A gázárral kapcsolatos konzultációk – amelyek még a választások előtt indultak – az új kormány megalakulásakor megakadtak, ám azóta ismét megtörtént a kapcsolatfelvétel. A tárgyalások tényét mindkét oldal megerősítette. A Mol és – részben közvetve, részben közvetlenül – a legnagyobb orosz gázipari cég, a Gazprom fele-fele arányú tulajdonában lévő Panrusgáz Rt. vezérigazgatója, Mihail Rahimkulov kérdésünkre elmondta: az olajtermékek világpiaci ára komoly mértékben ingadozott az elmúlt időszakban, s ez a felhasználó és a termelő számára egyaránt káros. Túlságosan magas árnál hosszú távon más energiaforrást részesít előnyben a fogyasztó, az alacsony ár pedig nem fedezi a kitermelési költségeket sem. Az orosz földgázt a magyar határon a Molnak átadó cég vezetője szerint ezért merült fel, hogy a gázár csak bizonyos határok közt kövesse az olajtermékek világpiaci árát.
A másik oldalon a Mol Rt. is megállapodásra törekszik, mert elérkezettnek látja az időt, hogy csökkentse a földgázvásárlásainak pénzügyi kockázatát. Mándoki Zoltán vezérigazgató a lépéstől az üzlet stabillá és kiszámíthatóvá válását várja. Ám szerinte szó sincs kizárólagos Mol-szempontokról; a lakosság és az ipar érdekeit is szolgálná, ha csökkentenék az ár hektikus mozgásából eredő rizikót.
Ma ugyan alacsony a földgáz nemzetközi ára, két éve azonban rekord magasságban, 100 dollár fölött volt ezer köbméterenként. Mándoki Zoltán a jelenlegi barrelenként 12 dolláros világpiaci olajárat is irreálisan alacsonynak tartja, s bizonyos abban, hogy drágulás következik majd. Ha ez megtörténik, a piaci mozgásba beleférhet akár két és félszeres olajár-emelkedés is, amelyet kisebb mértékben, de a gáz ára szintén követhet. Azzal egyébként, hogy a kőolaj és a földgáz világpiaci ára megugorhat, egyetért Hatvani György, a Magyar Energia Hivatal (MEH) főigazgatója és valamennyi más megkérdezett is.
Felvetésünkre, miszerint a megállapodás emlékeztet a KGST-idők bukaresti árelvére, Mándoki Zoltán úgy válaszolt: a párhuzam mesterkélt, mert az árelvnek mindenhez volt köze, csak a termék valós piaci értékéhez nem. Egyébiránt a Mol Rt. a nem orosz partnereitől vásárolt olajszállítmányaira is árfedezetet köt (kisebbítendő az időközbeni árváltozások hatásait), arról nem is beszélve, hogy ezt teszik a bankok és a gazdálkodók is a maguk szerződéseinél.
Politikailag érzékeny kérdésről van szó – ismerte el a Mol vezetője. Ezért, továbbá árhatósági szerepükre tekintettel a Gazdasági Minisztériumtól és az energiahatóságtól is jóváhagyást várnak az esetleges megállapodásra. Amúgy a hivatalt folyamatosan tájékoztatja a Mol a tárgyalások előrehaladtáról. Rahimkulov ugyanakkor hozzátette: a földgáz ára közvetlenül kihat más termékek és szolgáltatások egész sorának árára, azaz jelentősen befolyásolja az életszínvonalat. Reméli tehát, hogy törekvéseik a magyar hatóságok támogatására találnak.
Formálisan nem szükséges jóváhagynunk a jövendő megállapodást – válaszolta megkeresésünkre a MEH-nél Hatvani György, emlékeztetve rá, hogy a villamosenergia-importhoz sem kell a hozzájárulásuk. Tájékoztatást viszont kaptak, merthogy az ársáv lényeges kihatással járhat a hazai gázárakra. A lényeg a hivatal számára a legkisebb költség elve, s ebbe valóban belefér egy esetleges erőteljes világpiaci ármozgás hatásainak fékezése, vagyis az üzleti kockázat csökkentése. A Gazdasági Minisztérium illetékese a jóváhagyást firtató kérdésünkre nem kívánt válaszolni.
Korábban egyébként már volt példa néhány hónapig tartó „fagyasztásra”, a mostani lépés azonban hosszú távra szólna. Ily módon – érvelt Mihail Rahimkulov – a magyarországi fogyasztói és importár különbségéből keletkező Mol-veszteségeket is csökkenteni lehet. Hogy milyen határok közé szorítanák a gázárat, azt valamennyi megkérdezett üzleti titoknak minősítette. Ugyanez igaz a két fél árképzési megállapodására is, amelyről csak annyi publikus, hogy a földgáz importára képlet szerint követi az olajtermékeknek a földközi-tengeri térségben jellemző értékét. Nem kaptunk választ arra a kérdésünkre sem, hogy mi történik majd azon összeggel, amennyivel esetleg kevesebbet fizet a Mol, illetve mi lesz akkor, ha a tendencia megfordul. Annyit mindenesetre megtudhattunk, hogy jelenleg ezer köbméternyi földgáz vételára több mint 70 dollár. A Mol vezérigazgatója – miután az alsó és felső határ meghúzásában „nincs nagy különbség” a két fél álláspontja között – még az idén aláírhatónak tartja a szerződést.
A földgáz részaránya a teljes hazai energiafogyasztáson belül folyamatosan növekszik; a magyar energiapolitikáról készült 1997-es ipari minisztériumi jelentés alapján részesedése 1996-ban 37 százalék volt, vagyis jóval magasabb a 20-22 százalékos európai átlagnál. Az 1996-os 13,4 milliárd köbméteres belföldi felhasználás 2010-re elérheti a 15-17 milliárd köbmétert (1998 első felében 6,2 milliárd köbméter volt a tényadat).
Gyökeresen átalakul a források szerkezete is. Míg két éve 35 százalék volt a hazai termelés, addig ez az arány 2010-re várhatóan lényegesen alacsonyabb lesz. Elsősorban a földgáz térhódításával magyarázható, hogy a magyar energiarendszer importfüggősége – amelynek 51 százalékos értéke nemzetközi összehasonlításban ma nem kiugró – 2010-re meghaladhatja a 80 százalékot.
