Magyarország közepesen fejlett iország, amelynek a fejlett országokkal való politikai és gazdasági kapcsolatai, jelesül uniós csatlakozása a külső feltételek oldaláról potenciálisan lehetővé teszi a felzárkózást – a gazdasági növekedést tekintve ebből indulnak ki az Ecostat elemzői. A gazdaságtörténeti tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a potenciális lehetőség kihasználása elsősorban az ország belső alkalmasságától, adaptációs készségétől függ.
Magyarországon az egy főre jutó GDP 1997-ben vásárlóerő paritáson számítva 6970 dollár volt, ez mintegy 35 százaléka a jelenlegi európai uniós (EU) átlagnak. Ha egy generáción belül el kívánnánk érni ezt az átlagot, ez 30 éven keresztül évi 3,6 százalékos növekedési ütemet igényelne. Ha figyelembe vesszük, hogy az egy főre jutó GDP az EU átlagban hosszú távon mintegy 2 százalékkal növekszik, akkor egy generáción belül a felzárkózás évi 5,7 százalékos növekedést tenne szükségessé. A magyar gazdaságtörténetben ilyen mértékű növekedés csak egyszer, az 1957 és 1978 közötti két évtizedben fordult elő. Kicsi a valószínűsége, hogy ez a dinamika megismételhető lenne, ugyanis a piaci feltételek oldaláról sokkal keményebb versenyben kell helytállni. Emellett az EU-csatlakozással kötelezően vállalt környezetvédelmi feladatok jelentős forrásokat kötnek majd le.
E tényezőket figyelembe véve egy, még a realitások keretein belül mozgó optimista feltételezés az egy főre jutó GDP évi 4-5 százalékos növekedési sávjának két-három évtizeden keresztül való fenntartása lehet. Ezzel Magyarország 2020 és 2025 között érheti el az EU jelenlegi átlagos fejlettségét, amelyet megközelítőleg Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság képvisel.
A felzárkózás szempontjából igen fontos, hogy az ország milyen gazdasági pályát tud kialakítani az uniós csatlakozás potenciálisan lehetséges legközelebbi időpontjáig, 2003-ig. Az Ecostat azzal számol, hogy a vizsgált időszakban az erőteljes gazdasági nyitottság tovább növekszik, a vámszabad területi tevékenység (a multinacionális vállalatok) pozíciója erősödik. Ennek révén feltételezhető a világgazdasági konjunktúra eddigieknél jobb kihasználása. A magyar gazdasági fejlődés nemzetközi pénzügyi feltételei az elkövetkező három évben kedvezőnek tűnnek. A hazai pénzpiacon sem valószínűek általános likvidítási problémák, különösen annak fényében, hogy a vállalatok körében a devizahitelek gyorsan teret hódítottak. A kutatók feltételezik azt is, hogy a ma már zömmel külföldi tulajdonban lévő bankok nem küszködnek majd forrásbevonási problémákkal. A pénzintézetek közötti verseny nyomán a piaci kamatlábak és a kamatrés érdemi csökkenése valószínű. Mindennek hatásaként a gazdasági növekedés 2000-től gyorsulhat és 2002-re elérheti az 5 százalékot. A világgazdaság és az EU átlagos fejlődését meghaladó GDP-növekedés feltételezi, hogy 2002-ig a felhalmozási hányad magas legyen, az éves átlag haladja meg a 25 százalékot. Ennek fenntartásához elengedhetetlen, hogy ne csökkenjen a lakosság megtakarítási képessége és hajlandósága, viszont mérséklődjön a költségvetési hiány. Ilyen körülmények között a beruházások évi 10-12 százalékos bővülése elérhető. Az előre jelzett növekedési tempó és a fenntartható gazdasági egyensúly szigorú jövedelempolitikai követelményeket támaszt.
A növekedésnek a következő három évben is exportorientáltnak kell maradnia, ezért az Ecostat a kivitel évi 12-13 százalékos növekedését prognosztizálja. A gazdasági növekedés feltételezett alakulása növeli a foglalkoztatottságot, azonban annak javulása – a termelékenység várható tovább erősödése mellett – alatta marad a GDP fejlődési ütemének, várhatóan 2-3 százalék lehet. A szilárd pénzügyi helyzet és a gazdasági fellendülés további lehetőséget ad az infláció mérséklődésére, amely – az energiaárak növekedése és az agrárolló némi záródása mellett is – 2002-re 5 százalék körülire csökkenhet. Ez a helyzet lehetővé teszi az árfolyam-politika módosítását, a csúszó leértékelés megszüntetését.
Az infláció lefaragása, a pénzpiaci likviditás kellő szintje, valamint a nemzetközi kamatirányzatokhoz való közelítés alapján feltételezhető, hogy a reálkamatszint a jelenlegi 10 százalékról a következő három évben fokozatosan 3-4 százalékra csökken. Ez kedvezően hat a hazai vállalkozásokra és lehetővé teszi, hogy az ez ideig lényegében stagnáló vámterületi vállalkozások fellendüljenek, és egyre inkább a növekedés hordozóivá váljanak.
E prognózis – az Ecostat elemzőinek megítélése szerint – a jelenlegi szilárd monetáris és fiskális politika mellett, a vállalkozói tevékenység megfelelő orientálásával és piacra jutásának elősegítésével reálisan megvalósítható és ezáltal az uniós csatlakozás előfeltételei megteremthetők. –
