Gazdaság

ÍNYENC – Rosenstein vendéglő

Kevés rosszabb helyen jól menő vendéglőről tudok. A Mosonyi utcai volt lovasrendőr-laktanya, a Kerepesi temető, a Gerenday sírkőfaragó-műhely és a siketnémák klinkertéglás hajdani intézete között található meg, elsőre nehezen. Másodjára és húszadszorra már könnyen megy odafelé, csak hazafele jár nehezebben a jóllakott. A Festetics utcából nyílik az étterem. Múltját őrzi az egykori külvárosi kocsmához felvezető néhány lépcső. Ennyi maradt a múltból. Meg a környék. Itt próbált szerencsét Rosenstein Tibor (korábban a Kis Pipa konyhafőnöke). Halálugrás a rosszul megvilágított, gyanús fertályra. Mindeddig csak a Keleti pályaudvart eltévesztők, a temetésről kisírt szemmel a villamos-végállomáshoz botorkálók ejtik útba.

Bizonyság a kulináris száműzöttség arra, hogy nem a hely, hanem az íz a fő. Már tudniillik, ha valaki valóban jót akar enni. A gyomrukat szeretők hajlandóak zarándoklatra.

Szavak helyett terekkel bizonyítható a konyha és a vendéglátás minősége. A három évvel ezelőtti hat-hét asztal hamarosan kevésnek bizonyult. Rosenstein úr terjeszkedni kezdett. Lefelé és oldalra. A szuterénben tágas hely kínálkozik nagyobb asztaltársaságoknak. A fenti rész is kibővült. (Van továbbá elkülönített fapados része is a vendéglőnek, ahol nem porcelánon, hanem műanyag tányérokon, bárszékekre kapaszkodva, pultnál lehet ugyanazokat az ételeket mérsékeltebb áron elkölteni, mint amiket odabenn tisztes költséggel. Ez nem Rosenstein úr karitatív hajlandóságára, vagy demokratikus nézeteire vall, hanem mesterségére, rátarti megmutatkozni vágyására. Az egész világot legszívesebben megetetné, jóllakatná.

A konyhafőnök (hogy mindenki értse: a chef, vagyis a séf) ajánlata: egybesült borjúcsülök, bárányok rozmaringgal roston, Pékasszony módra, fokhagymás ürücomb, pulykamell Barackvirág módra, tanyasi csirke rántva, vasalt csirke.

Van állandó, naphoz igazodó ételük. Hétfőn: kakaspörkölt; kedden: szalontüdő; szerdán: töltött paprika; csütörtökön: pacal; pénteken: sólet; szombaton: kacsasült szilvás párolt káposztával, röstivel (vagy a szombati sólet).

Részletezhetetlenül sokrétű a választék. Van békacomb és (természetesen) csiga. Van rákkoktél és lazac avocadóval, friss lecsó füstölt kolbásszal, és van extra lazac kaviár, és – ó, borzalom! – van hideg libamáj zsírjában. S ezek akkor még csupán az előételek. Kitetszik azonban ebből is, hogy minden ízlésnek, kényes és elkényeztetett, vagy rusztikus gyomornak kedvére tudnak tálalni. Még akkor is, ha látszólag egy meglehetősen megszűrt ízlésű társadalmi réteg törzshelye. Sok minden van. De nincsen zene: a melománok a Zeneakadémiára járnak koncertre. Rosensteinhez beszélgetni mennek, ha szigorúan véve magyar ember evés közben nem is beszél. Két fogás között azonban sokat. És evés után rengeteget.

S még valami, ami nincsen: ittasság. Legfőként azért mert itt más káros szenvedélynek hódolók gyülekeznek az asztal köré. De ha már az italok szóba kerültek: van előitalként kóser szilvapálinka, de nem az a flancos és unalmas exportszilvórium, amit mindenki ismert, hanem izraeli pálinka, amit a Klauzál téri kóser pinceborozóban is lehet kapni. –

– Környezet: célszerű

– Kiszolgálás: csodálatos

– Előételek: 4800 forintig

– Főételek: 4400 forintig

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.