt termel (is), négy pedig a legnagyobb exportőrök között foglal helyet.
A vállalaton belüli kereskedelem lehetséges részesedéséről honi vonatkozásban is csak becsléseink lehetnek. A durva felső határt a külföldi részesedésű cégeknek az exportban és az importban elfoglalt, 1998-ban 77, illetve 74 százalékos aránya adhatja. Kicsit pontosabban, de még mindig elég durván becsülhetjük a vállalaton belüli kereskedelmet a vámszabad területek révén. Exportunkban ezen az alapon tavaly 45, importunkban 31 százalékot tett ki a vállalaton belüli kereskedelem. Alulról közelíthetjük e szegmenst az alkatrészforgalom segítségével, amelynek aránya 28, illetve 29 százalékos volt kivitelben és behozatalban.
NYERÉSBEN. A becslések tehát azt mutatják, hogy a vállalaton belüli kereskedelem részesedése külkereskedelmünkben nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen magas. Statisztikai elemzéseink arra utalnak, hogy eddig e forgalomból Magyarország inkább profitált. Ez mutatkozik meg például a viszonylag kedvező tőkevonzási képességben, a befektetett működőtőke-állományhoz képest alacsony profitrepatriálásban, továbbá a külkereskedelmi egyenlegre gyakorolt kedvező hatásban. Úgy vélem, a belső elszámoló árak használata is hozzájárult a vámszabad területek, illetve az Európai Unió viszonylatában jelentkező növekvő külkereskedelmi aktívumhoz. E hatások mögött a befektetési adókedvezmények és mentességek, a nemzetközi összehasonlításban alacsony társasági adó és a kedvező beruházási lehetőségek állnak. Ezek bármelyikében bekövetkező kedvezőtlen változás felboríthatja a külkereskedelmi és fizetési mérleget, ronthatja az ország tőkevonzó képességét.
