Több mint 10 ezerre rúg azon társaságok száma, amelyeknek a jogszabályok szerint könyvvizsgálóval kellene ellenőriztetniük éves beszámolójukat, de ezt elmulasztják – hangzott el a Magyar Könyvvizsgálói Kamara VI. országos konferenciáján (a rendezvényről bővebb tájékoztatást ad a szeptember 28-án megjelenő AuditFigyelő). Hazánkban jelenleg mintegy 1200 könyvvizsgáló társaság és közel 2,5 ezer egyéni könyvvizsgáló osztozik 20 ezer ügyfélen, miközben a könyvvizsgálatra kötelezettek köre meghaladja a 30 ezret. Borbás Máté kamarai elnök szerint ezen úgy lehet változtatni, hogy összekötik a kamara és az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának számítógépes rendszerét, s így ellenőrzik a bejegyzett könyvvizsgálók igénybevételét az érintetteknél.
A szakma árbevétele az elmúlt évben meghaladta a 18 milliárd forintot; ez nemcsak a könyvvizsgálatból származott, hanem minden olyan egyéb tevékenységből, amelyet e kör elláthat – így például tanácsadásból vagy könyvelésből is. A 10 legnagyobb könyvvizsgáló társaság árbevétele az összesnek a 60 százalékát tette ki, ez az arány az Európai Unióban (EU) 80 százalék körüli. Lényeges különbség azonban, hogy amíg a hazai nagyok ezt az árbevételt 10-20 könyvvizsgáló és számos asszisztens alkalmazásával érik el, addig az EU-ban 300-500 az alkalmazott könyvvizsgálók száma cégenként. S miközben a világon mindenütt erősödnek az efféle társaságok közötti integrációs törekvések, nálunk egy könyvvizsgáló cégre átlagosan mindössze 1,5 könyvvizsgáló jut. A kamara vezetősége hazánkban is a társulásban látja a jövőt, hiszen így nyílik mód nagyobb kockázatviselésre, egységesebb módszertanra és határozottabb piaci fellépésre.
A könyvvizsgálók helyzetét nehezíti, hogy a gazdasági társaságokról szóló új törvény egyre több felelősséget hárít rájuk, miközben deklarálja, hogy „közérdekvédelmi intézményként” kell működniük. A könyvvizsgáló tehát már nem a társaság szerve, hanem a vállalkozás működésének törvényes biztosítéka. A jogszabály arra kötelezi őket, hogy folyamatosan kapcsolatban legyenek a vizsgált társaságokkal. Az éves beszámoló összeállítása a menedzsment feladata, a könyvvizsgálóé pedig ennek ellenőrzése. Ez utóbbinak tehát a gazdálkodó szervezettől függetlenül, külső vizsgálatot kell végeznie.
Kritikával illették a tanácskozáson a felügyelőbizottságok és az igazgató tanácsok munkáját. Ezen testületek ugyanis előszeretettel hárítják át az ellenőrzésből rájuk eső részt a könyvvizsgálókra, így munkájuknak csak ára van, felelősséget azonban nem viselnek.
Ismét felvetődött az a javaslat, hogy a Pénzügyminisztérium építse bele a számviteli törvénybe: a naptári év és a gazdasági év ne essen egybe. Ennek nyomán meghosszabbodhatna a könyvvizsgálói munka időtartama, amely jelenleg sok esetben alig két hónapra korlátozódik.
