lehetünk tanúi az uniós csatlakozási tárgyalásokon. A számos anomáliával küszködő, a magyar közegészségügy betegségét tüneti szinten megjelenítő gyógyszer-finanszírozás két – az áruk szabad áramlásáról, illetve a vállalati jogról szóló – fejezet lezárását is megnehezíti. A versenyjogi, azaz a honi adókedvezményeket taglaló témakör után ezúttal másodszor ütközik az ország integrációs érdeke (az tudniillik, hogy a mielőbbi tagság reményében minél hamarabb alkalmazni kívánjuk a közösségi szabályokat) az üzleti és versenyképességi szempontokkal. A konfliktus lényege az, hogy meddig élvezzenek szabadalmi és törzskönyvi védettséget a nálunk gyártott és forgalmazott gyógyszerek.
A játszma több szinten zajlik. Az uniós szabályok szerint a csatlakozáskor érvényesítendő 25 éves oltalmat a hazai generikus – vagyis a mások által kifejlesztett – termékek gyártói ellenzik a leginkább. Ugyanis éppen az ilyen generikumok teszik ki a hazai gyógyszeripari vállalatok összes kibocsátásának háromnegyedét, számukra tehát egyáltalán nem mellékes, mikor juthatnak hozzá a védettséget már nem élvező termékek gyártási lehetőségéhez. Tény viszont az is, hogy a magyar gyógyszeripar belföldi forgalmi részesedése – a társulási szerződés adta lehetőségeket sem kihasználva – egy évtized alatt 74 százalékról 35 százalékra csökkent, ami azt mutatja: a magyarországi oltalmi idő lerövidítése egyes gyártók számára sovány vigaszként szolgálhatna.
Minden fél a konkrét ügyön túlmutató, magasabb rendű szempontokra hivatkozik. A gyógyszergyártók a monopolista pozíciók veszélyeit, mindenekelőtt az inflációs nyomást hozzák fel elijesztésképpen. A brüsszeli megfelelés, a hazai gyártói érdekek, a magyarországi versenyképesség és az ágazat működőképességének védelme közötti közös metszetet megjeleníteni igyekvő Külügyminisztérium áthidaló megoldással kísérletezik. Eszerint a magyar kormány csak a 2002 után szabadalmaztatott gyógyszerekre venné át a 25 éves védettséget tartalmazó szabályt.
Brüsszel egyelőre hajthatatlan, amiben nem csekély szerepe van az unióban működő, nagy kutató-fejlesztő bázissal és hatalmas költségigénnyel dolgozó originális gyártók lobbizásának. A kötelet, amelyen Brüsszel és Budapest diplomatái egyensúlyozni próbálnak, ezúttal a multik tartják a kezükben. Bölcs dolog lenne a megegyezést is rájuk bízni. –
