Magyar részről az a vád éri az Európai Uniót (EU), hogy a nehéz fejezetekben nem válaszol “érdemben” a magyar tárgyalási álláspontokra. Mit szól ehhez?
– A tagjelöltek számára ez az első bővítés, míg az Európai Bizottság és a tagállamok számára immár az ötödik. Mi kipróbált és begyakorolt eljárásokat követünk, e szerint folytatjuk a tárgyalásokat. Önmagában az a tény, hogy a tagjelöltekkel két év alatt az összes fejezetet megnyitottuk, érdemi előrelépésnek tekinthető. A bizottságnak most az a feladata, hogy a tárgyalásokat elvezesse a “kemény magot” alkotó problémákig, a végső igények csoportjáig.
– Mikorra állhat össze ez a kemény mag?
– A francia elnökség alatt ez még nem valósulhat meg, túl korai lenne. Az uniónak saját érdekei szerint kell cselekednie, hogy megőrizhesse azt a szolidaritást és kohéziót, amelyet az elmúlt 45-50 évben megteremtett. Olyan nehéz fejezeteknél, mint a mezőgazdaság vagy a személyek szabad áramlása, a megegyezés nem megy varázsütésre, minden tagállamnak hozzá kell járulnia a közös pozícióhoz. Ezt nem célszerű elsietni, mert az később visszaütne.
– Orbán Viktor miniszterelnök szerint a tárgyalásokon nem fejezetekként, hanem problémákként kell haladni. Egyetért ezzel?
– Ebben a kérdésben nagyon széles egyetértés mutatkozik a bizottság és a magyar kormány között. Eneko Landaburu illetékes főigazgató minapi látogatásán teljesen világossá vált, hogy a tárgyalásokon új megközelítést kell alkalmazni, olyat, amely a bizottság korábbi bővítésekben szerzett tapasztalataira épül. A megbeszélések akkor lehetnek sikeresek, ha kellő körültekintéssel és jó időben állítjuk össze a kemény magnak számító ügyeket. A folyamat politikai érzéket és érzékenységet is megkövetel a tárgyaló felek részéről.
– Befejeződhetnek-e a tárgyalások 2001 végén?
– Azt gondolom, bármely tárgyalásról nagyon kockázatos megjósolni, hogy mikor fejeződik be. Magyarország számára nem a kényszeresen ismételt belépési céldátum a fontos, hanem a tagságra való konkrét felkészülés. Ebbe beleértendő a több területen, így a környezetvédelemben, a mezőgazdaságban és a közlekedésben lelassult jogharmonizáció felgyorsítása, valamint a közösségi joganyag alkalmazására képes országos és regionális intézményrendszer megerősítése.
– Mi a véleménye arról az elsősorban külgazdasági érvekre alapozott, széles körben osztott nézetről, hogy Magyarország de facto már tagja az uniónak?
– Nem vitatkozom ezzel az állásponttal. Fontos, hogy a pszichológiai áttörés még a csatlakozási szerződés aláírása és ratifikációja előtt bekövetkezzen. Nem gondolom, hogy mára ez teljes mértékben megvalósult volna, de bátorítást ad, hogy sokan már úgy gondolják: az ország de facto az EU tagja. Makrogazdasági szempontból vitathatatlan, hogy a jelentős külkereskedelmi forgalom, a nagy volumenű külföldi működő tőke és a forint euróhoz kötöttsége miatt Magyarország nagyon sok szálon kötődik az EU-hoz. A legutolsó közvélemény-kutatás szerint a magyarok 66 százaléka rendelkezik ismeretekkel az unióról; ez nagyon kedvező.
– Joschka Fischer német külügyminiszter a minap föderatív Európáról beszélt. Ez mennyire vág egybe a többsebességes integráció gondolatával?
– Szerintem ez két különböző dolog. Fischer nem azt mondta, hogy Európa egy szövetségi állammá, amolyan európai egyesült államokká válhat, felszámolva a nemzetállamokat. Ellenkezőleg: a nemzetállamok is hozzájárulnak az integrációhoz. Jelenleg négy új kihívás áll az unió előtt: az igazságügyi szabályok egységesítése, az elektronikus kereskedelem szabályozása, a közös valuta sikere, végül a közösség lakosainak számát félmilliárd főre növelő bővítés. Nagyon fontos, amit Romano Prodi, a bizottság elnöke mondott a napokban: az uniót ezentúl nem lehet csak Brüsszelből irányítani, minél jobban be kell vonni a folyamatba a régiókat és a helyi önkormányzatokat.
– Mit gondol a többsebességes Európáról?
– A többsebességes, ŕ la carte Európa koncepciója már régóta napirenden van. Több tagállam a jelenleg zajló kormányközi konferencia napirendjére is fel akarta venni a “rugalmasság” kérdését, de aztán ezt végül elvetették, mert lassította volna a megegyezést és így a bővítést. Őszintén szólva azt gondolom, ha lesznek belső és külső körösök, akkor nagyon körültekintően kell a “sebességváltót” megválasztani, hogy az irány ne módosuljon. Persze két ilyen sebességváltó már most is létezik: az egységes piac és a közös valuta.
