Gazdaság

Endrei Szentendréje

Szentendre megint változott. Az ötvenes évek málló vakolatú, romos lírája után – a festők ezt szerették a legjobban – következett az álmos rezervátum korszak, majd az idegenforgalmi fölfedezés meglehetősen szedett-vedett bazárvárost teremtett. Azután kialakult, részben a rengeteg, különböző stílusú vendéglő kitelepedésével az utcákra és terekre, az a sajátosan könnyed, üldögélős, mediterrán hangulatú, ódon összkomfortosság, mely elviselhetőbbé teszi a bazárt. Manapság jó érzés Szentendrén lötyögni, múzeumot és galériát látogatni, kávéra vagy rácpontyra kiülni az utcai embermozi sodrába. Komplikáltabb finomságok mellett olyan ma már ritka ősi ételek is kaphatók, mint például a borjúpörkölt tojásos galuskával a Városháza Vendéglőben, vagy kakastökepörkölt az Elisabethben. (Ezt a paraszti finomságot utoljára az M1-es mellett egykor működő Bábolna-csárdában ettem, ott mindig kapható volt. A csárdát lerombolták, egy utálatos McDonald’s van helyette.)

Szentendre Endrei Judit városa is. (Akit érthetetlen módon nem foglalkoztat egyetlen televízió sem, pedig ő volt az egyik legharmonikusabb, legkulturáltabb tv-személyiség; talán éppen ezért ment ki a divatból?) Már tavaly feltűnést keltő rendezvényt hívott életre közismert hölgyek főzőversenyével. Az idén már háromnapos sorozat lett belőle, “Hölgyek évezrede – Hölgyek fesztiválja” címmel. A városban alkotó (hölgy)képzőművészek kiállításával, gazdag zenés műsorral, szépítő füvekkel, női praktikákkal, gyerekprogramokkal. Felkért köszöntőként a megnyitón azt mondtam, hogy egy több ezer éve férfiak vezérelte világban élünk, és egyáltalán nem vált be. Agresszió, háború, férfipöffeszkedés. Jöjjenek tehát a nők, próbáljuk ki. Azt tanácsoltam, netán alkalmazzák az ókori Lüzisztráté eszközeit: amíg nincs béke, zárják be áhított szép kicsi boltjukat. (Kivéve az olyan lojális férfiak elől, mint például én.)

A záró vasárnapon a Provincia Hotel Átriumában a “Népszerű hölgyek fakanállal” gasztronómiai show következett. (Végre egy show, melynek nem ízléstelen volt a kínálata, hanem ízletes.) Balázsy Panna, Csepregi Éva, Endrei Judit, Frajt Edit, Gyarmati Andrea, Ilcsi néni, Iván Ildikó, Ungár Anikó főztjéből válogathatott a közönség. Nem vagyok döntnök, csak sorolom a finomságokat: fokhagymaleves, póréleves, rakott kel, rakott zöldség zöldtésztával, töltött káposzta, zöldborsó- és zöldbabpörkölt, aszaltszilvás pulykatekercs, különböző rétesek, és így tovább. A művésznők kitettek magukért. Saját kezűleg mérték ételeiket, nagy sikert aratva. Habár amikor egy hölgyvendég (valószínűleg még az előző évezredből) szegény Endrei Juditnak támadt, hogy ő a másik rétesből kér, ami elfogyott, és követeli vissza a pénzt, amit befizetett – nem irigyeltem a türelemből is példát mutató, a három nap fáradalmaitól elgyötört főszervezőt. “Soha többé!” – mondta, amikor elbúcsúztunk. “Szóval jövőre ugyanitt!” – mondtam én.

“A világ legszebb szalonja” – jelentette ki Napóleon a velencei Szent Márk térről. A legszebb szalonok társaságába most már Szentendre is fölvehető. –

Környezet: sajátos atmoszféra Kiszolgálás: mindenki kedves

Ajánlott videó

Olvasói sztorik