Struccmadár Vendéglő

A Felvidéken kívül gyerekkorom legfőbb helyszínei: Vár, Rózsadomb, Víziváros.#<# Nekem a Fő utca ma is Víziváros, pedig erre már nyilván nem sokan gondolnak. Gyerekként sokat törtem a fejem, mi ez az elnevezés? (Akárcsak a II. kerületben a "Rézmál"?) Elsősorban persze árvizekre tippeltem, hiszen a városrész sokat szenvedett a Dunától. De később aztán megtudtam, hogy itt már a középkorban víztornyok álltak. Ellátván ezt a környéket vízzel. Tehát a város, mely vizet ad: ez a Víziváros. Szeretem ezt az ódon Fő utcát, sajátos hangulata van ma is. A Király Fürdővel, templomaival, a feltúrása előtt még oly lírai Corvin térrel, a régi iparosok polgárvilágát idéző néhány megmaradt házzal. A Batthyány téri csarnok is egy tradíció folytatása: a XVII. század végétől e téren tartották az országos kirakodóvásárt. A csarnok mögött húzódik a régi hangulatát őrző Iskola utca (milyen kár, hogy nem Oskola, mint Szegeden!), és itt egy szűk körben csupa kellemes lokalitás található. Ezek egyike az alig két hónapja nyílt Struccmadár (előkelőbben: Ostrich) Kávéház és Vendéglő. Pont olyan, mint amilyennek itt, e helyen lennie kell! Stílben, hangulatban, kínálatban. Szép régi ház földszintjén van, belépéskor semmi parvenü pöffeszkedés, csupán egyszerűség és ízlés. A vonzó sárarany falakon Szabó Anikó kisméretű képei, főleg fejek, nagyon expresszív, egyéni stílusban, s akinek megtetszik, nyomban vehet belőlük, megfizethető áron. De a nagy találmány ebben a kergekóros világban maga a strucc. (Megtudom, hogy az előrelátó tulajdonosnak évek óta struccfarmja van). Márpedig a strucc, a kórtól függetlenül is, mindenfajta húsnál kevesebb koleszterint, zsírt és kalóriát tartalmaz. Kell ecsetelni a dolog aktualitását? Ráadásul ízletes vöröshús, némiképpen hasonlít a marhabélszínhez, csak kicsit lágyabb íze van. (Nem akarom mondani, hogy édeskés, mert az pontatlan.) De itt persze nem csak struccot lehet enni. (Mi azt ettünk.) Pincérünk az elsüllyedt kis kocsmák barátságos figyelmességével viseli gondunkat. Én gyömbéres strucchúslevest eszem: nagyon pikáns. Párom vargányalevest eszik (fele az enyém), és én ha vargányát látok, illetve eszem, elgyengülök. Ez még felvidéki elfogultság. (Legközelebb katalán hallevest és búzasörös sajtlevest választunk.) A honi unalmas salátakínálattal szemben szokatlan, fantáziadús salátáik vannak. Folytatván a strucc-menüt: én egy steaket ettem (a comb legbelső filéje), természetesen vargányamártással. Párom áfonyával ette és burgonyafánkkal. A köreteik is rendhagyóak, mint például rizspitáf, citromos-oregánós burgonya, vagy ratatoui. Mindehhez pompás Bock-féle Royal Cuvée-t ittunk (remélem nem stílustörés!), strucchoz szerintem lehet fehéret is, vöröset is inni. Végül édességnek “Diós meglepetés”-t kértünk, ez viszont inkább diós tévedés volt, túltengő grízgombóc-mivoltában. Nem baj, már úgy is kezdtünk aggódni, hogy minden olyan szép és jó. De erre is fátylat borított egy csodás Vergnano-féle arabica kávé, órák múlva is éreztem még az aromáját.