Ázsia válságövezetté vált, az európai gazdaság azonban fenntartja üzleti lendületét, s úgy tűnik, globális összehasonlításban növekedési régió lesz. A német vállalatok továbbra is fontos impulzusokat kapnak külföldről. Az export a hosszabb ideje megfigyelt növekedési sávban halad, jelenleg azonban inkább annak alsó széle mentén. A DIHT szakemberei a folyó évre a német kivitel 9 százalék körüli növekedését várják, az importnál pedig 7 százalékos bővülést tartanak valószínűnek.
A lendület dacára a német exportőrök szerint a világgazdaság a folyó évben az ázsiai nehézségek miatt csupán 2,5 százalékos reálnövekedést érhet el. A DIHT-kérdőív az ázsiai-csendes-óceáni térség vonatkozásában 1,2 százalékos reál-gazdasági növekedésre utal; a régió esetében a japán recesszió uralja a képet, amely például Kínában is éreztetheti a hatását.
A kamara szakértői mindenesetre tartózkodnak attól, hogy túl drámaian értékeljék az ázsiai helyzetet, különben is, szerintük az egyes országokban megkezdett reformok már hamarosan bizonyos fellendülést hozhatnak, s a reálnövekedés a térségben már jövőre érezhetően felgyorsulhat. Ennek megfelelően jövőre a világgazdaság fejlődése 2,9 százalékos rátára emelkedhet, s ezzel ismét közel kerülhet a közepes növekedési tempóhoz.
Európában már-már egy növekedési ciklus jelei mutatkoznak; a folyó és a jövő évre 2,9 százalékos reál-növekedésre van esély. (Az orosz válság ezt az új becslések szerint az unióban 0,1-0,2 százalékkal, a cseh-lengyel-magyar háromszögben 0,4-0,5 százalékkal csökkentené.) A német exportőrök mindenesetre gyorsuló keresletnövekedést várnak Európától, s ez nagyjából kiegyenlítheti az ázsiai-csendes-óceáni megrendelések kiesését.
A vizsgálat azt is feltárta, hogy a német külkereskedelem az utóbbi időben jelentősen átalakult. Egészen a múlt évig az Európába irányuló export dinamikája mindig alatta maradt a teljes német kivitel megfelelő mutatójának, így az öreg kontinens részesedése visszaesett például Ázsiáéhoz képest. Most azonban az európai országok rendkívül élénk kereslettel jelentkeznek. Különösen látványos volt az orosz krízis pillanatáig a német export közép- és kelet-európai felfutása; e régió már 1996 óta ugyanannyi árut vett fel, mint a NAFTA-országok (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó). A legújabb ázsiai depresszió nyomán a német kivitel megoszlása nagyjából kiegyenlítődött e két övezetet és az ázsiai-csendes-óceáni térséget illetően: mindhárom 10 százalék körüli arányra állt be. Hogy ezen a képen az orosz válság miként változtat, az csak hosszú hónapok múlva derülhet ki.
Az német gazdaság pozícióját az exportkilátások mellett a munka költségei is erőteljesen befolyásolhatják. E tekintetben pedig az ország nincs túlságosan jó helyzetben. Amint az a kölni gazdaságkutató intézet (IdW) napokban közzétett tanulmányából is kiderül, a német munkaadóknak tavaly 48 márkát kellett kiadniuk egy munkaóráért, miközben a fejlett országok sorában az e szempontból második helyen álló Svájcban csak 43 márka volt ez az összeg. Az egyes országok között megállapított eltéréseket jórészt a bérekhez kapcsolódó járulékos költségek különbsége okozza. Az ilyen kiadások hányada az összes munkaköltségekből nemzetközi összehasonlításban Olaszországban a legmagasabb – az 50 százalékos arányt is meghaladja. Az uniós országok többségében ez a hányad 40 és 50 százalék között van, kivéve Nagy-Britanniát, ahol a 30 százalékot sem éri el.
